Startlaphoz Csatlakozz!

A közmunkaprogram sok kapacitást von el a magánszférától

Tényleg célszerű emelni a közfoglalkoztatást?

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. november 03. hétfő, 18:49

Czomba Sándor a szakképzésért és munkaerőpiacért felelős államtitkár a napokban kijelentette, hogy a közmunkások létszámát további 50 ezer fővel emelni szeretné a kormányzat. Az eszköz megítélése szakértői körökben nem egyértelmű, a részletes mikrogazdasági elemzés még várat magára. Balatoni András, az ING Bank Magyarországi Fióktelepének vezető makrogazdasági elemzője szerint a gazdasági ciklus jelenlegi szakaszában a közfoglalkoztatás kiterjesztése kontraproduktív intézkedés, feleslegesen torzítja a piaci allokációt, emellett pedig jelentős költségvonzata van – írja a Portfolio

   A most bejelentett létszámnöveléssel a kibővített keret elérné a 250 ezer főt, ezzel sosem látott szintre emelkedne a közmunkaprogramban részt vevők száma. Ebben a cikkben csupán egyetlen dimenzió mentén szeretném megvizsgálni a címben feltett kérdést, ez pedig az, hogy a makrogazdasági ciklus szempontjából milyen lehet egy mesterséges, nem piaci foglalkoztatás hatása az egyensúlyra. Jobban mondva, mikor milyen ez a hatás? Melyek a gazdasági ciklus fázisai, amikor a közfoglalkoztatottak létszámának emelése csökkenti a munkanélküliség társadalmi terheit, és mikor okoz (relatív) kínálati szűkösséget a munkapiacon.

   A gazdasági ciklus leszálló ágában a munkaerő-kereslet szűkülni kezd, ami állandó aktivitás mellett a munkanélküliségi rátát megemeli. A hosszan tartó visszaesés és/vagy a lassú kilábalás azt eredményezi, hogy a munkanélküliségi ráta magas szinten stabilizálódik, ez pedig az tartós munkanélküliek számát növeli. A tartós munkanélküliek elhelyezkedési esélyei jelentősen romlanak, így az adott gazdaságban az egyensúlyi munkanélküliségi ráta (a NAIRU) is emelkedik, annak minden negatív társadalmi költségével együtt. Egy ilyen helyzetben a kormányzat mesterséges munkakereslete segíthet abban, hogy az elbocsájtott munkaerő ne távolodjon el végérvényesen a munka világától, „formában maradjon”, és amikor a piaci munkaerő-kereslet visszaáll, nagyobb valószínűséggel találja meg ismételten a számítását, de immár kormányzati segítség nélkül. A közfoglalkoztatás anticiklikus eszközként képes lehet ideiglenesen mérsékelni a munkaerőpiacon megfigyelhető ciklikus túlkínálatot, ezzel gyakorlatilag elejét veheti a defláció kialakulásának.

  A 2009-es recesszió, valamint az azt követő lassú kilábalás miatt a munkanélküliségi ráta tartósan magas szintjét eredményezte számos Nyugat-Európai és régiós országban. Ezzel szemben Magyarországon jelentősen mérséklődött a ráta, így a hazai adat válságot követő konszolidációja gyorsabb volt, mint a régiós versenytársaink esetében megfigyelt javulás. Külön figyelemreméltó, hogy ezt a csökkenést egy növekvő aktivitási trend mellett érte el a magyar munkaerőpiac, azaz a munkakínálat folyamatosan bővült az elmúlt esztendőkben. Nem kétséges, hogy ebben a közfoglalkoztatottak számának növelése is szerepet játszott. Rigó Anita a Portfolio-n megjelent elemzése azt próbálta meg számszerűsíteni, hogy vajon hogyan nézne ki a munkaerőpiac, ha a közmunkaprogramok nem jelennének meg a statisztikákban. Az elemzés érdekes gondolatkísérlet, de véleményem szerint egy fontos tényezővel nem számol: a munkanélküliségi ráták összehasolíthatóságát erősen rontja az aktivitás érdemi emelkedése.


