Magánorvoslás nélkül nem megy

„Folyamatos önbecsapásban vagyunk, éppen ezért érdemes lenne kiszabadulni a politika csapdájából, ideje lenne konszenzusra jutni arról, hogy milyen egészségügyi rendszert szeretnénk fenntartani, és ennek részeként tisztázni a magánszférával való együttműködést” – mondta Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár a Világgazdaság „Egészségügy: Együtt és/vagy külön” konferenciáján – írja a Népszabadság.
 
 Az államtitkár „politikai coming outja” nem kis döbbenetet keltett a teremben, ahol arról zajlott diskurzus, van-e helye az egészségügyben, és ha igen, hol, a magánellátásnak. Kaphat-e a közkasszából valamilyen formában költségtérítést a magánorvost választó beteg?
 
   Az államtitkár szavaiból kiderült, hiába tudja pontosan mindenki, a rendelkezésre álló közpénz nem fedezi az egészségügyi ellátórendszer szükségleteit, s hogy emiatt a szolgáltatások sem lehetnek korlátlanok, e tények deklarálását, illetve a szolgáltatási csomag hozzáigazítását a lehetőségekhez a politika nem vállalja.
 
  Hozzátette, mindenki tudja, mit kellene tenni, de ennek olyan politikai kockázatai vannak – akár a források bevonásával kapcsolatban, akár a magánszféra beengedésével a rendszerbe –, ami megfogva tartja a döntéshozókat. Szerinte jó lenne hosszú távú megállapodást kötni az egészségügyben dolgozókkal, és mellé tenni kormányzati garanciákat legalább ötévnyi időre. Beszélt arról is, hogy az egészségügyi közkiadások gyors, nagy összegű növelésére azonban a jelenlegi költségvetési számok alapján nem látszik lehetőség.
 
  Idegenkedő, bizalmatlan a kormány viszonya a magánellátással, miközben uniós pénzből éppen a magánszolgáltatások kivásárlására készül. Ám ez a fajta magatartás különös kockázatokat hordoz, amikor az egészségügyi közkiadások aránya a visegrádi országok szintjét sem éri el – mondta Kökény Mihály. Rajta kívül másik két exminiszter, Gógl Árpád és Rácz Jenő is azt hangsúlyozta, hogy a politika még akkor sem támogatta a magánellátást teljesen, amikor hivatalosan ennek a szektornak az erősítése volt a cél. A konferencián mindhárom egykori tárcavezető inkább arról beszélt, mennyire forráshiányos az ágazat, és a nagy problémákat csak az egészségügyi kiadások növelésével lehetne megoldani. Rácz Jenő szerint az adott forrásból csak adott ellátást lehet nyújtani, súlyos helyzet állhat elő, ha a szakma és a politika nem tud összefogni. Gógl szerint is az „utolsó utáni pillanatban” vagyunk.
 
  A konferencián az is kiderült, hogy az állami ellátórendszerre mind nagyobb nyomást jelent a lakosság elöregedése és az orvosok migrációja. Ennek részleteibe Bodrogi József közgazdász avatta be a hallgatóságot. Mint mondta: a magyar társadalom demográfiai összetétele az elmúlt 100 évben jelentősen megváltozott: sokkal kevesebb lett a fiatal és több lett az idős. A következő években 8-900 ezer ember megy nyugdíjba, ami miatt óriási nyomás lesz a nyugdíjrendszeren, ugyanis a nyugdíjba vonulók átlagkeresete sokkal magasabb, mint a munkaerőpiacra belépő fiataloké. Ám nemcsak a nyugdíj, de más területeken is erős kihívói vannak az egészségügynek a közpénzekért zajló versengésben – figyelmeztetett Bodrogi József. Példaként a honvédelmet hozta, amelyre jelenleg a GDP 0,8 százalékát költjük, s amely részesedését a közpénzekből a következő hét évben a NATO-tagsággal járó kötelezettségeink miatt 2 százalékra kell növelni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nemzeti jövedelemből mintegy 430 milliárd forint többletet kell honvédelmi célokra elkülöníteni.
 
  Az, hogy orvosok migrációjának megállítása mennyire összetett, s hogy ez nem csak a kormánynak okoz gondot, arra Lantos Gabriella, a Róbert Magánkórház igazgatója hozott példát. Mint mondta, ő egy tízéves gyakorlattal rendelkező szakorvost nettó 1,4 millió forintos fizetésért tud megszerezni a kórházának. Ugyanis ma ennyit keres, igaz, legalább három állásban (közalkalmazottként, közreműködőként és a magánrendelésén) dolgozik. Ha ezt az összeget nem kapja meg, akkor elmegy az országból. Így előfordulhat, hogy a közellátás is, a magánrendelők is orvos nélkül maradhatnak.
 
  Azt, hogy a finanszírozási nehézségekkel kínlódó állami intézményekkel egyre kevésbé elégedettek a betegek, a konferenciára készült friss kutatás is bizonyította. A Szinapszis Kft. felmérése szerint az elmúlt egy évben az emberek fele vett igénybe magán-egészségügyi szolgáltatást. Az átlagos háztartás 50 ezer forintot költ évente magánorvosra és egyéb gyógymódokra. Kiderült az is, hogy a szakorvosok fele magánrendelésen is dolgozik.
 
  A konferencia egyik előadója, Lantos Gabriella, a Róbert Magánkórház igazgatója nehezményezte, hogy a járulékfizetőknek az az 53 százaléka, akik magánorvoshoz járnak, kétszer fizetik meg az egészségügyi ellátását. Egyszer, amikor befizetik a kötelező járulékaikat és másodszor a magánorvosi kezelés számlájának kiegyenlítésekor. Papik Kornél, a Budai Egészségközpont igazgatója szerint sokat segítene, ha a magánszolgáltatásban részt vevők járulékkedvezményt kaphatnának.

Forrás: Népszabadság