Foglalkoztatás: a piac beszél a népszámlálás helyett

Ritkán használják fel a népszámlálási adatokat a munkaerő-piaci viszonyokat vizsgáló szakemberek. Sem a munkaközvetítők, sem a tudományos intézetek kutatói nem élnek az összesítés adta lehetőségekkel, inkább a piac mindenkori jeleiből olvasnak.

    Népszámlálás elég ritkán, tízévenként van Magyarországon, a munkaerőpiac viszont soha nem látott tempóban változik, ezért a cenzus eredményei kevéssé befolyásolják a Manpower stratégiáját − mondták el lapunknak a fizikai és szellemi munkaerőt közvetítő és kölcsönző tanácsadó vállalatnál. Két számlálás között inkább a piac mozgásait vesszük figyelembe, ezzel együtt a hamarosan napvilágra kerülő részletes adatok jó tájékozódási pontok lehetnek − mondta Szekeres Katalin marketingmenedzser. A cégcsoport tapasztalatai mindazonáltal általában összhangban vannak a hivatalos adatokkal, hiszen azokkal az ügyfelekkel vannak kapcsolatban nap mint nap, akiket különben „megszámoltak”, így releváns képet alkothatnak a képzettségről, a korról, a nemek arányáról. A munkaerőpiac folyamatos monitorozása biztosítja a trendek ismeretét, például azt, hogy a szakértők tudják, melyek a hiányszakmák, mely területeken kiket keresnek a legtöbben. A negyedéves felmérések alapján az is kirajzolódik, hogy regionálisan és iparágak alapján mi várható a munkaerőpiacon.

    Keveset használják a népszámlálási adatokat, de elismerően nyilatkoznak róluk az MTA Közgazdaságtudományi Intézet (MTA KTI) kutatói; ezeknek szerintük két előnyük van minden más adatbázissal szemben. Egyrészt hogy a legalapvetőbb társadalmi jellemzőket teszik vizsgálhatóvá kicsi, de fontos részpopulációkban, például települések, kisebbségek, bevándorlók, kivándorlók, fogyatékosok esetében − összegezte a kutatók véleményét Köllő János tudományos munkatárs.Másrészt a tízévenként megkapott adatsor elengedhetetlen olyan kérdések vizsgálatában is, ahol már egyéves korkülönbség is számít, azaz a gyermekvállalás, gyermeknevelés, bölcsőde-, óvoda- és iskolalátogatás, nyugdíjügyek területén.
 
    Nagy előnye a népszámlálásnak az is, hogy „teljes körű”, így lehetővé teszi a párosítási problémák vizsgálatát. Például a földrajzi kérdéskörben a költözés és ingázás, a munkaerő-piaciban a szakma és foglalkozás arányait. Ezek csak népszámlálási adatokkal elemezhetők. Az egyéb országos adminisztratív nyilvántartások, mint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságé, az Országos Egészségbiztosítási Pénztáré vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalé, nem helyettesíthetik a cenzust, mert nem rögzítenek számos alapvető fontosságú jellemzőt (például iskolázottság, lakóhelyi jellemzők, etnikai hovatartozás). Az MTA KTI-nél az eddigi munkák során csak a népszámlálások 2 százalékos, úgynevezett képviseleti mintáit használták. Ezek azonban nagy segítséget jelentettek − tette hozzá Köllő −, például a romakutatásokban vagy annak vizsgálatában, hogy valójában hány munkahely veszett el a rendszerváltáskor.