A depresszió lesz a rokkantság vezető oka 2030-ra a Világon

Európában minden tízedik munkavállaló megy betegszabadságra depresszió miatt – áll az Európai Depresszió Társaság (angol rövidítése: EDA) által vezetett legújabb felmérés eredményéről szóló publikációban.

    A szerzők hozzáteszik, hogy minden egyes depressziós epizód 36 munkanap veszteséget jelent. A „depresszió és a munkahely” problémája egyelőre a menedzserek egyharmadát még nem tudta rábírni arra, hogy megteremtsék az ún. támogató szolgáltatások vagy procedúrák lehetőségét, amelyek révén a depressziós alkalmazottaik segítséget kapnának. A menedzserek csaknem fele szólít fel az olyan politikák és törvények megalkotására, amelyek a dolgozókat e téren is védik.

    A munkahelyi depressziónak több különböző oka van, némelyik közvetlenül a munkához kapcsolódik. Finn kutatók 2009-ben publikáltak egy tanulmányt a Brit Orvostudományi Folyóirat (BMJ) egyik kiadványában, a „Foglalkozási és Környezeti Medicina Szakfolyóirata”-ban, amelyben megállapították, hogy magasabb a kockázata a depresszió kialakulásának az alkalmazottak körében azokon a munkahelyeken, ahol a csapatszellem elégtelen.

    Az Európai Parlamentáris Munkáspárt képviselője, Stephen Hughes fentiekkel kapcsolatosan az alábbiakat mondja:

    „A munkahelyi depresszió olyan foglalkoztatási és társadalmi kihívás, amely igen komoly károkat okoz, és amely az Európai Unió részéről figyelmet és cselekvést igényel. A depresszió kórkép munkahelyi kérdéskörbe történő beemelését az új „Munkahelyi Egészség és Biztonság Európai Bizottsági Stratégiája” keretében az elkövetkező két év törvénykezési munkája fogja támogatni, remélhetőleg Európa dolgozóinak a jóval hatékonyabb védelme érdekében tett kiváló haladást fogja reprezentálni és végső soron hozzá fog járulni a gazdasági és a szociális prosperitáshoz.”

    Élete során több mint 30 millió európai állampolgárnál fognak depressziót diagnosztizálni – áll az EDA jelentésében. Európában a munkaképes korú emberek körében a legnagyobb mentális egészségi kihívást a depresszió jelenti.

    Az EDA által lefolytatott „A depresszió munkahelyre gyakorolt hatásának európai vizsgálata” című felmérés (címének angol rövidítése: IDEA) során több mint 7000 fő, Egyesült Királyság (UK), Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Törökország, Németország és Dánia területén élő lakost kérdeztek ki.

    Az EDA az Ipsos Csoporthoz tartozó, az Egyesült Királyság vezető globális kutatótársaságának számító „Ipsos MORI” által használt online panel segítségével végezte el a felmérést 2012. augusztus 30. és szeptember 19. között. A kérdéseket online tették fel összesen 7.065 fő, 16 és 64 év közötti dolgozónak (alkalmazottnak) és menedzsernek, vagy azoknak, akik a megelőző 12 hónapban Európa valamely területén alkalmazásban álltak (beosztottként és vezetőként). A valószínűségi mintavétel lehetővé tette, hogy az eredmények alapján matematikailag helytálló statisztikai következtetéseket vonjanak le a készítők a nagyobb lakossági célcsoportra (munkaképes korúak) vonatkozóan.

A szerzők a valószínűségi mintavétel alapján a következőket állapították meg:
· Az összes megkérdezett ember 20 %-a (1413 fő) élete egy bizonyos pontján orvosok által diagnosztizált depresszióban szenvedett.
· Közülük az arány a legmagasabb volt az angolok körében (20 %) és a legkisebb az olaszok körében (12 %).

A valószínűségi mintavétel alapján levont következtetések az alábbiak voltak:
· A német alkalmazottak (beosztottak és vezetők) 61 %-a - akik depresszióban szenvedtek (orvosi diagnózis vagy a nélkül) – maradt távol a munkájától a mentális státusza miatt; a dánoknál ez az arány 60 %, a briteknél 58 % volt, míg a törököknél volt a legkevésbé jellemző, hogy ilyen mentális probléma miatt távol maradnak a munkájuktól, náluk ez az arány mindössze 25 % volt.

    Becslések alapján 2010-ben a depresszió kórkép az Európai Unió gazdaságának megközelítőleg 92 milliárd Euro (280 HUF/EUR árfolyammal számolva kb. 25.760 milliárd forint) költséget okozott. A költségek több mint fele adódott egyrészt a hiányzásból (munkából való távolmaradás), másrészt abból, hogy a dolgozó ugyan jelen volt a munkahelyén, de mentális állapota miatt nem tudott megfelelően teljesíteni.

    (Ez utóbbit orvosi szaknyelven az angolok „presenteeism”-nek nevezik, ezt a kifejezést Dr. Cary Cooper, a Manchesteri Egyetem szervezeti menedzsment pszichológus professzora alkotta meg.)

    2010-ben a brit és a német dolgozók összesen 41 napot voltak távol a munkahelyüktől, miután orvosilag diagnosztizálták náluk a depresszió kórképet; a legrövidebb idejű távolmaradás, 23 nap, az olasz munkavállalókat jellemezte.

    Annak ellenére, hogy a depresszió kórkép okozta munkahelyi hiányzás igen gyakori, a depressziós tünetektől szenvedő munkavállalók mindössze ¼-e tájékoztatta a munkaadóját vagy a főnökét a problémájáról. Azoknak a munkavállalóknak az 1/3-a, akiknél orvosilag diagnosztizálták a depressziót, vélte úgy, hogy ha a főnökének beszélne a problémájáról, akkor az állása bizonytalanná válna, különösen a jelenlegi gazdasági klímában.