   Vizsgáljuk meg a munkaerő-kereslet változását 2008 elejéhez viszonyítva! Az látható, hogy 2009 második felétől folyamatosan tompította a közfoglalkoztatás az elsődleges munkakereset szűkülésének negatív hatását. Különösen 2012-ben és 2013-ban volt megfigyelhető a közfoglalkoztatottság dominanciája a foglalkoztatás növekedésében, mivel ebben az időszakban a piaci kereslet még nem tudott érdemben bővülni, miközben a programban résztvevők száma többször 100 ezer főt meghaladó mértékűre emelkedett. Időközben a hazai gazdaság (ha csak ciklikusan is) jelentős növekedést produkált. A munkaintenzív ágazatok (például az építőiparban) kibocsátása érdemben bővülni kezdett, ennek a hatására az elsődleges munkaerő-kereslet az idei év elejére elérte a válság előtti szintet. A vállalatok optimizmusa historikus csúcsok közelében van és valamennyi ágazat a foglalkoztatásának emelkedésével számol. Enyhítheti-e a privát szféra munkaerő-keresletét a közfoglalkoztatásban részt vevő, sok esetben képzetlen munkaerő? Véleményem szerint igen, azonban ha óvatosan szeretnék fogalmazni, akkor is azt kell, hogy mondjam: semmiképpen nem hátráltatja annak kielégítését. Akik korábban azt kifogásolták, hogy a programból kilépők alacsony arányban tudnak csak elhelyezkedni, azok nem igazán számoltak a gazdaság akkori helyzetével. Egy pangó munkaerőpiacon a közmunkaprogramokból kilépők azzal szembesülhettek, hogy a kereslet a munkájuk iránt igencsak visszafogott. A gazdasági kibocsátás emelkedésével, a vállalatok optimizmusának növekedésével és a bővülő létszámigénnyel sokkal jobb eséllyel helyezkedhetnek el akár az alacsonyan képzett közfoglalkoztatottak is.

  Az előző gondolatmenettel csak azt igyekeztem alátámasztani, hogy a közmunkaprogram csökkentésére lehetőség van a jelenlegi gazdasági környezetben. A továbbiakban azt próbálom igazolni, hogy ez nem csak lehetséges, hanem szükséges is. A munkaerő-piacon jelenlévő szabad kapacitások (ergo munkanélküliek száma) jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. A vállalatok számára pedig teljesen mindegy, hogy külföldre költöztek, vagy a közmunkaprogramokban dolgoznak a korábban munkát kereső és a vállalatok ajtaján kopogtató emberek. Egyszerűen azt érzik, hogy a rendelkezésre álló munkaerő egyre inkább a termelés szűk keresztmetszetévé válik. Valamennyi szektor panaszkodik ezzel kapcsolatban, azaz a közmunkaprogram annyi kapacitást von el a magánszférától, hogy az már a termelés bővülésének egyik legfontosabb kínálati korlátjává válik. Az adat részben azt is igazolja, hogy a közfoglalkoztatottság alatt igen nehéz munkát keresni. Ha ez nem így lenne, akkor a vállalatok folyamatosan és viszonylag kis költséggel bővíthetnék a létszámot a közfoglalkoztatás rovására. A másik magyarázat a képzettségbeli problémák, azonban az olyan ágazatokban, mint az építőipar ezt nem feltétlenül gondolom dominánsnak. Mihez vezethet, ha a jelenlegi körülmények között tovább emeli a kormány a közfoglalkoztatottak jelenleg is közel 200 ezer fős létszámát? Ha a vállalatoknak versenyezni kell a dolgozókért, az óhatatlanul bérinflációt eredményez (Phillips-görbe), ez pedig az infláció és így a kamatok korai emelkedését vonhatja maga után. Az egyensúlyt azonban ebben az esetben egy igen hatékonytalan szerkezetben érjük el. Jobb lenne ezt elkerülni és azt a plusz 35 milliárdot valahova máshová átcsoportosítani. Esetleg egy kicsit többet is. 

Forrás: Portfolio
 

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Tényleg célszerű emelni a közfoglalkoztatást?.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector