Harcos rezidensből háziorvos

Mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát – így látja Papp Magor a Népszavának adott interjúban, aki örül annak, hogy a rezidens ösztöndíj után a fiatal szakorvosok most induló bérkiegészítésével lassan beérnek azok a változások, amelyekért még a Magyar Rezidens Szövetség elnökeként küzdött. Az ő szakmai vezetésével működő, praxisközösségekre épülő modellprogram pedig a fejlesztés egyik lehetséges irányaként megjelent az alapellátási törvényben is.

- Egy korosztály számára Papp Magor neve a Rezidens Szövetség eddigi legharcosabb időszakával kötődik össze. Maradt még ebből a korszakból valami az életében?
- 2008 óta dolgozom orvosként, négy éve háziorvosként. Ma sokkal csendesebbek a hétköznapjaim, de azóta is hálás vagyok a pácienseimnek és a kollégáimnak, hogy sokszor türelmesek voltak, amikor váratlanul csörgött a telefonom vagy forgatócsoportok jelentek meg a rendelésemen.

- 2013 májusáig volt a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, utcára vitt több ezer fiatal orvost és egyetemistát, hogy az induló béreket megemeljék. Ma újra a megélhetésért tüntetnek egészségügyi dolgozók. Nem változott semmi?
- Fontos eredményeket értünk el, például a fiatal orvosok megélhetését sikerült könnyebbé tenni. 2008-ban 90 ezer forintot kaptam rezidensként, ma a Markusovszky-ösztöndíjjal együtt egy hiányszakmában induló fiatal orvos 250-300 ezer forint nettót visz haza, ami a mai magyar munkaerőpiacon jelentősnek számít.

- A rezidens ösztöndíjat most követi csak a fiatal szakorvosok bérkiegészítése, de a középgeneráció még mindig nem kap ezekhez igazodó béremelést. Lassan halad a bérrendezés.
- Elvándorlás szempontjából a legsérülékenyebb csoport a fiatal orvosoké. Aki nem sokkal a diploma vagy a szakvizsga megszerzése után megy el, többnyire nem jön vissza, ezért kellett ezen a ponton beavatkozni először. Ezen logika mentén kezdődik el a fiatal szakorvosok idén júliustól induló bruttó 151 ezer forintos bérkiegészítése is. Az utóbbi években az alapellátás finanszírozása közel 40 százalékkal emelkedett, a szakellátásban dolgozó orvosok is kaptak bruttó 105 ezer forintos emelést, kismértékben a szakdolgozók bére is nőtt.

- Akkor csak a szakápolói bérekért tartja jogosnak a harcot?
- Legégetőbb feladat a közalkalmazottként dolgozó szakorvosok és a szakdolgozók bérének a további rendezése. Szakmánként más-más típusú intézkedés szükséges és valóban kiemelt figyelmet érdemel az a több mint százezer szakdolgozó, akinek az elmúlt évtizedben alig-alig emelkedett a bére.

- A szakdolgozói kamara megismételte a rezidensek akcióját, zárt ládában „letétbe helyeztek” szakdolgozói felmondásokat. Nincs új a nap alatt?
- 2006-ban a lengyel orvos-szakszervezet folytatott ilyen módon sikeres nyomásgyakorlást, 2011-ben ezt tették a cseh, a szlovák és a magyar kollégák is, hogy a közvélemény figyelmét felkeltsék. Fontos jelezni, ha egy ágazat elért a teljesítőképessége határára. Ritkán kap egy terület "csak úgy" több pénzt, ezért az egészségügynek is meg kell harcolni a saját anyagi és társadalmi megbecsültségéért. 2011-ben a szakdolgozók nem akartak beszállni ebbe a küzdelembe, most úgy tűnik, elérkezettnek látják az időt.

- Azoknak van igazuk, akik szerint Zombor Gábor államtitkár pozícióit erősítik az utcai demonstrációk?
- A nyomásgyakorlás mindig kétélű fegyver, attól nemcsak az államtitkár helyzete erősödhet vagy gyengülhet, de sajnos kockán forog a betegellátás biztonsága és a dolgozók megélhetése is. Kétségtelen, hogy a szakdolgozók vannak a legnehezebb helyzetben, legtöbben két-három munkahelyről szedik össze a szűkös megélhetéshez elegendő pénzt, kevés a szabadidejük, gyakran fáradtak. Ez korai kiégéshez vezethet. Ez a helyzet azzal is enyhíthető, ha változtatunk az ellátórendszer belső szerkezetén, ha az alapellátás erősítésével kevesebb terhelést hagyunk a szakellátásra és a kórházakra.

- Mindjárt eljutunk az alapellátási modellprogramig, de előtte árulja el, hogy miért akart háziorvos lenni?
- Számomra ez a leginkább emberközeli orvosi munka, ahol éveken át ugyanazokkal a kliensekkel lehet kapcsolatot tartani. A feladat szakmailag is szerteágazó, hiszen a páciensek a legkülönbözőbb panaszokkal fordulnak hozzám. Új minőséget teremt az, hogy a modellprogram praxisközösségeiben a háziorvosok végre érdemben foglalkozhatnak a betegségek megelőzésével is és aktívan közreműködhetnek abban, hogy az emberek egészségesebbé váljanak.

