Öt ok, ami miatt már sosem fogunk jobban élni

A munkaképes korú népesség előrelátható csökkenése mellett a termelékenység bővülése lehetne a jólét növekedésének a záloga a következő évtizedekben. A közgazdászok azonban aggódnak: az utóbbi időben egyre több jel utal arra, hogy a munka hatékonysága már nem tud olyan gyorsan növekedni, mint a válság előtt. Ez azt jelentheti, hogy az életszínvonal stagnálni vagy egyenesen csökkenni fog a világban. Mások szerint viszont a modern gazdaságok annyira máshogy működnek, mint régebben, hogy egyszerűen már rosszul mérjük a jólétet – írja a Portfolio.

  Elkezdték kongatni a vészharangokat a közgazdászok: sokak szerint ugyanis a jólét további növekedése előtt egyre magasabb akadályok tornyosulnak. Ennek elsődleges oka a demográfiai folyamatokban keresendő. Az Európai Unióban például 40-50 év múlva 15 millióval többen élnek majd, ám dolgozni csaknem tízmillióval kevesebben fognak. Ennek megfelelően nem négy, hanem két munkásnak kell majd eltartani egy inaktívat.
 
  A mentsvárat a termelékenység bővülése jelenthetné. Amennyiben az innováció, a technológiai fejlődés hatékonyabbá tenné a munkát, az ellensúlyozhatná a demográfiai hatásokat. Nem egyszerű feladat, hiszen a McKinsey számításai szerint a demográfiai következményeket teljes egészében a termelékenység 80%-os növelésével lehetne kompenzálni.

  Ehhez képest a Financial Times összeállítása szerint tavaly csak Indiában és a szub-szaharai régióban tudott erősödni a munkatermelékenység növekedése. Globálisan viszont a növekedés érdemben alacsonyabb, mint a válság előtti években, és ez legfeljebb részben indokolható a pénzügyi krízis ideiglenes utóhatásával.

 Sőt, az amerikai Conference Board szerint még ennél is figyelmeztetőbb a jelenlegi helyzet. Bart van Ark, a think tank vezető elemzője szerint amennyiben a képzettségi szintet, a beruházást és a munkások számát is figyelembe vesszük, az Egyesült Államokban a munkatermelékenység tavaly 0,2%-kal zsugorodott. Az FT ennek kapcsán idézi Janet Yellen Fed-elnök azon véleményét, mely szerint az évek óta visszafogott bérnövekedés oka a gyenge termelékenység. Ez egyébként érdekes gazdaságpolitikai kihívást is jelent, hiszen ha az alacsony növekedés mögött strukturális okok állnak, akkor nem biztos, hogy a jegybanknak érdemes/lehetséges növekedést (ideiglenesen) támogató extrém laza monetáris politikát folytatnia.

  Európában és Japánban már a 90-es évek óta csökken a munkatermelékenység növekedési üteme, előbbiben a lanyha innovációs tevékenység, illetve a munkapiac rugalmatlansága lehet a fő ok. Az Egyesült Államokban 2005 óta figyelhető meg hasonló folyamat, ott elsősorban arra gyanakodnak a szakértők, hogy a nagy információtechnológiai forradalom előtti időszak alacsonyabb munkatermelékenység trendjéhez történő visszatérésről lehet szó.

  Az optimistábbak azonban már hozzák a példákat arra, hogy az IT-forradalom kitart, és jövőben a termelékenység újra emelkedhet: elsősorban a vezető nélküli gépek (drónok, autók) és egyéb robotok fejlesztése révén. Ők továbbra is azt vallják, hogy a munkatermelékenység visszaesése teljes egészében a válság ideiglenes hatásának köszönhető, elsősorban annak, hogy a vállalatok elhalasztották a beruházásaikat.

  Van Ark viszont úgy gondolja, hogy feltörekvő gazdaságokban végbement az a felzárkózás, ami a technológiai átvétellel ("imitációval") könnyen megvalósítható volt. A közgazdász szerint a fejlett országok növekedési modelljében most az új fogyasztási termékek állnak a fókuszban, ami ugyan növeli a jólét-érzetet, de nem feltétlenül jár a munkahatékonyság javulásával, illetve nehezebben is adaptálható.

  Ez felvet egy nagyon érdekes kérdést: vajon a termelékenység-koncepció megfelelő-e a modern világban ahhoz, hogy a jólét-növekedését mérjük?Bizonyos szolgáltató területeken a termelékenység változását mérni szinte lehetetlen (például az oktatásban), de az FT azt is felveti, hogy például korábban megfizethetetlennek tűnő szolgáltatások váltak ingyenessé (például Skype), ami az életszínvonalat javítja, de a jelenséget a termelékenységi vagy GDP-statisztikában nehéz megragadni. Diane Coyle, a Manchester Egyetem professzora egyenesen így látja:
 
  Az, hogy az előrehaladást hogyan lehetne megragadni egy modern gazdaságban, egyelőre felderítetlen terület. Világos, hogy a fogyasztói jólét növekszik, de nem tudjuk, hogy kapcsolódik ez a GDP-hez.

A Financial Times a fentiek alapján öt olyan tényezőt azonosított, amelyek az alacsony termelékenység-növekedésért felelnek.

• Alacsony beruházások. A vállalatok nem fektetnek be eleget új eszközökbe és ötletekbe. Ehelyett a pénzüket részvény-visszavásárlásokra és osztalékfizetésre költik.
• A nagy innovációk kora lezárult.A 90-es, kora 2000-es évek volt az aranykor, amikor az IT térhódításából a legtöbbet tudott profitálni a termelékenység. Ma már nincsenek olyan invenciók, amelyeket egyszerűen termelékenység-növekedéssé konvertálhatnánk. A leginkább pesszimista álláspont szerint ez a jelenség már a 70-es évek óta megfigyelhető.
• Az innovációt nem mérjük helyesen.A fogyasztók kezébe kerülő újabb és újabb termékek (pl. okostelefonok), illetve a számukra elérhető szolgáltatások növelik a jólétét, de a gazdasági kibocsátásba nem tudjuk jól számbavenni.
• Lesz ez jobb is.A termelékenység hullámzóan növekszik, és jönnek majd újabb, nagyobb hullámok. A Boston Consulting Group előrejelzése szerint például a robotika olyan gyorsan fejlődik, hogy 2025-re a feldolgozóipari tevékenységek negyede automatizált lesz. Ráadásul az új fejlesztések gyakran nem közvetlenül fordítódnak termelékenységnövekedéssé. A bővülés háromnegyede már egy szélesebb értelemben vett adaptáció, amikor a vállalat már ismert technológiákat vesznek át a "best practice" jegyében.
• A szolgáltató szektor korlátai.A fejlett gazdaságokban a szolgáltató szektor súlya egyre nagyobb, ugyanakkor ennek sok területén a termelékenység növekedése korlátokba ütközik. Így aztán a feldolgozóipar esetleges gyors fejlődése nem fejezi ki a nemzetgazdasági átlagot.

Forrás: portfolio.hu