Valamit kezdenünk kell a nyugdíjrendszerrel

 
Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak a nyugdíjrendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel a második pillér kiesése növeli a szegénységi küszöb alá jutás kockázatát – írja a Piac&Profit.
    Az elmúlt két évtizedben foganatosított első pilléres reformok drasztikus változásokat idéztek elő a nyugdíjak világtérképén, melyet kedvezőtlen demográfiai helyzet és fenntarthatatlan, idejétmúlt vagy töredékes rendszerek jellemeztek. A reformfolyamat maga azonban országról országra jelentős különbségeket mutat az Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexének (Pension Sustainability Index, PSI) adatai alapján. (A munkáltatón is múlik, mennyit teszünk félre nyugdíjra.)
 
   Magyarország a 29. helyre került az Allianz új nyugdíj-fenntarthatósági listájában. Ezzel 3 helyet lépett előre a rangsorban a legutóbbi, 2011-es PSI-mérés óta. A válság a felhalmozott finanszírozási forrásokat és a nemzetgazdaságokat egyaránt negatívan befolyásolta. A gazdasági növekedés hirtelen jelentősen visszaesett, és óriási terhet rótt a pénzgazdálkodásra az államadósság GDP-hez viszonyított arányának drasztikus növelésével. Erről a hatásról a 2011-es PSI is beszámolt, azonban a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányában megjelenő következmények nem jelentek meg benne. (A vállalkozók el is adhatják a cégüket, kérdés, hogy mennyit fog érni.)
 
   Az összes olyan közép- és kelet-európai országban, amelyekkel az idősödésről szóló jelentés is foglalkozik, magasabbak a kiadási arányok, mint az előző jelentés idején; a Cseh Köztársaságban és a balti államokban, valamint Szlovákiában a felülbírált adatok a bázisévben is erős emelkedést mutatnak.
 
   Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak a nyugdíjrendszerük hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, mivel pénzügyi problémáik rövid és középtávú enyhítésére kimerítették második pilléres nyugdíj-finanszírozási forrásaikat. A csökkentett források ezután nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek.
 
   Románia, Litvánia és Lettország előrevetített hosszú távú nyugdíjkiadási kilátásai azonban igen sokat javultak, és ez a bázisév hatásainak ellensúlyozásával pozitív hatást hozott a PSI részmutatójára nézve, ami jobb pozícióhoz segítette az említett országokat a rangsorban. Romániát az érvényes nyugdíjkorhatár emelése vitte feljebb a listában. A közép-kelet-európai régióból az első 10 közé is bejutó Lettország foglalja el a legelőkelőbb pozíciót.
 
   Az Egyesült Államokat követi a globális rangsorban, és kevéssel megelőzi az Egyesült Királyságot. Bár az országban továbbra is alacsony a nyugdíjkorhatár, az NDC-típusú (névleges, egyéni számlás ellátási számítás enyhíti a pénzügyi terheket. Mivel a második pillér nem kötelező elem, és a járulékfizetési arányok ismét emelkednek a 2009-es megszorítások óta, a második pillérből származó források a szegénységi küszöb feletti jövedelmi szinthez segítik majd a nyugdíjasokat. Ennek elérése máskülönben az állami pénzügyi szektorra róna terheket, és megnehezítené a hosszú távú fenntarthatóságot. Lettország javuló rangsorolását részben az ENSZ kedvezőbb népességi előrejelzéseinek is köszönheti.
 
   A sorban szorosan utána következő Észtország szintén tőkefedezeti pillérrel egészíti ki a nyugdíjjövedelmet. Lettországhoz hasonlóan Észtországban is végbementek ad hoc átirányítások a második pillérből a források visszapótlására, ami a jóléti támogatásra gyakorolt nyomást hivatott enyhíteni. Ezenfelül Észtországban most készülnek megemelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi intézkedést Lettországban is megtették a nyugdíjkiadások hosszú távú enyhítésére – ez az ország PSI szerinti besorolását is javította.
 
   A régiós lista végét Szlovénia és Szlovákia foglalja el. Ezekben az országokban a bázisévre magasabb nyugdíjkiadásokat jeleztek előre – Szlovákia esetében pedig a következő 40 évre szóló előrejelzés is magasabb. Bár Szlovénia kilátásai nem romlottak, a nyugdíjköltségek előre jelzett nagymértékű növekedése és a reformok eddigi elmaradása miatt igencsak nagy a nyomás, hogy az ország megújítsa nyugdíjrendszerét.
 
   Törökország főként a nyugdíjkorhatár emelésének köszönheti a korábbinál jobb besorolást, azonban az ország nagyvonalú nyugdíjrendszere a jövőben alapos átvizsgálásra szorul. Törökország népessége továbbra is viszonylag fiatal, viszont az időskori eltartottsági ráta 2050-re várhatóan háromszorosára nő. Ekkorra már a török társadalom is belép az elöregedő társadalmak sorába, tehát a török politikának is napirendre kell tűznie az idősödés kérdéskörét.
 
Forrás: piacesprofit.hu