Startlaphoz Csatlakozz!

Portré

Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2013. március 29. péntek, 11:42

A március közepi óriási hókáosz miatti nyilatkozataival hirtelen médiaszereplővé vált érdekvédő Keszthelyen született 1964. augusztus 12-én. Alapító tagja volt az 1989-ben alakult Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete keszthelyi szervezetének. 2012 februárjában, a szakszervezet korábbi elnöke, Árok Kornél lemondását követően megválasztották a szakszervezet vezetői posztjára.
 
  „Az elégedetlenséget egyébként nemcsak a hiányos felszerelés gerjeszti. Nehezen viselik a kollégák, hogy miközben olyan szervezetbe integrálták a tűzoltókat, amelyben a létszám több mint háromnegyedét teszik ki, mégis szinte másodrendű emberként kezelik őket. Azt látják, velük szemben előnyt élveznek azok, akik kívülről érkeztek a szervezethez. Az is bántja őket, hogy ma már bármiféle alapképzettség nélkül, bárki lehet tűzoltó. Az új szervezet elnevezése ugyanis katasztrófavédelem lett, de a szervezeten belül mindenkinek tűzoltó rendfokozata van. Egy 150 éves múlttal rendelkező szervezetet daráltak be egy tíz éve létrehozott kontra szelektált szervezetbe, ahol bizonyos beosztás megszerzésénél nem szakmai tudás vagy képzettség számít, hanem elsősorban gazdasági vagy és politikai megfelelés. Ez soha nem volt jellemző a tűzoltóságnál”.

Részlet Salamon Lajos HTFSZ elnökkel folytatott beszélgetésből

    A március közepi óriási hókáosz miatti nyilatkozataival hirtelen médiaszereplővé vált érdekvédő Keszthelyen született 1964. augusztus 12-én. Édesapja agrármérnök, édesanyja szakácsnő volt. Mezőgazdasági szakközépiskolában tanult, majd az ugyancsak keszthelyi ipari szakmunkásképzőben villanyszerelő szakmát szerzett. Első munkahelye a Dél-dunántúli Áramszolgáltató, a DÉDÁSZ volt, tűzoltó nagybátyja invitálására igazolt át a keszthelyi tűzoltósághoz 1987-ben, a vonulós állományba tagja lett, tizedes rangfokozatban. Alapító tagja volt az 1989-ben alakult Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete keszthelyi szervezetének. Kezdetben csoportbizalmiként, majd helyi vezetőként dolgozott. A 2000-es évek elején beválasztották a HTFSZ Zala megyei országos választmányába, amelynek 2007-től volt elnöke. Ebben az évben kérte szolgálati nyugdíjazását. 2012 februárjában, a szakszervezet korábbi elnöke, Árok Kornél lemondását követően megválasztották a szakszervezet vezetői posztjára.

    Nős, felesége a hévízi MÁV-kórházban főnővér. Két gyermeket neveltek fel a keszthelyi családi fészekben.

    – Már kisfiúként is tűzoltó vagy katona szeretett volna lenni?

    – Nem merném ezt állítani. A családban volt egy aktív tűzoltó, a nagybátyám, aki úgy gondolta, a magasban dolgozó villanyszerelőként így is veszélyes szakmát űzök, a keszthelyi tűzoltóságon meg éppen lehetőség kínálkozott a felvételre, alkalmas lennék arra a feladatra. Korábban többször jártam a laktanyában, és mindig csodálattal töltött el a családias légkör, amit ott tapasztaltam, az, hogy a vonulós tűzoltóknak természetes volt, hogy egymásra utalva, egymást támogatva végzik a munkájukat. Nemcsak a munkájukkal, a szabadidő hasznos eltöltésével is példát adtak nekem. Természetesen örömmel fogadtam el a lehetőséget, hogy közéjük tartozhatok. S hogy a kérdésére válaszoljak: konkrét vágyaim soha nem voltak, mindig sodródtam az eseményekkel. Édesapám indíttatására kerültem a mezőgazdasági képzésbe, a mezőgazdaságban azonban már akkoriban is nehezen tudtam volna elhelyezkedni. A szülők ezért úgy gondolták, szakmát adnak a kezembe. Az ipari szakmunkásképzőben éppen a villanyszerelői szakra lehetett még jelentkezni. S bár ez se az én választásom volt, ma is hasznát veszem a megszerzett ismereteknek. A családban természetes, hogy engem hívnak, ha valami gond van a villannyal, sőt, ha baráti társaságba megyünk, a feleségem kistáskájában mindig ott lapul egy fázisceruza arra az esetre, ha a segítségemet kérik.