    Szakértők szerint a depressziós időszak 94 %-ában vannak jelen azok a kognitív tünetek, amelyek a depresszióhoz kötődnek és ezek szignifikánsan gyengíthetik az alkalmazottak azon képességét, hogy megfelelően funkcionáljanak a munkában. A kognitív deficitek körébe tartoznak pl. a feledékenység, a döntésképtelenség és a koncentrálási problémák.

    A „Foglalkozási és Környezeti Medicina Szakfolyóirata” 2008-ban már jó néhány olyan tanulmányt publikált, amelyek azt mutatták be, hogy a munkahelyi depresszió (a depressziót a magánéleti problémákon kívül előidézheti maga a munka, a túlzott – szubjektíve vagy objektíve érzékelt - munkahelyi stressz és a rossz munkahelyi légkör is) sokkal komolyabb probléma, mint ahogyan azt a munkaadók realizálják.

A depressziós tünetekkel kapcsolatos tudatosság igen alacsony fokú

    Amikor az EDA szakértői arra kérték a válaszadókat, hogy azonosítsák a depresszív tüneteket, 88 %-uk a szomorúságot és a rossz kedélyállapotot (levertség) jelölte meg. A további problémákról már jóval kisebb arányban számoltak be: 57 %-uk említette a koncentrálási zavarokat, 44 %-uk a döntésképtelenséget és 33 %-uk a feledékenységet.

    Azok közül a menedzserek közül, akik részt vettek az online felmérésben, minden háromból közel egy fő mondta azt, hogy a cégénél helyben nincs formális (hivatalos) segítség, amelyet a depressziós alkalmazottakkal való foglalkozásnál igénybe vehetne. Az így nyilatkozó menedzserek legnagyobb százalékban a németek közül kerültek ki (44 %), Európában ez volt a legmagasabb arány, míg az ilyen fajta támogatás hiányát legkevésbé a török vezetők jelezték, náluk ez az arány mindössze 10 % volt.

    A brit menedzserek 55 %-a nyilatkozott úgy, hogy ők viszont kapnának segítséget a HR osztályuktól, ha a beosztottaik egyike depresszív tünetekkel küszködne vagy már orvosi diagnózissal rendelkezne. Törökországban viszont a menedzserek 79 %-a azt mondta, hogy ők specializált mentális egészségügyi szakértőktől kapnának segítséget.

    Amikor a vezető beosztású dolgozókat arról faggatták az EDA szakértői, hogy mit tartanának a legfontosabbnak a depressziós alkalmazottak támogatásában, mindannyian az extra tanácsadási szolgáltatások (pl. pszichoterápia, coach stb.) igénybevételének a lehetőségét, valamint az új törvények és politikák megalkotását említették.

    Az EDA elnöke, Dr. Vincenzo Costigliola fentiekkel kapcsolatban az alábbiakat mondja:

    „AZ IDEA tanulmány eredményei azt igazolják, hogy sokkal többet kell tennünk a tudatosság fokozása érdekében, továbbá egyaránt támogatnunk kell a munkaadókat és a munkavállalókat abban, hogy felismerjék és megfelelően menedzseljék a depressziót a munkahelyeken. Arra kérjük a politika alkotókat, hogy fontolják meg a depresszió munkaerőre gyakorolt hatását és egyben ostromozzuk is őket, hogy foglalkozzanak a depresszió kérdéskörével és ezzel összefüggésben a dolgozók és a munkahelyek biztonságával.”

Néhány komoly adat az Európát és a Világot jellemző depresszióval kapcsolatosan:
1. A depresszió olyan gyakori kórkép, amely életveszélyes is lehet. Globálisan több százmillió embert érint.
2. Az EU állampolgárainak a 11 %-ánál élete során valamikor depressziót fognak diagnosztizálni.
3. 2030-ra az egész Földön a rokkantság (munkaképtelenség) vezető okává a depresszió fog válni.
4. A depresszió kórkép társadalmi-gazdasági költségei igen jelentősek. A már említett 2010-es adatok szerint az EU területén ennek a költségeit 92 milliárd euróra becsülték és ez a költség úgy merült fel, hogy az EU állampolgárai közül 30 millió volt érintett a depresszióban.
5. A 92 milliárd eurós költségből 54 milliárd euró származott a betegszabadságokból (táppénz-állomány), a korai nyugdíjazásból, továbbá az elvesztett munkatermelékenység néhány további faktorából.
6. A depresszió kognitív tünetei jelentős mértékben aláássák a betegek életminőségét és nemcsak azon képességüket érintik, hogy a munkahelyeken megfelelően funkcionáljanak, hanem a szociális funkcionálásukat is (mondhatjuk az, hogy megbetegítik egymást az emberek).
7. A depresszív tünetek tipikusan a depressziós epizód időtartamának a 94 %-ában jelen vannak. A fő tüneteket – koncentrálási zavarok, feledékenység és döntésképtelenség (határozatlanság) – gyakran az orvosok sem veszik észre és ezért nem képezik a kezelések tárgyát.

    „A depresszió az egész világot érintő probléma. Az mítosz, hogy a kórkép csak a nyugati társadalmakban élőket sújtja és a világ többi részén élőknél nem jelentkezik. A depresszió és a szorongás a mai világ minden területén és társadalmában létezik.” – mondja a Queenslandi Egyetem (Ausztrália) egyik kutatói teamje.

Forrás: Diagnózis.hu