Halászni tanítani

 
Természetesen lehet bírálni a jelenlegi közfoglalkoztatás rendszerét azzal, hogy képzés címszó alatt esetenként gyermekded hülyeségekkel tömik a meglett emberek fejét, abban is nyilván van valami igazság, hogy a közmunkáért kapott néhány tízezer forint az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez viszont kevés, de ez a történetnek csak az egyik vetülete – olvasható a szon.hu oldalán.

   A másik az, hogy a rendszerváltozás óta generációk nőttek fel úgy, hogy sosem látták a szüleiket reggel munkába menni, ezért aztán most őket kell(ene) megtanítani dolgozni. És itt nem feltétlenül arról van szó (bár egyeseknél talán arról is), hogy melyik a kapa vége, amit meg kell ragadni, hanem a rendszerességről; arról, hogy megint hasznosnak érezzék magukat olyan emberek, akikkel elhitették, hogy ők már semmire se jók, hiába is kilincselnek, sehol nem kellenek.
 
   Polgármesterekkel beszélgetve arra kellett rájönnöm, hogy bár az utcaseprést, meg az ároktisztítást továbbra is a közfoglalkoztatás „klasszikusaiként” tartják számon, megyeszerte egyre népszerűbbek a kézzelfogható értéket teremtő programok. Valójában teljesen mindegy, hogy az egyik faluban a közmunkásokkal vályogházakat építtetnek, a másikban meg drótfonatot készíttetnek, ha a foglalkoztatás mögött rejlő filozófia ugyanaz; ezeken a településeken nem halat akarnak adni a rászorulóknak, hanem igyekeznek megtanítani őket halászni.

Forrás: szon.hu