    – Indíttatást érzett az érdekvédelmi munkára, vagy a szakszervezetbe is az események sodorták?   

    – A régi, „átkos” rendszerben szereltem fel a tűzoltóságnál, ahol elvárás volt a KISZ- és a párttagság. Az akkori párttitkárunk gyakran hátba veregetett, s közben azt mondogatta: tizedes, bent vagy a pártépítési tervünkben. Én meg azt gondoltam, jó, jó, csak tervezzetek. A helyi tűzoltóságnál mindenki KISZ-tag volt, természetesen én is, de ott nem folyt aktív KISZ-élet. 1989-ben megalakult a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete, rá két évre létrehoztuk a helyi szervezetet, amelynek alapító tagja voltam. Aztán végigjártam a ranglétrát, amíg eljutottam a szakszervezet elnöki székébe.

    – Az érdekvédelmi munkához honnan szerezte a muníciót?

    – Szeretek a régi szakszervezeti vezetőkkel beszélgetni, mert óriási tapasztalatot szereztek az emberekkel történő bánásmódban. Nekem még tanulnom kell, hogy úgy tudjak emberekkel bánni, hogy abból se nekem, se nekik ne legyen hátrányuk. Óriási tolerancia, türelem kell ehhez a feladathoz. Azt vallom, hogy egy jó vezetőnek nemcsak a pozitívumokat kell folyamatosan hangoztatnia, nemcsak a dicséret mellett a kritikát is meg kell fogalmaznia. Okos embernek azt tartom, aki tanul a saját hibáiból, leszűri a tanulságokat, és a következő alkalommal nem követi el ugyanazt.

    – Ezt a  napokban egyértelművé is tette, amikor a médiában erős mondatokkal bírálta a katasztrófavédelem irányítását a drámai helyzeteket okozó hóviharban kialakult káosz miatt. Egy éve elnöke a tűzoltók szakszervezetének, de eddig nem nagyon szólalt meg a nyilvánosság előtt. Úgy érezte, itt az ideje, hogy megvédje a kollégáit?  
 
    – Speciális helyzetbe kerültek a kollégák. A katasztrófavédelemben új irányítási rendszer alakult ki, ahová beintegrálták a tűzoltóságot is. Ez a rendszer azonban még gyerekcipőben jár. A tűzoltók eddig is csak parancsra cselekedhettek, oda mentek, ahová riasztották, irányították őket, ott is a helyi parancsnok utasításának tettek eleget, és azt a feladatot hajtották végre, amit az adott helyzet megkövetelt. Csakhogy a tűzoltóságoknak megvoltak a megfelelő eszközeik és a tapasztalt szakembereik. A hóvihar miatti káosz viszont azt bizonyította, hogy a katasztrófavédelemnek nincsenek olyan felszerelései, eszközei, például hómarói, hóekéi, amelyek az ilyen kritikus hóhelyzetek felszámolására alkalmasak lennének. Igaz, az se mindennapi esemény, hogy mondjuk az M1-esen több mint ötven autó karamboljánál kell ilyen ítéletidőben segíteni. Úgy gondolom, a tűzoltók a lehetőségekhez képest maximálisan helytálltak, nem is tehettek volna mást, mivel erre tettek esküt, viszont kiütköztek azok az irányításbeli problémák, amelyekre mi már több mint egy éve felhívtuk a jelenlegi vezetés figyelmét. Ilyen a kommunikációs eszközeink nem megfelelő működése, valamint a mentésben résztvevő társszervekkel történő rossz kommunikáció. Az, hogy sikerült ezt az ítéletidőt komolyabb sérülések, halálesetek nélkül megúszni, a kollégák szakmai felkészültségének és tudásának köszönhető, annak a nagyfokú alkalmazkodó képességnek, ami ennek a hivatásnak a végzéséhez nélkülözhetetlen. Én is részese voltam az eseményeknek, egy éjszakát a fehérvári tűzoltóságon töltöttem el kényszerűségből, és láttam, milyen elképesztően kimerült állapotban voltak azok a tűzoltók, akik néhány perc pihenőre oda betértek. Az ítéletidő kiszívta minden energiájukat, mégsem mondták azt, hogy letelt a hivatalos munkaidőm, megyek haza, hanem némi melegedés után folytatták a rájuk bízott feladatot. Ugyanakkor láttam rajtuk a tehetetlenséget, az elkeseredettséget, hogy bármennyire próbálnak segíteni a bajba jutott embereknek, az időjárással nem lehetett felvenni a versenyt. Azt kértük a tűzoltóktól, írják meg nekünk, milyen problémákat tapasztaltak a mentés során. Ők kimondottan a szervezetlenséget, az irányítási hibákat, a felszerelésbeli hiányosságokat jelölték meg. A védőruhák, a csizmák kritikán aluli állapotban vannak, ennek ellenére a Belügyminisztérium nem ezek lecserélésének, hanem az új, 10M típusú egyenruha bevezetésének adott prioritást. A belügyminiszter az egységes megjelenés híve, annak, hogy a tűzoltók is úgy nézzenek ki, mint a rendőrök vagy más belügyi dolgozók.

