Milyen a magyar és az amerikai munkamorál?

Egy korábbi cikkünkben sorra vettük azt a 8 ismérvet, hogyan gondolkodik amerikai tárgyalópartnerünk vagy éppen leendő munkatársunk, főnökünk, ha a tengeren túlról érkezett, és milyen protokollszabályokra érdemes ügyelni a közös munka során. Ebben az írásunkban amerikai és magyar tapasztalatról egyaránt beszámolunk, amelyet egy soron következő állásinterjú vagy éppen közös munka előtt érdemes átgondolni és megfontolni. A sikeres és jól végzett munka érdekében ugyanis sokkal fontosabb közös nevezőre jutni egymással, még akkor is, ha több gyökeres különbséget tapasztalunk egymással kapcsolatban – írja a profession.hu.

  Erről kérdeztük David Keresztest is, a 1989-ben alapított Central Europe Trust Co. Ltd. (CET) magyarországi képviseletének vezetőjét, aki már több éve dolgozik magyar partnerekkel, és tevékenységi körébe a vállalati finanszírozás, a fúziók és akvizíciós tanácsadás tartozik a magántőke- és hitelkihelyezés mellett. New York-ból érkezve a magyar származású szakember széles tapasztalattal bír nemcsak a szektor-, hanem a magyar és a londoni üzletfelekkel való közös munkában is.
 
  Milyen fő különbségeket lehet észlelni amerikaiként - a magyarokkal való közös munka során? David segítségével négy olyan jellemzőt is említünk, amely a befektetői szektorban kifejezetten hangsúlyos. Nézzük, melyek ezek!
 
   1. Kapcsolatteremtés:David személyes tapasztalata, hogy a magyarok például konferenciákra, szakmai összejövetelekre szívesebben járnak egy cégtől többen, és nem igazán nyitnak mások felé, passzívan egy csoportban maradnak végig. Ezzel szemben Nyugat-Európában illetve Amerikában a konferencia résztvevői bemutatkoznak egymásnak, névjegykártyát cserélnek és próbálják megtalálni az együttműködés lehetőségeit.  
 
  2. Bizalom:Ez a tényező személytől is függ, Davidnek ebben jó és rossz tapasztalata egyaránt van. Az amerikaiak és az angolok számára is gyakori az ún. „gentleman's agrement” - amely a szóbeli megállapodás betartását jelenti - vagyis az adott szó kötelez -, és nemcsak addig, amíg nyélbe ütnek egy üzletet vagy szerződést. Magyarországon a szóban megbeszéltek nem bírnak olyan jelentőséggel, mint a szerződésbe lefektetett megállapodás. Erre mindkét félnek figyelnie kell, mert ez lényeges különbség az üzleti szokások terén.
 
  3. Közös munka:a magyar partnerekben általában erősebb a kontrolligény, jobban szeretnek mindent a közvetlen befolyásuk és felügyeletük alatt tartani - ám ez főleg a vállalkozói szférában érezhető. David szerint itt is az a lényeg, hogy megismerjük és elfogadjuk a különböző gondolkodásmódot, és rugalmasan ahhoz igazítsuk az együttműködés kereteit.  
 
  4. Üzleti szemléletmód:amíg tőlünk nyugatabbra egy cég eladása sok esetben csupán üzleti tranzakciót jelent, addig ez Magyarországon általában egy vállalkozás kudarcát jelenti. Ahogy erre a különböző szemléletmódra utal az is, hogy nálunk majdnem hogy mindent egy lóra teszünk fel, igen magas kockázatot vállalva ezzel, és nincs mellette más alternatíva. A nyugati üzleti felfogás ettől nyitottabb és diverzifikáltabb, párhuzamosan több lehetőség is futhat.
 
  „Szerintem a munka világában sincsenek kőbe vésett szabályok, és nem az a lényeg, hogy milyen országban nőttünk fel - foglalja össze a CET vezetője. - Fontosabb, hogy mindig figyelembe vegyük az üzleti partnerek illetve munkatársak egyéni jellemzőit. A közös cél lebegjen mindenki szeme előtt, és a többit már kölcsönösen úgy tudjuk alakítani, hogy mindenki komfortosan érezze magát benne.”
 
  Másik interjúalanyunk, Anita közel tíz évig dolgozott egy amerikai cég hazai leányvállalatánál, az ő személyes tapasztalatára is kíváncsiak voltunk. „Nagyon sok amerikai kollégával tartottam a kapcsolatot, és igen sok eltérést tapasztaltam a munka- és az életszemléletünket összehasonlítva. Először is ott van például az ún. Open Door policy, vagyis bárki bárkihez bemehet kopogtatás nélkül, míg nálunk egyfajta tekintélyelvű munkamorál a jellemző. Szerintem az nagyon hasznos, hogy ők sokkal lazábbak a kapcsolatfelvételben is, így több ajtó kinyílhat előttük, és eredményesebbek az önmenedzselésben - bár ez néha számomra már túl sok, vagy van, amikor a felszínesség határát súrolja. Aztán más a képzési rendszer Amerikában, ott fontos, hogy az életre nevelik a gyerekeket - például állj ki az osztály elé, és prezentálj! Így korán kialakul az illető véleménye, és az is, hogy szabadon elmondhatja, mit gondol - ez teljesen természetes dologgá válik. Sajnos nálunk hiányzik a magabiztos fellépésre való nevelés, és ez a közös munkában is érezhető.”
 
  Anita azt is kiemeli, hogy ő nap, mint nap találkozik a saját csapatában azzal a kifejezéssel, hogy „az a baj...”, ahelyett hogy valaki azt mondaná: „az a megoldás...” Szerinte a pozitív gondolkodásmódot mindenképpen érdemes lenne átvenni az amerikai kollégáktól, akik ha valami nem sikerül elsőre, akkor is úgy kommentálják: ,,Nice try!” - azaz szép próbálkozás.
 
  Összegezve:ha amerikai partnerrel dolgozunk együtt, legyünk őszinték, merjük vállalni egyéniségünket, és ne ragaszkodjuk a titulusokhoz ragasztott szerepeinkhez. Becsüljük meg az időt, és ne halogassuk válaszunkat, döntésünket túl sokáig. Tanuljunk a különbözőségekből, és fordítsuk előnyünkre azt, amit egy ilyen helyzetből tovább tudunk vinni.

Forrás: profession.hu