Bezárás fenyegeti a Korányi kórházat

Nem hallgatott az idők szavára, nem bővítette funkcióit az átalakuló igények szerint, így lassan akár a bezárás fenyegetheti az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetet. E lépést megkönnyítheti egy új jogszabály-módosítás, menynek tervezete a múlt csütörtök óta a kormányzati portálon olvasható.

    Szabályozási jogot biztosítana az egészségügyi miniszter egy általa kijelölt szerv (ez vélhetően a GYEMSZI) részére az egészségügyi ellátórendszerben a progresszivitás csúcsát jelentő országos hatáskörű egészségügyi intézetek fölött. Ilyenből jelenleg öt működik az országban. (Országos Kardiológiai Intézet, Országos Onkológiai Intézet, Országos Idegtudományi Intézet, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet), melyek közül információink szerint leginkább a Korányit érintheti a múlt héten a kormányzati portálra került javaslat, amelyről sokan úgy vélik, hogy a magyar tüdőgyógyászat 30 százalékát reprezentáló intézmény megszüntetése felé tett lépésként értelmezhető.

Cáfolja a bezárás veszélyét a főigazgató

    A kórház az új intézményi struktúrában is megőrzi eddigi feladatait, ezt a napokban több hivatalos megbeszélésen is megerősítették - mondta Strausz János, a Korányi intézet főigazgató főorvosa az InfoRádiónak.Hozzátette: az intézetben egyebek mellett új osztályokat alakítottak ki, felújításokat és technikai beruházásokat is végeztek, hogy az intézmény funkciói megfeleljenek az új igényeknek. Az egészségügyi államtitkárság még nem nyilatkozott ez ügyben.

    A múlt század közepén, a tbc tombolásakor létrehozott tüdőgyógyászati központról szakmai berkekben is úgy tartják, ma már sem infrastruktúrájában, sem szakmailag nem alkalmas a létrehozása óta jelentősen megváltozott feladatok ellátására, a megszűnésével keletkező vákuum viszont kikényszerítheti a hazai tüdőgyógyászatban a kornak megfelelő intézményi és működési szerkezet kialakítását.

    Az eddigi tapasztalatok azonban nem egészen erre mutatnak, az intézményi megszüntetéseket rendszerint nem követte az új kapacitás megteremtése, lásd az OPNI esetét, amelynek 2007-es felszámolása óta nincs betöltve a keletkezett űr, s az ígért központ megvalósulása egyre távolabb kerül.

Miért kell a tüdőgyógyászoknak csúcsintézmény?

    Tüdőgyógyászati csúcsintézményre márpedig szükség volna, szögezik le forrásaink, kiemelten fontos lenne ez napjainkban az igen gyakori tüdődaganatos betegségek agresszivitása, a korlátozott operálhatósága, és a bonyolult, nehezen felismerhető, gyorsan terjedő áttéteik hatékony szinte napi szintű felismerése és ellátása miatt is. Azaz napjaink tüdőgyógyászatának egyik meghatározó területe önmagában is tapasztalt, rutinos sokszakmás csapatot és széles körű eszközöket, konzultációs lehetőségeket követel.

Hogy kezdődött a leépülés?

    Tény, az elmúlt évtizedekben a Korányi vezetése nem követte a változásokat. A tbc hetvenes évekbeli visszaszorulásával a tüdőgyógyászat feladatai közül a daganatok, majd a nyolcvanas évektől az allergiás betegségek vették át a főszerepet. Ugyanakkor a hajdan a legjobb mellkassebészeket kinevelő intézményben a lépésváltás elmaradt, az új feladatok rendszerbe integrálása csak felemásan sikerült, a korábbi feladatokhoz viszont túlméretezetté vált a kapacitás.

    Így már tulajdonképpen a kilencvenes években megkezdődött a Korányi leépülése, miközben az időszakos vezetőváltások sem hozták meg a kívánt dinamizmust. Ráadásul a 2006-os Molnár Lajos-féle reform magában a hazai tüdőgyógyászatban is jóvátehetetlen károkat okozott, az Észak-Magyarországi régió például éveken át szenvedte meg a régió meghatározó tüdőgyógyintézetének, a miskolci Szent Ferenc kórháznak az aktív ellátásból történő kizárását.

Hol gyógyuljanak a tüdőrákosok?

    Évek óta zajlik az a szakmai vita, hogy a tüdődaganatok ellátását tüdőgyógyászati osztályon vagy onkológiai osztályon kell e végezni. E vita napjainkban új fejezetéhez érkezett, 2012-ben az Országos Onkológiai Intézetben (OOI) egy 6,5 milliárdos uniós fejlesztésnek köszönhetően 80 új daganat-sebészeti ágy kerül a hazai rendszerbe (a beüzemelésük éppen ez idő szerint zajlik), és a méltatlan szakmai körülmények miatt lassan az ország elhagyásán gondolkozó mellkassebészek egy része át is igazolt ide. Ám nem szabad elfelejteni, hogy a tüdődaganatok nagy csoportjából sajnos csak kevés betegnél jön szóba az egyedüli műtét, ráadásul a hazai esetek nagy része nem is operálható.

    Azt is meg kell jegyezni, hogy az európai uniós fejlesztés során új sebészeti ágyakat és kapacitásokat kapott ugyan az OOI, de az uniós projekt során sem a sugárterápiás, sem a diagnosztikai kapacitását nem fejlesztette ezzel párhuzamosan, vagyis a Korányiból immáron szükségszerűen átkerülő tüdődaganatos esetek ellátása akár már fél-egy év alatt újabb fejlesztési igényeket generálhat az OOI-ban.

Az ország fele két helyre járhat sugárterápiára

    Tovább színezi a képet, hogy a térségi szervezés során a három budapesti térség közel 4,5 millió lakosának sugárterápiás ellátására csak két intézmény, az uniós forrásból jelenleg sugárterápiát fejlesztő Uzsoki kórház és az Országos Onkológiai Intézet felszerelése áll rendelkezésre, hiszen a Semmelweis Egyetem - hétköznapi megfontolásokkal alig magyarázható módon - nem rendelkezik sugárterápiás eszközökkel.

    Azaz a központi térségekben messze nem arányos az ellátandó lakosság száma és a rendelkezésre álló eszközök mennyisége. A probléma ugyanakkor Magyarország egészére is jellemző, az Európai Sugárterápiás társaság néhány éve megfogalmazott ajánlása szerint Magyarországon az éves betegszám alapján 80 lineáris gyorsítóra volna szükség, miközben a valóságban 30 alatti a lineáris gyorsítók száma, ráadásul egyes vidéki központokban teljes elavultság miatt akár holnap cserélni lehetne a sugárterápiás felszereltséget.

    E mennyiségi hiány ellenére a tervezett uniós onkológiai - sugárterápiás fejlesztéseknek csak nagyon csekély hányada valósult meg, az eredetileg tervezett 40 milliárdból csak háromszor 7 milliárdot különítettek el, és a megvalósulások a legtöbb helyen el is akadtak.

Ez lehetett volna a túlélés egyik útja

    A Korányi számára a túlélés egyik útja éppen az lehetett volna, hogy önálló, nemzetközi szintű komplexen felszerelt tüdőgyógyászati-onkológiai centrummá váljon, de erre nem került sor, az általános feladatok ellátáshoz viszont túl nagy és túl költséges az Intézet, így jelen formájában sokáig már valóban nem tartható fenn, a fenntartó államnak valamilyen irányba lépnie kell.

    Évi 10 ezer tüdődaganatot diagnosztizálnak az országban, de a betegeknek csak 10 százaléka műthető a diagnózis megállapításakor.