    – Mit tehet a helyzet ellen egy vállaltan nem forradalmár típusú szakszervezeti vezető?

    –  Elsősorban „házon belül”, a katasztrófavédelmi és a belügyi érdekegyeztető fórumon próbáltuk felhívni a hiányosságokra a figyelmet. Eddig nem értünk el eredményt. Mindenhol türelmet kértek tőlünk, de azt látom, ez a türelem lassan kezd elfogyni. Most a médián keresztül igyekszünk jelezni a társadalomnak a feszítő problémáinkat. A cél, hogy a nyilvánosság erejével elérjük azt, hogy a tűzoltók megfelelő védőeszközökkel tudják végezni a rájuk bízott felelősségteljes, nem egyszer emberéleteket mentő munkát. Az elégedetlenséget egyébként nemcsak a hiányos felszerelés gerjeszti. Nehezen viselik a kollégák, hogy miközben olyan szervezetbe integrálták a tűzoltókat, amelyben a létszám több mint háromnegyedét teszik ki, mégis szinte másodrendű emberként kezelik őket. Azt látják, velük szemben előnyt élveznek azok, akik kívülről érkeztek a szervezethez. Az is bántja őket, hogy ma már bármiféle alapképzettség nélkül, bárki lehet tűzoltó. Az új szervezet elnevezése ugyanis katasztrófavédelem lett, de a szervezeten belül mindenkinek tűzoltó rendfokozata van. Egy 150 éves múlttal rendelkező szervezetet daráltak be egy tíz éve létrehozott kontra szelektált szervezetbe, ahol bizonyos beosztás megszerzésénél nem szakmai tudás vagy képzettség számít, hanem elsősorban gazdasági vagy és politikai megfelelés. Ez soha nem volt jellemző a tűzoltóságnál.                   

    – Kanyarodjunk vissza a pályafutásához. 2007-ben, alig 44 évesen miért döntött a nyugdíjaztatása mellett?    

    – Addig a vonulásos tűzoltó munkám mellett láttam el a különféle szakszervezeti tisztségeimet. Sok demonstráción, megmozduláson vettem részt a keszthelyi tagsággal együtt, de amikor országos választmányi elnökké választottak, világossá vált, hogy döntenem kell. Megsokasodtak a feladataim, a választmány irányításán túl demonstrációk szervezésében, sztrájkbizottság alakításában kellett igen aktívan közreműködnöm. Árok Kornél távozásával tavaly februárban az a megtiszteltetés ért, hogy engem választottak a szakszervezet vezetői posztjára. Már az én regnálásomhoz köthető, hogy az utolsók között a mi szakszervezetünk is kilépett a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségéből, amelynek egyébként alapító tagja volt.

    – Az FRDÉSZ-ből szintén kivált Független Rendőrszakszervezet a Ligához csatlakozott, a tűzoltók is ezt tervezik?

