Olcsó a hazai munkaerő

 A magyar munkaerő az ötödik legolcsóbb Európában, átlagosan 7,3 euróba kerül egy dolgozó óránként – írja a Metropol.

A magyar munkaerő az ötödik legolcsóbb Európában, átlagosan 7,3 euróba kerül egy dolgozó óránként. Ez kevesebb mint a harmada a 24,6 eurós uniós átlagnak, és az ötödét sem éri a csúcsot jelentő dán, belga vagy svéd dolgozók utáni költségnek – derül ki az Eurostat legfrissebb, 2014-re vonatkozó adataiból.

  Az átlagos óránkénti munkaerőköltség legnagyobb részét a bruttó kereset jelenti, de beletartoznak az alkalmankénti jövedelmek és juttatások, valamint a nem bérjellegű költségek, mint például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulás is. Az eleve alacsony, 7,3 euróba (mintegy 2200 forint) kerülő magyarországi munkás tíz eurócenttel még olcsóbb is lett 2013-hoz képest.

  Igaz, ez a csökkenés az euró-forint árfolyam-ingadozás hatása, a nemzeti fizetőeszközben mérve Magyarországon 3,3 százalékkal nőttek a bérköltségek. Az euróövezeten kívüli tagállamokat tekintve a magyar változás több, mint a Csehországban, illetve Bulgáriában bekövetkezett 2, illetve 2,6 százalékos drágulás. Nagyjából megegyezik a litvániai és a lengyelországi 3,5 százalékos szinttel, de nem éri el a romániai 6 százalékos költségnövekedést.

  A munkaerőköltségek csaknem negyedét, 23,2 százalékát a nem bérjellegű kiadások jelentik Magyarországon, ami megközelíti az uniós 24,4 százalékos átlagot. Harminc százalék fölötti aránnyal Franciaországban és Svédországban a legnagyobb a nem bérjellegű költségek hányada. Szlovéniában, Bulgáriában, Horvátországban és az Egyesült Királyságban 16 százalék körüli ez az arány, és nem is ezek a legalacsonyabb számok.
 
  Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője szerint Magyarország problémája nem a bérek versenyképességében vagy a nagy arányú elvonásban keresendő. – Nem azt gyártjuk, amit és amennyiért kellene, és nincs benne annyi tudás, hozzáadott érték – mondta a szakértő az alacsony hazai munkaerőköltségekről. Hozzátette, ez alól egyedül a multinacionális nagyvállalatok jelentenek kivételt, és emiatt az ország bérezésben és versenyképesség tekintetében is kettészakadt.

  Adler Judit szerint sokkal többet kellene fordítani kutatás-fejlesztésre, valamint több nagyvállalatra lenne szükség, mert nemzetközi szinten azok lehetnek igazán versenyképesek. A kis- és középvállalkozások fontosak a foglalkoztatás és a belső piac szempontjából, ám nem jelentik a termelékenység csúcsát. Azokban az országokban ugyanis, ahol  magas a bérköltség, olyan termékeket állítanak elő, olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek elbírják a magas bérezést.

Forrás: Metropol