Ilyen a jó munkahely

Karafiáth Orsolya költőnő, Mucsi Zoltán színész és Szivós Márton vízipólós elmondta, hogy szerintük mitől jó egy munkahely. A hirado.hu szavazásából kiderült, hogy a fizetés, a munkában való kiteljesedés, a stabilitás és az emberközpontúság a legfontosabb önöknek. A pszichológus szerint a rossz munkahely megbetegít.

  Mucsi Zoltán szerint a jó munka az, amelyben örömét leli az ember és amellyel kicsivel jobbá tudja tenni a világot. Ezt a munkaadója megbecsüli, és lehetővé teszi, hogy meg is tudjon élni belőle. Lehet ez a foglalkozás a péktől, a masszőrön és az orvoson át az autószerelőig bármi. A jó munkahelyen az embert „megbecsülik, fontosnak érzi, amit csinál és valamilyen alkotó tevékenységet végez" – mondta el a hirado.hu-nak Mucsi Zoltán, aki, ha nem színész lenne, akkor gyerekekkel dolgozna, zenélne vagy írna.
 
Karafiáth Orsolya: Nincs hervasztóbb, mint a kötelező időket kitölteni

   A költőnő szerint a jó munkahelyen mindenkinek megvan a pontos feladata, de a jó munkahely szabadságot ad. „Én a rugalmas munkavégzésre voksolok, nincs hervasztóbb, mint a kötelező időket kitölteni. Nekem eddig két munkahelyem volt életemben, mindkettő szuper volt: kötetlen munkaidő, világos feladatok, nyitott, kommunikatív főnökség” – mesélte Orsolya.

  Fontosnak tartja továbbá, hogy a fizetés megfelelő legyen, mert úgy véli, a pénz motivál a munkára. „Ha nem motivál a pénz, nem vagyok munkára fogható, cinikus leszek és hamarabb elfáradok” - mondta. A költőnő szerint a régi rendszer hagyatéka az, hogy sokan úgy gondolják, a munkahely kötelező rossz és csak túl kell élni valahogy.
 
  Ha költészet mellett dolgoznia kellene, Orsolya valami olyan szakmát keresne, amelyet űzve nem kell túl sokat gondolkodnia, hogy a szépirodalomtól ne vegye el a gondolatait, szívesen vezetne például művelődési házat is.

Szivós Márton: A hobbim a munkám

 A  vízilabdázó a hirado.hu-nak nyilatkozva elmondta, hogy az uszodában nőtt fel, számára a hobbija a munkája. „A sportban nem létezik demokrácia, nálunk is van hierarchia, vannak lefektetett szabályok, elvárások, és mindenki pontosan tudja a feladatát, az uszodában családias légkör uralkodik, a hangulat nagyon jó, de ez nem megy a munka rovására” – mondta. Márton szerint a tisztelet, valamint a nyílt és őszinte kommunikáció is elengedhetetlen egy jó munkahelyen. „Azt gondolom, hogy csak attól lehet elvárni jelentős teljesítményt, aki mögött komoly munka és komoly tudás van” – fejtette ki a pólós.
 
  A vízilabdázónak, ha most kellene szakmát választania, és nem félne a vértől, akkor orvosnak tanulna. „Megfog az orvosi szakma szépsége és összetettsége” – mondta el a pólós azzal alátámasztva, hogy szereti a felelősséggel járó feladatokat.

  „Magyarországon vízilabdásnak lenni nagy felelősség. Olyan sportágat űzünk, amelynek hagyományai vannak, s ezeknek a hagyományoknak és elvárásoknak nemcsak meg kell felelnünk, hanem egyre jobbnak és jobbnak kell lennünk, mert így tudunk az élvonalban maradni. Ez egy édes teher” - mondta a világbajnok pólós. Szivós Márton a jövőjét is az uszodában képzeli el: „Mindenképpen szeretnék a sportágban maradni, és később edzőként dolgozni.”

   A hirado.hu szavazásából az is kiderült, hogy önök szerint milyen a jó munkahely. A szavazók 23 százaléka szerint a jó munkahelyen anyagilag megbecsülik a dolgozót. A második legfontosabb szempont, hogy az ember jól érezze magát és lehetőséget kapjon a kiteljesedésre (17 százalék). A harmadik fontos elvárás az emberközpontúság, továbbá a munkahely stabilitása, biztonsága (14-14 százalék). Ami a legkevésbé volt fontos az olvasóknak, az a vonzó munkahelyi márka és a lakóhely-munkahely távolsága.

Megfelelő embert a megfelelő helyre

  Budavári-Takács Ildikó klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus szerint az ideális munkahely az, ahol jól érzi magát az ember és kiteljesedhet. „Az emberek sokszor hagynak ott jól fizető állásokat csak azért, mert nem jönnek ki a munkatársakkal, vagy úgy érzik, megalázzák, kihasználják, agyonhajszolják őket” – mondta. Ideálisnak mondható az a munkahely, ahol az ember személyisége és a munkahely kívánalmai összeillenek.