    – Nem láttuk értelmét egy olyan tömörülésben tagságot vállalni, amely nem tudott semmit tenni a tűzoltók érdekében. És vegyük már észre: a mindenkori kormányzat rájött, hogy ha a konföderációk közül az egyik bizalmát meg tudja nyerni, akkor bármikor fel tudja tenni a kérdést, hogy uraim, ha nekik jó, maguknak miért nem? Ugyanez a felszalámizás történt a belügyi szakszervezetek között is. Egyelőre szeretnénk függetlenek maradni. Én magam még mindig annak látnám értelmét, ha a rendészeti szakszervezetek olyan komoly tömörülést hoznának létre, mint amilyen az FRDÉSZ volt, mert mégis csak egy az érdekünk, egy törvény vonatkozik ránk, a hivatásosok szolgálati törvénye. Nem hiszem, hogy más úton kellene járnunk. Itt a legnagyobb problémát abban látom, hogy a szakszervezeti vezetők önös érdeke előrébb való, mint a rendvédelmi szerveknél dolgozók érdeke. Nem titkoltan az FRDÉSZ-szel egyébként az volt a célunk, hogy önálló konföderációt hozzunk létre, de ezt az önállósulást a többi konföderáció nem engedte. Létszámban csak az MSZOSZ előzött volna meg bennünket, a pénzügyi érdekek azonban itt is kiütköztek.

    – Sikeres szakszervezeti vezetőnek tartja magát?          

    – Tavaly februárban az új elnökség eléggé szétzilált állapotban lévő szervezet irányítását vette át. Az előző évek eseményei nagyon megosztották a tűzoltó társadalmat. Van olyan szakszervezeti tag, aki közölte, semmilyen akcióban nem vesz részt ezentúl, viszont vannak olyan kollégák, akik radikálisabb lépésekre is hajlandóak lennének. Nagyon sokan mondják már, hogy kár volt akkor megállni a minisztérium és az Országház kapuja előtt. De én nem gondolom azt, hogy a tűzoltóknak kellene forradalmat csinálniuk. Megvannak a saját problémáink, amelyeken megpróbálunk egy irányváltással segíteni. Ennek első lépéseként sikerült együttműködési megállapodást tető alá hozni a szakszervezetek és az OKF között, amelytől azt várjuk, hogy az érdekképviseleti munka hatékonyabbá, egyszerűbbé válik, mert a helyi jellegű problémákat helyben fogják megoldani a kollégák, természetesen a vezetőség hathatós segítségével. Ezt a megállapodást sikernek tartom. Amit viszont kudarcként élek meg, hogy nem tudtunk kézzel fogható eredményt elérni a bérezésben, és a nyugdíjazási rendszer átalakításába se volt beleszólásunk. Személyes kudarcnak tartom, hogy belügyminiszter úr nem volt hajlandó személyesen fogadni szakszervezetünk új vezetését, többszöri megkeresésünk ellenére sem, pedig levelünkben jeleztük, hogy szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba. A kormányzó párton kívül valamennyi parlamenti párt tudatta velünk a választási programját, azt, hogy hogyan képzelik el a rendvédelem átalakítását, újraszervezését vagy működtetését. A Fideszben még mindig úgy gondolják, hogy folytatják az erőből politizálást, amit én elfogadhatatlannak tartok. A párbeszéd híve vagyok, szerintem jobb a problémákat a tárgyalóasztalnál megoldani, mint az utcán. De ha arra kényszerítenek bennünket, kénytelenek leszünk az utcára is kimenni az érdekeink érvényesítéséért. Ilyen helyzetben különösen szerencsés, hogy a szakszervezet vezetője nem aktív tűzoltó, mert felső szintről nem tudnak rá nyomást gyakorolni.  

    – Kétlaki életet él: a hét nagy részét a fővárosban tölti, mert a munkája ide köti. A hétvége a Keszthelyen élő családé. Mit csinál szívesen kevés szabadidejében?      

    – Az én hobbim a családom. Amikor elvállaltam az elnöki posztot, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a hétvégi családfő szerep, a család problémáinak megoldása most a feleségemre hárul. Korábban versenyszerűen sportoltam, NB2-es ifjúsági szinten fociztam, a megyei  ifjúsági válogatottságig vittem, a tűzoltóságnál szervezett sportversenyeken is rendszeresen részt vettem. De szeretek a realitások talaján állni. Eljutottam egy szintre mind fizikailag, mind érzelmileg, innen már feljebb vezető út nem nagyon lesz.  

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector