Szakszervezetek.hu

Krízishelyzetek a munkaerő-kölcsönzés során

A munkaviszonyok ezen atipikus körében sem ritkák az olyan helyzetek, melyek következményei jelentős kihatással lehetnek a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő, vagy akár éppen mindkettő működésére, de a felek együttműködését is lényegében befolyásolhatják. Ilyen szituációkhoz változatos okok vezethetnek: viszonylag gyakran okoz feszültséget a kölcsönzött munkavállaló vitatott teljesítménye, illetve a kölcsönvevőnek okozott közvetlen és közvetett károk kezelése. A viták nem feltétlenül vezetnek a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő kapcsolatának megszüntetéséhez. A jelen cikk ugyanakkor a krízishelyzetek közül két olyan esetkörrel kíván foglalkozni, melyek közös jellemzője a felek rendszerint viharos válása – írja a munkajog.hu.
  Fizetésképtelenség és kölcsönzés
 
  A fizetésképtelenség bekövetkezhet mind a kölcsönbeadó, mind a kölcsönvevő oldalán; szerencsétlen esetben a kölcsönvevő maga után ránthatja a szakadékba a kölcsönbeadót is, ha a kölcsönbeadó legnagyobb megrendelőjét veszíti el.
 
   A kölcsönvevő számára a kölcsönbeadó fizetésképtelensége azt a közvetlen krízist okozhatja, hogy a működésében zavarok keletkeznek, mivel a kölcsönbeadó által biztosított munkaerő-forrása elapad. A kölcsönvevőnek a jogszabályok meglehetősen kevés rálátását biztosítanak a kölcsönebadó pénzügyi helyzetére. Az első vészjósló információkat leggyakrabban a kölcsönzött munkavállalók hozzák: tanácstalanságukban panaszukkal a kölcsönvevő felé fordulnak, miszerint a kölcsönbeadó nem fizette ki a bérüket.
 
   A kölcsönvevőnek innentől fogva számolnia kell azzal, hogy a kölcsönbeadó megsérti a munkaerő-kölcsönzési szerződés szerinti legalapvetőbb kötelezettségét, azaz idővel nem tud megfelelő munkaerőt biztosítani. A társaság előbb fog szembesülni azzal, hogy a kölcsönzött munkavállalók nem jelennek meg munkavégzésre, minthogy a kölcsönbeadó felszámolásáról szóló hirdetmény megjelenik. A kellemetlenségek elkerülése érdekében ajánlott, hogy a kölcsönvevő audit jogokat kössön ki magának a munkaerő-kölcsönzési szerződésben a kölcsönbeadó pénzügyi helyzetének vonatkozásában: kézenfekvő lehet a bérek kifizetésének, valamint a kapcsolódó adók és járulékok megfizetésének igazolását előírni, illetve az igazolás elmulasztásának esetére azonnali felmondási jogot biztosítani.
 
   Fordított esetben a kölcsönbeadó számára az adhat igazán aggodalmat a kölcsönvevő fizetésképtelenségével kapcsolatban, hogy egyrészt elveszíti a megbízóját és a tőle származó bevételét, másrészt, hogy az „elvégzett munka” ellenértéke, azaz a kölcsönzött munkavállalók bérét is tartalmazó kölcsönzési díj nem kerül rendezésre.
 
   A kölcsönbeadó 2013. január 1. napjáig – megjegyzem mint a legtöbb másik beszállító – teljesen kilátástalan helyzetben volt: a felszámolás alá kerülő kölcsönvevővel szemben követelése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) értelmében a követelések kielégítési sorrendjében csak f) kategóriás volt, és így ennek megtérülésére gyakorlatilag nem volt esély. Ugyanakkor közvetlen és halaszthatatlan fizetési kötelezettsége volt a munkavállalók felé, mivel a kölcsönbeadó bérfizetési kötelezettségét a kölcsönvevő díj nemfizetése nem érintette.
 
   Ezen a helyzeten változtatott a jogalkotó kétféleképpen, tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2002/74/EK és a 2008/104/EK irányelvéből fakadó egyenlő bánásmód követelményére. Egyrészről a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének módosításával az a) kategóriás felszámolási költségek közé bekerült a kölcsönzési díjnak az adóshoz kölcsönzött munkavállalók részére járó, a kölcsönbeadó által fizetendő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások része. Másrészről lehetővé vált az is, hogy a Bérgarancia Alapból a kölcsönbeadó visszatérítendő támogatást igényelhet a felszámolás alatt álló kölcsönvevőnél foglalkoztatott munkavállaló után járó, de ki nem fizetett kölcsönzési díj munkabérnek minősülő részére.
 
   Ez utóbbira abban az esetben van lehetőség, ha a felszámoló a tartozást elismeri. A támogatás iránti kérelmet az esedékesség lejártát követő tíz munkanapon belül lehet kérelmezni, és jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második évre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset ötszörösének erejéig [a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 1. § (1) bekezdés b) pont, 11. §].
 
