Az OECD tagállamai lakosságának 18 százaléka bevándorló

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai lakosságának 18 százaléka bevándorló vagy rendelkezik legalább egy bevándorló szülővel. Ez az arány Magyarországon a harmadik legkisebb Dél-Korea és Japán után - derül ki a párizsi székhelyű szervezet A bevándorlók integrációjának mutatói: letelepedés 2015 című, csütörtökön nyilvánosságra hozott kiadványából, amelyet az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben készített.

    A dokumentum 2012-13-as adatokon alapul, így nem veszi figyelembe a közelmúlt megváltozott migrációs trendjeit, a külföldön születetteket definiálja bevándorlóként, s nem tér ki külön a menekültek helyzetére.

    Az OECD és az Európai Unió lakosságának együttesen tíz százaléka bevándorló, arányuk 2000 óta több mint 30 százalékkal nőtt.

    Az 50 millió uniós bevándorló közül 33,5 millió született nem uniós tagállamban. A bevándorlók majd kétharmada felvette a fogadó ország állampolgárságát.

    A kiadvány az OECD és az EU tagországait nyolc csoportba sorolja a bevándorlási trendek alapján. Hazánk, a visegrádi és balti országokkal, illetve Szlovéniával és Horvátországgal van egy csoportban, amelyekbe a bevándorlók elsősorban a XX. századi határváltozások miatt érkeztek. Magyarország esetében is a bevándorlók legnagyobb része a határon túli magyar közösségekből érkezett, és a 15 évesnél idősebb bevándorlók 85 százaléka már legalább tíz éve él hazánkban.

    A tanulmány szerint nincs összefüggés a bevándorlók lakosságbeli aránya és az integráció mélysége között.

    Az OECD tagországaiban a bevándorlók kétharmada rendelkezett állással, ami minimális mértékben jobb teljesítmény, mint a fogadó országban születetteké, míg az EU-ban a bevándorlók foglalkoztatási rátája 62 százalékos volt, ami kis mértékben alacsonyabb, mint a fogadó országban születettek foglalkoztatási rátája.

    Magyarországon a bevándorlók foglalkoztatási rátája 2012-2013-ban tíz százalékponttal haladta meg a hazánkban születettek foglalkoztatási rátáját, és a bevándorlók munkanélküliségi rátája is alacsonyabb volt, mint a Magyarországon születetteké. „Ez egy más típusú bevándorlás eredménye, mint amivel jelenleg szembesül az ország” - mondta az MTI-nek Csévalfay Zoltán, Magyarország OECD nagykövete.

    Az OECD tagországokban a bevándorlók harmada, míg az EU-ban a bevándorlók negyede rendelkezik felsőfokú végzettséggel, amelyet többségében nem az őket befogadó országban szereztek, így a munkaerőpiacon is nehezebben helyezkednek el, mint a fogadó országban született felsőfokú végzettségűek.

    A külföldi diplomával rendelkező bevándorlók 42 százaléka dolgozott olyan munkahelyen, ahol alacsonyabb iskolai végzettség is elég lenne, amely arány kétszerese azon bevándorlókénál, akik már a fogadó országban szereztek felsőfokú végzettséget.

    A tanulmány megállapítja, hogy a közel azonos foglalkoztatási ráta ellenére a bevándorlók körében kétszer nagyobb az esély a munka melletti szegénységre, mint a fogadó országban szültettek esetében. Ennek az az oka, hogy a bevándorlók alacsonyabb végzettséget igénylő, rosszabb minőségű munkahelyeken ragadnak. Magyarországon viszont a nagyobb foglalkoztatási ráta eredményeként a bevándorlók körében alacsonyabb a szegénységi ráta, mint az itt születettek esetében.

    A dokumentum kiemelten foglalkozik azoknak a fiataloknak a helyzetével, akik nem az őket befogadó országban születtek, vagy akiknek legalább az egyik szülőjük bevándorló. A 22 vizsgált uniós tagország esetében a 15-34 éves korosztály 20 százaléka rendelkezett legalább egy bevándorló szülővel vagy gyerekként érkezett a fogadó országba, míg a korosztály további 9 százaléka felnőttként érkezett a fogadó országba.

    Noha a bevándorló szülőktől már a fogadó országban született fiataloknak a szakmai helyzete általánosságban jobb, mint a szülőké, a származásuk miatt gyakrabban érzik magukat diszkriminált helyzetben, mint maguk az első generációs bevándorlók. Az Európai Unióban a munkanélküliségi ráta közel 50 százalékkal nagyobb a legalább egy bevándorló szülővel rendelkező fiatalok esetében, mint azon fiatalok között, akik nem rendelkeznek egy bevándorló szülővel sem, míg a nem uniós OECD-tagállamokban a munkanélküliségi ráta a két társadalmi csoport között közel azonos.

    „A szülők születési helye még mindig nagyon befolyásolja a sikeresség esélyeit az életben” - idézte Angel Gurría OECD-főtitkárt a szervezet közleménye. „Az országok nem segítik kellőképpen a bevándorlókat és gyermekeiket az integrációban. A jelentés meghúzza a vészharangot és arra hívja fel a figyelmet, hogy meg kell erősíteni az integrációs politikákat annak érdekében, hogy a bevándorlás jobb eredményeket mutasson a gazdaságaink és a társadalmaink, de a bevándorlók számára is”.