- Ez egy idealizált világ, ami távol van a mai magyar valóságtól.
- Ma még valóban alig beszélhetünk prevencióról, de épp ezért kezdtem a gyógyítás mellett ennek a területnek a megújításával is foglalkozni.

- Milyen bajokra keresi a választ a Svájci Hozzájárulás modellje, amelynek a szakmai vezetője?
- Együtt kell választ találjunk arra, hogyan válhat egészségesebbé a lakosság, milyen szolgáltatásokat érdemes az alapellátás színterén nyújtani, és hogy oldjuk meg a szakma elöregedésének kérdését. A gyógytornász rendszeres foglalkoztatása például azt jelenti, hogy már a rizikó felfedezésekor el lehet hozzá küldeni a pácienst, amivel megelőzhető fizikai állapotának romlása, megmarad a munkavégző képessége, nem romlik az életminősége. Ebben a szellemben dolgozni teljesen más, mint csupán betegségeket kezelni. Ez új szakmai kihívás, a többi szakember segítsége pedig azt jelenti, hogy mindenki folyamatosan tanul a másiktól.

- Szakmai konferenciákon egyre többször kerül szóba, hogy mit lehetne tenni az orvosok korai elfásulása, kiégése ellen, ráadásul a háziorvosok ma nagyon magányosan dolgoznak, nem kapnak szakmai segítséget, ha addig nem tapasztalt bajjal szembesülnek. Ezen segít a praxisközösség?
- A motiváló környezet valóban jót tesz a dolgozók lelki egészségének is. A négy praxisközösségben azt tapasztaljuk, hogy a végeken eddig magányosan dolgozó kollégák elkezdtek csapatmunkában gondolkodni, havonta legalább egyszer leülnek és közösen megbeszélik az átlagostól eltérő eseteket a többi orvossal, gyógytornásszal, dietetikussal, pszichológussal, népegészségügyi szakemberrel. A kórházi orvosok naponta vesznek részt referáló értekezleteken, de a háziorvosnak eddig nem volt módja arra, hogy megbeszélje az ellátással kapcsolatos kérdéseit, sőt, a kártyapénzre alapozó finanszírozási rendszerben egymás konkurenciái az orvosok, ami tovább nehezítette az együttműködést. A modellkísérlet az együttműködésre épít, a praxisközösségek többletforrásért cserébe közös többletfeladatok ellátására szerződnek.

- Most az új szakemberek foglalkoztatását 85 százalékban a svájci, 15 százalékban a magyar állam finanszírozza, de mi lesz, ha lezárul a projekt?
- Szakpolitikai döntést kell hozni a hazai alapellátás irányáról. A nemrég elfogadott alapellátási törvényben már megjelent a praxisközösség, mint lehetséges fejlesztési irány, de egyértelmű, hogy többletforrás szükséges ehhez a munkához, hiszen a prevenciót eddig nem árazta be az OEP, tehát majd új logika szerint kell finanszírozni az ellátórendszert. Nagy nyugati biztosítótársaságok már finanszírozzák a megelőzést, mert jó befektetésnek tartják, ha minél tovább maradunk egészségesek. Ez persze hosszú távú gondolkodást igényel, mert az első eredmény is csak néhány év után látszik, komoly változás pedig 5-10 év után.

- A modellkísérletnek mennyi ideje van még?
- 2012 nyarán kezdődött és egy év múlva fejeződik be a munka. Az első évben főleg módszertani fejlesztés, oktatás történt, ezt követően, 2013 őszén indult el a gyakorlati megvalósítás. A program egyik legfőbb sikere az, hogy az érintett hátrányos helyzetű térségekben, a leghátrányosabb helyzetű lakosság körében, ahol esetenként orvoshoz is csak súlyos panaszokkal fordultak, a lakosság fele már elment az egészségi állapot felmérésre.

- Az, hogy majd az önkormányzatok egészségterveket készítenek a településnek, nem jelenthet gondot, egy hivatal mindent megcsinál. De hogy egyéni egészségterveket készítsenek ezekben a falvakban az iskolázatlan, munkanélküli embereknek, nagyon meseszerűnek hangzik.
- Mindenkinek készítünk egyéni rizikófelmérést, ami alapján a klienseink tisztában lesznek a saját betegség-kockázataikkal. Megtanítjuk nekik, miképpen lehet csökkenteni ezt a rizikót, segítünk például a mozgásszegény életmód, a túlsúly, vagy a dohányzás leküzdésében. Ma már nem kell győzködni az embereket, maguktól jönnek. A jó példa ragadós, ha a szomszédnak segített a gyógytorna, akkor ő is meg akarja próbálni.