   A módosítások az egyik oldalról ésszerűnek tekinthetők, mivel a kölcsönzött munkavállalók alapvetően a kölcsönvevőnek dolgoznak, a belső munkavállalókkal szinte azonos körülmények között. Másrészt viszont a piac többi szereplője által mindennek a megalapozottsága vitatható is, hiszen a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között mégiscsak egy polgári jogi jogviszony áll fent, akár a kölcsönvevő mint megrendelő és annak más beszállítói között, ez utóbbi beszállítói kör – és még inkább a beszállító munkavállalói – azonban a kölcsönvevő (az ő viszonyukban megrendelő) esetleges fizetésképtelensége esetén ilyen kedvező bánásmódban nem részesülnek.
 
Kölcsönző cégek cseréje és a kölcsönzött állomány sorsa
 
  A kölcsönzött munkavállalókat igénybevevő gazdasági társaságok részéről több ok vezethet oda, hogy a vele szerződésben álló kölcsönbeadó társaság helyett egy másik céggel kívánnak együttműködni. Ilyen döntéshez változatos indokok vezethetnek: oka lehet ennek, hogy a kölcsönvevő jobb minőségű szolgáltatást remél az új szolgáltatótól, vagy, hogy a felek között feloldhatatlan elszámolási vita alakul ki, de leginkább a költségcsökkentés vezérli a kölcsönvevőket.
 
  Ugyanakkor jellemző igény a kölcsönvevő részéről, hogy a kölcsönbeadót úgy kívánja leváltani egy jobb árat adó versenytárssal, hogy a kölcsönzött munkavállalói állományban nem nagyon szeretne változást. Nyilvánvalóan az új beszállító számára is nagy előny, amennyiben „le tudja igazolni” a korábbi kölcsönbeadó munkavállalóit. De vajon milyen módon biztosítható ez jogszerűen? És mit szól ehhez a helyzetet krízisként megélő korábbi kölcsönbeadó?
 
   Adatvédelmi szempontból a kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállalók személyes adatait csak a munkavállalók hozzájárulása alapján adhatja tovább az új kölcsönbeadónak. Nagy valószínűséggel a munkavállalók érdekeltek a kölcsönvevőnél történő továbbfoglalkoztatásban, így ez a hozzájárulás különösebb nehézség nélkül beszerezhetőnek mutatkozik a kölcsönvevő számára, másrészről adatvédelmi szempontból a korábbi kölcsönbeadót sérelem nem éri.
 
   Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy a munkavállalói állományra vonatkozó információk átadása sértheti-e a korábbi kölcsönbeadónak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 81. §-a szerinti személyhez fűződő jogait, azaz minősülhetnek-e azok üzleti titoknak. Ha ezt vesszük alapul, hogy például a vevőkör címjegyzéke vagy a legkedvezőbb beszerzési források adatai minősülhetnek üzleti titoknak, akkor akár a kölcsönvevőnél dolgozó munkavállalók neve és elérhetőségei együttesen már a kölcsönbeadó védett információi lehetnek. Ugyanakkor önmagában a munkavállalók nevének átadása az analógiával figyelembe vehető bírósági döntések alapján (például a BTD2010. 2248. szerint az ügynök új megbízójánál is felhasználhatja a korábbi ügyféllistáját) kevés eséllyel tekinthető a korábbi kölcsönbeadó üzleti titkai megsértésének.
 
   Vizsgálni érdemes ugyanakkor az összes részlet figyelembevételével a kölcsönvevő és az új kölcsönbeadó aspiráns magatartását versenyjogi aspektusból is: bármelyikük eljárása kimerítheti-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 2. §-a szerinti tisztességtelen piaci magatartást? A kapcsolódó bírósági gyakorlat értelmében a munkaerő elcsábítása, a fejvadászat önmagában nem jogsértő eljárás (BDT2004. 997., BDT2012. 2741).
 
   Ugyanakkor, ha egyéb tisztességtelen többlettényállás is megállapítható, például üzleti titok jogosulatlan átadásával valósul meg a munkavállalók megközelítése, úgy nem lehet kizárni a tisztességtelen eljárás esetleges megállapítását. Érdekes megállapításra jutott ugyanis a Szegedi Ítélőtábla a már említett BDT2004. 997. döntésében, miszerint megfelelő bizonyítás esetén akár alapos lehet az az igény, melyben a felperes a tisztességtelenség megállapítását kérte arra tekintettel, hogy a pályázatot azért veszítette el, mert a versenytárs a pályázatot kiíró ügyfélnek dolgozó munkavállalóit csábította el és az alkalmazottai tőle eltávoztak.
 
   A fentieken alapuló viták elkerülése érdekben természetesen megoldás lehet a korábbi kölcsönbeadó konszenzusának megszerzése a pályázat eredményhirdetésekor. Ennek negatív következménye az új kölcsönbeadó számára, hogy nehezen kerülhető el, hogy a munkavállalói állomány átvétele ne minősüljön munkajogi jogutódlásnak.
 
  Megelőzhetők a későbbi viták már a munkaerő-kölcsönzési szerződés megkötésekor, ha a felek egyértelműen rögzítik a lehetőségeket, akár úgy, hogy átadhatók az állományra vonatkozó információk a kölcsönvevő által harmadik társaságnak, akár úgy, hogy ez kifejezetten tiltott. 
 
Forrás: munkajog.hu