A vállalkozói lét árnyoldalai

Ha megnyitunk egy amerikai karrierportált, egészen biztosan találunk legalább öt kiemelt cikket, ami arra biztatja az olvasót, hogy soha ne vállaljon munkát alkalmazottként, legyen kreatív szabadúszó, utasítsa maga mögé a Corporate Americát kiváló ötleteivel, miközben természetesen a maga ura – olvasható a men.hu oldalán.

A vállalkozói létforma nem teljesen arról szól, ami sokak fejében él
 
   Az elmúlt három-négy évben a magyar karrieroldalak is átvették ezt a szemléletet, igaz, egyelőre még csak a kismama-blogszférában.
 
  „Öt könyv és öt előadás segítségével válj szakértővé, nyiss egy WordPresst és csinálj hírlevelet, neked is menni fog” – sugallják ezek a felületek.
 
   Ez részben érthető, hiszen részmunkaidős foglalkoztatottság és távmunkarendszer hiányában túl sok lehetőség valóban nincs, viszont fontos tudnunk, hogy azért a vállalkozói létforma ma Magyarországon nem teljesen arról szól, ami sokak fejében él, amikor az említett cikkeken felbuzdulva a 9-től 5-ös életforma elhagyásán gondolkoznak.
 
Nem mindenkinek, mindig és mindenáron való a vállalkozói létforma
 
   Elkalandoztunk. Függetlenül attól, hogy egy támogatói vállalkozói közegben – melyben a kisvállalkozások, közép- majd nagyvállalkozássá érnek, esetleg multinacionális projekt lesz belőlük – vagy éppen egy kevésbé vállalkozócentrikus kontextusban élünk, a saját főnökünknek lenni azért nem olyan egyszerű, mint azt sokan képzelik.

   Van néhány tévhit, amit nem árt tisztázni, még akkor is, ha most nem beszélünk azokról a kényszervállalkozókról, akik azért váltották csak ki az engedélyüket, mert munkaadójuk nem kíván alkalmazotti jogviszonyt fenntartani velük, így valójában főnököt és szigorú munkarendet meg felelősséget és kötött árbevételt is kapnak a szabadság helyett…
 
 A vállalkozó a maga ura, azt csinál, amit akar
 
   Fatális tévedés: ez egyszerűen nem így van.
 
  Az ügyfél diktál, elvégre ő fizet. Lehet, hogy a munka menetét magad osztod be, de a határidőt az ügyfél adja, és ha hibát követsz el, a felelősséget egy dorgálás helyett rögtön a saját bőrödön érzed (méghozzá elég direkt módon: nem kapsz pénzt).
 
   A kreatív szakmákban dolgozók általában nem 9-től 5-ös munkarendben dolgoznak, így az ő alkalmazotti létük és a szabadúszók kötetlen létformája között nincs akkora különbség az időbeosztás tekintetében, a felelősség kérdése viszont egészen átrendezi a képet.
 
Sokkal több lesz a szabadidőd
 
   Attól függ. Bizonyos területeken (kreatív szakmák) a munka tetszés szerint beosztható, így valóban kizárólag rutin, hatékonyság és fegyelmezettség kérdése, hogy mennyi idő alatt teljesíted a feladatot.
 
   Ha ügyes vagy, természetesen nem kell nyolc órán át ülnöd egy ötórás munka fölött, viszont ne feledd: ha egyedül dolgozol, nincs helyettesed. Persze alkalmazottként sem vehetsz ki szabadságot bármikor, vállalkozóként viszont egészen más elvárások alakítják a szabadidődet. Ha a kereskedelemben dolgozol – például bizományit vagy kisboltot vezetsz – eleve biztosabb bevételt jelent a kilenctől ötös, de legalábbis fix munkarendet követni, viszont nem garantált, hogy van helyettesed…
 
  A szabadság tehát bevételkiesést jelenthet. (A XXI. század vállalkozói Magyarországon táppénzzel oldják meg ezt a problémát: pénzt kapnak, mert „betegek”, közben pedig kipihenik magukat. De vajon valóban ez az ideális megoldás?)
 
Ha rögtön vállalkozóként kezdesz, saját birodalmat építhetsz fel
 
   Nem lehetetlen, de megint csak kevés példa van erre.
 
   A legtöbb fiatal – beleértve a Facebook, az IWIW vagy a MySpace alapítóit is – először elmegy valahová dolgozni, hogy átlássa és megtanulja, hogyan működik a szakterület, amelyen belül tevékenykedni kíván. Kísérletezik, ötleteket valósít meg, eljut legalább a középvezetői státuszig: így saját pénze befektetése és elvesztése nélkül tapasztalja meg a felelősséget és a lehetséges szakmai irányokat, amiről elméleti szinten egyszerűen lehetetlen képet kapni.
 
   Közben pedig buzgón építgeti saját kapcsolatrendszerét: ha többször és több kör előtt bizonyítod, hogy tudsz dolgozni, később lesz több állandó ügyfeled is. Egy ügyfél pedig mindig kaput jelent egy következő megrendelőhöz…
 
Annyit keresel, amennyit dolgozol, ha pedig egy ügyfél nem szimpatikus, cseréled
 
   Lehetséges, de szintén nem alapvetés.
 
   Én azt gondolom, hogy ma Magyarországon nem vághatsz bele blindre a vállalkozói létformába: kizárólag akkor, ha van egy-két állandó megrendelőd, akik legalább a havi bevétel gerincét adják. Minőségi, megbízható, fizetőképes és kiegyensúlyozott partnerséget fenntartó ügyfelekre pedig egyáltalán nem olyan egyszerű bukkanni, hogy csak úgy cserélgethessük őket, mint az alsóneműt. Türelemre, alázatra és alkalmazkodóképességre itt is szükség van, nem csak az alkalmazotti szférában. A szabadság nem szabad, hogy egyenlő legyen a létbizonytalansággal.
 
  Összességében véve azt mondanám, hogy a vállalkozói lét nem mindenkinek, nem minden életszakaszban, és nem mindenáron való. Aki viszont megérik rá és meghozza ezt a döntést, az mindenképpen élete egyik legépítőbb tapasztalatába vág bele. A karrierportálokon hódító „valósítsuk meg önmagunkat”, „legyünk a magunk urai”, „keressünk pénzt azzal, amit a legjobban szeretünk” és „ne építsünk másoknak birodalmat rabszolgaként” mozgalom ugyan arra biztat, hogy még ma hagyd ott az állásodat, de a tapasztalat és a józan ész azt mutatja, hogy inkább érdemes lassú, biztos, önismeretet és az adott iparág átlátását sem nélkülöző alapokra építeni azt a bizonyos jól megérdemelt szabadságot és sikert…

Forrás: men.hu