- A leghátrányosabb körzetekben azért az egészséges életmód, táplálkozás nem csak elhatározás kérdése. Ha a kenyérre is alig futja, miből vegyen válogatott táplálékot?
- A gyógytorna gyakorlatokat megtanulni, és otthon végezni nem pénzkérdés. Ha sikerül megtalálni a közös nyelvet, és a kliens megérti, hogy ez neki miért hasznos, akkor onnan már csak egy lépés és sikerélményt szerez. Hiszen ha nem fáj többé a dereka, akkor tudja, hogy ehhez a sikerhez aktívan ő is hozzájárult.

- Civilek eddig is csináltak hasonlókat, együttműködnek velük?
- 66 civil szervezettel és önkormányzattal kötöttünk együttműködési szerződést. Az önkormányzatok helyiségeket adnak, a civilek tudják, kiket kell megszólítani, hogy megmozduljon a falu.

- Ki szervezi ezt a száz szálon futó munkát?
- Egy-egy kiváló népegészségügyi koordinátor dolgozik a praxisközösségekben. Ők egyetemet végzett prevenciós szakemberek. A modell kiterjesztéséhez részben rendelkezésre állnak a szakdolgozók, részben újak képzésével 10 év alatt fokozatosan fel lehet tölteni a praxisközösségeket.

- Megüresedő praxisok pótlására is megoldást kínál?
- A praxisközösség működtetésében a részvétel önkéntes. Ugyanakkor nemcsak a már bent lévő orvosokat szolgálja, hanem minőségi szakképző hellyé is válhat, ahol a rezidensek - a kliensek és a maguk számára is - védett környezetben segíthetik az ellátást. Jelenleg 300 betöltetlen körzet van az országban. Figyelembe véve a háziorvosi korfát, ha öt év múlva a hiány nem lesz ennek a többszöröse, már az is sikernek tekinthető. Mi is keresünk új kollégát: 74 évesen most ment nyugdíjba az egyik jászkiséri kolléganő, az ő helyére lehet jelentkezni. Az ide jelentkező új háziorvos bekapcsolódhat a modellprogramba is.

- Ön Pesten, a praxisközösségek vidéken. Mi a dolga ebben a rendszerben?
- 2012 őszén, a program indulását követően keresett meg az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója és kért fel a program irányítására. Mivel magam is háziorvos vagyok és 2009 óta rendszeresen végeztem az alapellátás megreformálását célzó szakértői munkát, ezért a feladatot testhezállónak éreztem. Szakmai vezetőként kilenc konzorciumi partnerrel, kilenc munkacsoporttal tartom a kapcsolatot, továbbá segítem a négy praxisközösség működését. A tapasztalatokat rendszeresen továbbítjuk a politikai döntéshozókhoz.

- Mi lesz, ha vége a kísérletnek? Vannak szakpolitikai ambíciói?
- Jobban el tudom magam képzelni egy praxisban, ami mellett jut elég idő a családomra is. Az utóbbi kilenc évben négy párt öt egészségügyi vezetőjével dolgoztam együtt így, vagy úgy, és egyikük bőrébe se bújnék szívesen. Amíg szakmai segítséget tudok adni, a mostanihoz hasonló munkát örömmel végzek később is. Sérülékeny az ágazat: elöregedtek a háziorvosok, nagy a munkaterhelés és még mindig alacsonyak a fizetések. Nem lehet hátradőlni. A szakdolgozói megmozdulásokból is látszik, hogy a terület további forrást igényel és újra kell gondolni az ellátás struktúráját is. A politika és a szakmai szervezetek közös felelőssége, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre.
 
Mik a praxisközösségek?
 
  Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram 2012 nyarán indult Svájc és Magyarország együttműködése keretében. A svájci finanszírozás a Norvég Alaphoz hasonlóan működő Svájci Hozzájárulásból történik. Célja az egészségügyi alapszolgáltatások megújítása négy hátrányos helyzetű észak- és kelet-magyarországi kistérség: Berettyóújfalu, Borsodnádasd, Heves és Jászapáti körzetének 16 településén.
 
  A négy praxisközösségben 24 háziorvos és házi gyermekorvos mellett gyógytornász, dietetikus és pszichológus, valamint népegészségügyi szakember közösen dolgozik.A szorosan együttműködő hálózatban 38 ezer felnőtt és 10 ezer gyermek egészségi állapotának felmérése, erre építve egyéni és települési egészségtervek megfogalmazása történik, hogy mindenki a helyzetének megfelelő ellátást és gondozást kaphassa.
 
  A betegségek megelőzésére és a krónikus betegek gondozására kiemelten odafigyelő praxisközösségekkel azt próbálják felmérni, hogy a komplex gondozás, az új szemléletű alapellátás mennyit képes javítani a Magyarország fejlettségéhez mérten aggasztóan magas korai halálozási mutatókon, az emberek életminőségén és ezen keresztül a munkavégző képességük meghosszabbításán. Az eddigi eredmények olyan biztatóak, hogy a modellprogram a fejlesztés egyik lehetséges irányaként bekerült a július elején elfogadott új alapellátási törvénybe is.
 
Forrás: Népszava