  Unatkozunk, ha túlságosan kicsi a kihívás, ha pedig túlságosan nagyok az elvárások, és nincsenek meg hozzá a kompetenciáink, akkor stresszt élünk át. Olyankor élvezzük a munkát, ha a kihívások akkorák, amekkorákat éppen teljesíteni tudunk. Ilyenkor éljük át a flow élményét, vagyis az ember önfeledten elmélyül a tevékenységében és öröm tölti el.
 
Megbetegít a rossz munkahely

  Ha nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, pszichésen leterheltté válunk, és nagyon sokszor betegségbe „menekülünk”. Kimutatták, hogy összefüggés van a betegség miatt hiányzott órák és az elégedettség között. Ha rosszul érezzük magunkat, a kollégákkal való kapcsolat megromlik és a kákán is csomót keresünk – mondta a pszichológus, aki úgy véli, a legnagyobb probléma, hogy sokszor külső motivációk szerint élünk, dolgozunk.

Összeroppanunk, ha elveszítjük a motivációt

  „Az anyagiasságnak súlyos ára van” - idézte Tim Kasser pszichológus szavait Budavári-Takács Ildikó. A pénzt hajszoljuk, vagy csillogást, hírnevet szeretnénk. Amikor pedig ezeket a külső motivációikat elveszítjük, összeroppanunk, kiüresedünk, mert nincs belső tartás, nincs belső hajtóerő. Azok az emberek, akik belső indíttatásból, a munkában talált öröm miatt, a fejlődési lehetőség miatt dolgoznak, boldogabbnak és elégedettebbeknek érzik magukat, egészségesebbek és frissebbek is maradnak idősebb korukra.

Ha a főnök letol, a gyerek végül belerúg a macskába

   A munkahelyi és a magánéleti problémák kölcsönösen kihatnak egymásra. Ha a munkahelyünkön gondok vannak - stresszelünk, rosszul érezzük magunkat -, akkor a feszültséget hazavisszük, és otthon az érzelmi biztonságot nyújtó környezetben adjuk ki a mérgünket, nem ott, ahol keletkezik. A legkisebb feszültség is végigmegy a családon. „A főnök letolja a beosztottat, az 'leszúrja' az asszonyt, az asszony beolvas a gyereknek a tanulmányi eredménye miatt, majd a gyerek belerúg a macskába” - érzékeltette a láncolatot.

Félünk változtatni

   Tíz megkérdezett munkaerőből csupán három érzi úgy, hogy munkahelyének elvesztése esetén könnyen találna állást, és még mindig minden negyedik ember kimondottan fél kimenni a munkaerőpiacra – derült ki az Aeon Hewitt kutatásából. A pszichológus szerint ez annak tudható be, hogy a magyarok nagyfokú biztonságra törekszenek, és nem szeretnek változtatni, s mivel azt látják, hogy a lehetőségeik korlátozottak, nem is változtatnak.

  Mindenkinél egyedi, hogy minek alapján választ munkahelyet, a legmeghatározóbb szempont mindenesetre a munkaerő-piaci kínálat, a cég hírneve és stabilitása. A válság után felerősödött azon munkahelyek utáni kereslet, amelyek stabilitást, hosszú távú perspektívát kínálnak. Ezért népszerűek például a nagy multik vagy a közszféra, még akkor is, ha tudjuk, hogy sokat kell dolgozni vagy esetleg unalmas a munka – vázolta Budavári-Takács Ildikó.

Semmivel sem vagyunk elégedettek

   Ahhoz, hogy elégedettek legyünk, kell az elégedetlenség - mondta el a pszichológus. Az ellentétes folyamatok elméletéről is beszélt. Az elmélet lényege, hogy az emberek elégedettsége nem nő azzal, ha egyre jobb és jobb körülmények közé kerülnek. Rosszabb helyzetből nagyot ugrani elégedettséget vált ki, de ha amúgy is jó helyzetben van az ember, akkor hiába halad előre, nem lesz elégedettebb. „Ez az elmélet jól magyarázza azt a közvélekedést, hogy mi, magyarok semmivel nem vagyunk elégedettek. Nem értékeljük, ami van, pedig ha világviszonylatot nézünk, a fejlett nyugat-európai színvonalhoz állunk közelebb. Mégis a legboldogtalanabbak közé tartozunk” – mondta.
 
A főnök is ember

Az emberek konfliktuskezelése nem túl jó. A pszichológus szerint meg kellene tanulni őszintén, nyíltan, kommunikálni a munkahelyen. A főnöknek és a beosztottnak érdemes megismerniük egymás perspektíváját.

A főnök is ember, lehet túlterhelt, ideges. Ugyanez jellemző a beosztottakra is. „Beszéljünk egymással, hallgassuk meg egymást, figyeljünk egymásra. Tanuljunk meg olykor nemet mondani. Ha azt érezzük, hogy nagy a stressz, a túlterheltség, akkor a főnökünk elé kell állni, és egyszerűen, tényszerűen, indulatoktól mentesen mondjuk el a véleményünket, problémáinkat. Persze ne csak panaszkodjunk, hanem legyünk aktívak, javasoljunk megoldási alternatívákat” – tanácsolta a pszichológus.