Haldokló nővérszállók

Elkészült az állami kórházak nővérszállóinak felmérése: tízmilliárd forintból 2500 férőhely újulhat meg, ebből 360 szálláshelyet a következő öt évben létesítenének. Az intézmények többsége eddig adományokból kényszerült kiegészíteni az egészségügyi dolgozóknak otthont adó, ám tragikus állapotban vergődő épületek felújításait – írja a Népszava.

 Teljesülhet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) tavaszi kérése, uniós forrásból elkezdődhet a nővérszállók felújítása az országban. A szakmai köztestület az egészségügyben dolgozók legégetőbb gondjait felsoroló „Mit kíván a magyar egészségügyi dolgozó” című kiáltványában az ágazati stratégia, az életpályamodell, az 50 ezer forintos idei alapbéremelés, a védőruhák, vagy a cafetéria rendszer bevezetése mellett emelt szót a nővérszállók létesítéséért és felújításáért is.
 
 A Szent János Kórházban úgy sejtik, az ő épületük lehet az egyik legrosszabb állapotú az országban. Felföldi Katalin, a kórház ápolási igazgatóhelyettese sorolja, hogy amit a kórház saját forrásból felújításokra tud szánni, azt ápolási osztályok kifestésére, korszerűsítésére költik, a nővérszállóra évtizedek óta nem marad pénz. Pedig a hatalmas fák mögött megbújó, szürke szocreál épületet pincétől a tetőig ki kellene csomagolni és újraszabni. Aki egyszer is látta a szállót, vagy az itt készült fotókat, próbál segíteni, de kis pénzből kis munkákat lehet csak elvégezni.
 
 A MESZK budapesti területi tagozatának küldöttgyűlése megszavazta az egyik mosdó felújításának támogatását, a másik hatra azonban még nem gyűlt össze a pénz. Az első segítség egy alapítványtól érkezett, amikor 2008-ban egyesítették a Jánost a Szent Margit Kórházzal. Polner Kálmán főorvos a Margit Vese Alapítványának keretéből adott pénzt új gáztűzhelyekre és mosógépekre, majd - látva, hogy ez csepp a tengerben - 2010-ben épp e helyzetek orvoslására hozták létre az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) kórházi tagozatával az Összefogás a Kórházi Dolgozókért Alapítványt, amely egészségügyi szervezeteket, de orvosokat és cégeket is megkeresett, hogy pénzt szerezzen. Így újítottak fel egy közösségi helyiséget, mosókonyhákat és konyhákat festettek ki, de Felföldi Katalin szerint az utóbbi években csökken az adakozási kedv.
 
  Suha Júliától, az épület gondnokától tudjuk, most 124 lakójuk van a 216 férőhelyen. A szobák egy része ugyanis lakhatatlan, a vidékről érkező ápolók közül sokan megnézik az épületet és többé nem jönnek vissza. Pedig kiváló helyen van és olcsó, Buda más intézményeiből is fogadnak lakókat. Sokan élnek itt Kelet-Magyarországról, köztük olyanok is, akik mondjuk Ózdon vannak főállásban, de 60-80 órát vállalnak pesti kórházakban is, nekik félhavi bért kell fizetni a szobáért. Ha emberhez méltó körülményeket találnának, jönnének rezidensek, továbbképzésre érkező orvosok, vagy a város másik végében élő ápolók is, hogy két műszak között kipihenhessék magukat. Most elriadnak a körülményektől.
 
  Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) lapunknak megerősítette, a hozzájuk tartozó több mint száz egészségügyi intézményben az elmúlt hónapokban előzetes felmérést végeztek. Ennek alapján úgy látják, az Emberi Erőforrás Operatív Program (EFOP) uniós forrásaiból - 2020-ig - 10 milliárd forint szükséges erre a célra, a nővérszállók felújítására 8,6 milliárdot, új szálló létesítésére 1,4 milliárdot szánnak. Bár korábban 15 milliárdnál is nagyobb összegek hangzottak el, a felmérés alapján végül összesen 2500 férőhelyre költenek majd, ebből 360 új szálláshely, 2140 pedig felújítás lesz. A fejlesztések négy régióban valósulnak meg: a Dél-Dunántúlon, a Dél-Alföldön, Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon. A pályázati konstrukció szakmai programját már véleményezik, de a kiírás pontos időpontjára még várni kell. A Szent János Kórházban mindenesetre már azon törik a fejüket, vajon önerőként el lehet-e majd fogadtatni az alapítványok felajánlásait, mert saját forrást nehezen tudnának felmutatni, ha ez lesz az uniós pályázat feltétele.
 
Sötét folyosón...
 
  Ötvenes, mindig mosolygó. Egy dunántúli faluban hagyta a családját, nyolc éve él a János Kórház nővérszállóján, közben munka mellett leérettségizett, ápolónak tanult. Az apró szobában két ágy, az ablak alatt leesett a vakolat, az ajtó fölötti szárítóról a mi kedvünkért kapkodta le a tegnap kimosott ruhát. Több mint 220 órát dolgozik havonta, így tudja támogatni felnőtt gyerekeit, akik ketten keresnek annyit vidéken, mint ő a fővárosban. Igaz - mondja -, két ember helyett dolgozik, két osztályon. A sötét folyosón futottunk össze, ahol vakolatfoltok, repedések, tátongó lyukak, félig szétrohadt ajtófélfák jelzik: sürgősen fel kellene újítani a hatvanas években épült szállót. Az itt élők úgy sejtik, a folyosó végi közös mosdókba, zuhanyzókba jobb érzésű hajléktalan aligha menne be. Igazuk van: a plafonon egybefüggő penész, a csempék fele lehullott, ott sem lehet becsukni az ajtót, ahol még megvan. Innen mennek a 12 órás műszakokba az ápolók emberéleteket menteni.
 
Forrás: Népszava