Eltérő munkapiaci statisztikák

A mennyi a munkanélküli kérdésre több válasz is adható, ami olykor zavarba ejtő lehet. A zavart fokozhatja, hogy a statisztikák által használt munkanélküli fogalma nem egészen az, amit a hétköznapokban használunk, így azután a munkanélküliségről folytatott viták is könnyen zavarossá válhatnak. A munkajog.hu cikkével igyekszik röviden rendet vágni a fogalmak és módszertanok között.

  Mennyi munkanélküli van ma Magyarországon? A hivatalos statisztikák két különböző számmal is szolgálnak.
 
  Az egyik számunk a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerő-felméréséből származik – e szerint 330 ezer munkanélküli van (2014 november-2015 január).  A felmérés által használt munkanélküli-fogalom némileg különbözik a munkanélküliről alkotott hétköznapi fogalmainktól. A KSH módszertana szerint az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, már foglalkoztatottnak tekinthető. Akinek tehát nincs ugyan állása, de azon a héten, amelyre a kikérdezés vonatkozik, a szomszédnak egy órán át fát aprított, s ezért kapott ötszáz forintot, e módszertan szerint már foglalkoztatott, s nem munkanélküli.  S ez nem pusztán a KSH módszertana szerint tekinthető így, e számítási módot várja el a KSH-tól az Eurostat, így számolják szerte az Európai Unióban is az adatokat, ettől válnak ezek a számok nemzetközileg összehasonlíthatóvá.  
 
   Teljesen rendjén van tehát ez így, csak nem árt tisztában lennünk azzal, hogy ez a szám nem azoknak a számát mutatja meg, akik hétköznapi beszélgetésünk során munkanélkülieknek nevezünk – tehát nem azon munkaképes korúakat, akik örülnének, ha lenne munkájuk, ámde nincs nekik. A munkanélküli fogalmának – e módszertan szerint – az is feltétele, hogy az illető a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát. Aki föladta a reményt, hogy lesz valaha munkája, az tehát mindebből következően nem lehet munkanélküli. Kevésbé megszorító feltétel, hogy csak az számít munkanélkülinek ebben a statisztikában, aki két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást. Érdekes viszont, hogy ezen módszertan szerint az is munkanélküli, aki már talált munkát, de még nem állt munkába, csak 90 napon belül fog. Az viszont nem munkanélküli, aki arról nyilatkozik, hogy talált munkát, de csak 91 nap múlva áll munkába, s ezért mondjuk nem is keresett aktívan munkát az elmúlt 4 hétben.
 
  Az adatfelvételben 38 ezer háztartás vesz részt, s adatok vesznek föl a háztartás valamennyi tagjáról. Aki először hallja, annak meglepő lehet, hogy a háztartás külföldön dolgozó tagja is a magyar foglalkoztatottsági adatot szépíti, ám ez is megfelel a nemzetközi módszertani sztenderdeknek.
 
  Van egy másik hivatalos számunk is arra a kérdésre, mennyi munkanélküli van Magyarországon:  430 700, ez a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adata, kerek százezerrel több, mint a KSH száma. Ennyi nyilvántartott álláskereső van ma (pontosabban február végén, ez a jelenlegi legfrissebb elérhető adat).
 
  Ez a statisztika a KSH-tól némileg eltérő munkanélküli-fogalommal dolgozik:  bár természetesen a munkanélküli munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat, ám ez alól kivétel az alkalmi foglalkoztatás.  Ez az adat nem megkérdezésen alapszik, nem egy becslés, mint KSH munkanélküliségi adata, hanem tényadat: mindazon személyek száma, akiket a hivatal nyilvántart. A nyilvántartott álláskeresők mindannyian együttműködnek a munkaügyi központ illetékes kirendeltségével, míg a KSH által becsült munkanélküliek vagy együttműködnek a munkaügyi központtal, vagy nem, ez nem része a KSH által használt munkanélküliség-fogalomnak. A nyilvántartott álláskeresőkről még egyébként azt is tudjuk, hogy több mint felük semmilyen pénzbeli támogatást nem kap, sem álláskeresési, sem szociális támogatást, szintén az NFSZ legfrissebb statisztikájából.
 
  Bár munkanélküliségi adatot kifejezetten nem tartalmaz, mégis érdemes megemlíteni a „az intézményi havi munkaügy-statisztikai jelentést” is.  Ez a munkaerőpiaci statisztika a legalább 5 fős létszámú vállalkozások, illetve „létszámnagyságtól függetlenül a költségvetési és társadalombiztosítási intézmények, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek” adataiból építkezik. Az 5 és 50 fő közötti vállalkozásoknál mint alapján becslés történik, az 50 fő feletti vállalkozásoknál viszont már kemény tényadatokkal dolgoznak. Ezt a statisztikát is érdemes figyelembe venni, ha a munkaerőpiac mozgásait elemezzük.
 
   A számoktól, adatoktól  jogosan várhatjuk azt, hogy egyértelműen mutassanak be számunkra tényeket, ezért talán némileg zavarba ejtő, ha egy egyszerű kérdésre két különböző válasz is van – s egyik sem pontosan arra válaszol, amire a kérdés feltevője valójában gondolt.  Ám gondoljuk meg, ha számokban próbáljuk megragadni a bennünket körülölelő világot, óhatatlanul elvész valami. Nincs ez másképp a munkanélküliség összetett társadalmi jelenségénél sem. Ezek a mutatószámok akkor igazán hasznosak, ha ismerjük a korlátaikat, s tudjuk azt is, mi az, amit nem mutatnak meg.

Forrás: munkajog.hu