A rendkívüli munka ellenértéke

Mi a teendő, ha a munkaidőkereten felül végzett jelentős túlmunka ellenértékét nem fizeti ki a munkáltató?

  A felperesek személy- és vagyonőr munkakörben álltak az alperes alkalmazásában 2006. május 22-étől 2010. október 15-éig a mindenkori minimálbérnek megfelelő személyi alapbér megfizetése mellett. Az alperes munkaidőkeretben foglalkoztatta a felpereseket, tevékenységüket ténylegesen a részükre kiadott szolgálati vezénylés szerint látták el.
 
  A felperesek munkaviszonyuk megszűnését követően keresetet terjesztettek elő, melyben azt állították, hogy a munkaidő-kereten felül jelentős túlmunkát végeztek, aminek ellenértékét az alperes nem fizette meg a részükre, ezért többször pontosított keresetük alapján személyenként elmaradt munkabér és annak késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
 
 Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy felperesek részéről rendkívüli munkavégzés nem történt.
 
 A közigazgatási és munkaügyi bíróság  a felperesek keresetének helyt adott. Megállapította, hogy a felperesek indítványa és  a bíróság felhívása ellenére  az alperes - arra hivatkozva, hogy azok egy része megsemmisült - nem csatolta a felperesek valamennyi foglalkoztatására vonatkozó iratot, így különös tekintettel a munkaidő-beosztást, a szolgálati vezénylést, a szolgálati naplót, a fegyverkönyvet és a menetleveleket .
 
  A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a másodfokú perköltség, valamint a fellebbezési eljárási illeték viselésére kötelezte az alperest.  Megállapította, hogy a felpereseknek kellett bizonyítani, hogy a perbeli időszakban túlmunkát végeztek, s e kötelezettségüknek eleget tettek, mivel állításukat tanúvallomások bizonyították, az, hogy az alperes nem tudja rendelkezésre bocsátani a szükséges iratokat nem eshet a felperes terhére.
 
  A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
 
  A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
 
  Megállapította, hogy nem eshet a munkavállalók hátrányára az, ha a perben valamennyi lényeges körülményt kizárólag azért nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, mert a munkáltató nem tett eleget az anyagi jogszabályban foglalt kötelezettségének, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentációt nem bocsátotta felhívás ellenére a bíróság rendelkezésére. Ez esetben a munkáltató megalapozottan nem hivatkozhat a bizonyítási teherre, és a tényállás teljes körű megállapíthatóságának hiánya a munkáltató terhére esik.
 
A Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött:
 
  - az a körülmény, hogy a munkáltató a törvény által előírt munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget, illetve egyéb okból a per során nem tudta rendelkezésre bocsátani a munkaidő-nyilvántartásával kapcsolatos dokumentációt, ez nem eshet a munkavállaló hátrányára. A bíróság ilyen esetben a közvetett bizonyítékok értékelésével állapíthatja meg a munkavállaló által teljesített túlmunka idejét (BH 2009.120.).

Forrás: munkajog.hu