Papagájklauzulák a kollektív szerződésekben

 
 Vajon miért írja elő a kollektív szerződés, hogy a felmondást írásba kell foglalni? Vagy azt, hogy 20 munkanap az alapszabadság? Ezeket a szabályokat ugyanis a Munka Törvénykönyve is tartalmazza. A jogszabály szövegét szó szerint ismétlő rendelkezéseket nevezzük papagájklauzulának, amelyek nem csak feleslegesek, de veszélyesek is – olvasható a munkajog.hu oldalán.
     A papagájklauzula olyan szerződéses kikötés, amely valójában nem bővíti a megállapodást, hanem csak megismétli a jogszabályi rendelkezéseket. Erre számos kollektív szerződésben találunk példát. Ezt általában azzal magyarázzák, hogy a jogaikban járatlan munkavállalók tájékoztatását szolgálja.
 
   Például, egy ágazati kollektív szerződés a bevezető rendelkezései között rögzíti, hogy a szerződés dőlt betűvel idézi a törvényi tartalmat, amely nem része a szerződésnek, és csak a tájékoztatást, a megállapodás jobb megértését szolgálja. Más kérdés, hogy a szerződés jócskán túllép ezen a kereten, és ezt a tipográfiai elkülönítést is mellőzve idéz a törvényből. A „közérthetőség érdekében nélkülözhetetlen” jogszabályi idézetek azonban kimondottan károsak lehetnek.
 
  A jogforrási hierarchiából eredően gondot jelent, ha a szó szerint átvett jogszabályi rendelkezést a jogalkotó utóbb módosítja. A szerződésben „bent rekedő” szabály ilyenkor semmis lesz, ha az adott szabálytól nem megengedett az eltérés. Ha a jogszabály a munkavállaló hátrányára módosul, de megengedett, hogy attól kollektív szerződés a munkavállaló javára eltérjen, úgy a felek eredeti szándéka nélkül adhat többletjogosultságot a munkavállalóknak a szerződésben megőrzött idézet.
 
   Például, egy 2007-ben kötött kollektív szerződés szerint a munkavállaló a teljes kárt csak szándékos károkozás esetén köteles megtéríteni. 2012. július 1-jétől azonban a törvény szerint a teljes kárt kell megtéríteni súlyosan gondatlan károkozásnál is. Mivel a kollektív szerződés módosítására nem került sor, ennél a munkáltatónál a súlyosan gondatlanul okozott kárért csak korlátozottan (egy bizonyos összeghatárig) felelnek a munkavállalók, noha nem biztos, hogy e ponton a munkavállalók javára kívánnak eltérni a szerződést kötő felek. Valószínűbb, hogy csak megfeledkeztek a megállapodás felülvizsgálatáról.
 
  További kockázat, hogy a törvényi szöveg átvétele szinte minden esetben együtt jár egyfajta önkényes szelekcióval: bizonyos szabályokat átemelnek a megállapodást kötő felek, másokat viszont nem. Ez a megkülönböztető figyelem félrevezető lehet. Példa erre, amikor a felmondási tilalmakból válogatnak, kihagyva a tapasztalataik szerint nem gyakori eseteket. Hasonló probléma, ha a jogszabályi idézet nem pontos. Nem mindegy például, hogy a munkavállaló a vétkes, vagy a felróható kötelezettségszegésekért vonható fegyelmi eljárás alá. Mint ahogy a legfeljebb három hónapos próbaidő sem ugyanaz, mint a maximum 90 nap.
 
   A törvényi idézetekkel feldúsított megállapodások gyakorlatának egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a szakszervezetek már azzal is elégedettek, ha munkáltató a szerződés aláírásával hajlandó megerősíteni az egyébként törvényben garantált jogokat. Megítélésem szerint az érdekképviseletek erőforrásainak pazarlását jelenti, ha az általában igen idő- és energiaigényes kollektív alku folyamatában csak olyan megállapodást tudnak elérni, ami a jogszabályokhoz képest többlet-tartalommal nem bír.
 
   Nem a kollektív szerződésekre tartozó kérdés, hogy az érdekképviseletek eljussanak odáig, hogy a munkáltató ígéretet tegyen a jogszerű működésre. Másként megfogalmazva, lényegtelen, hogy a munkáltató a törvényt, vagy az azt szó szerint ismétlő kollektív szerződést szegi meg. A kollektív szerződés nem a munkáltató jogszerű munkaügyi működésének biztosítására szolgál, hanem arra épül, azt feltételezi. A papagájklauzulákkal felszaporított tartalmú megállapodások a felek szereptévesztésére utalnak.
 
   Visszatérő megállapítása a kollektív szerződések tartalmával kapcsolatos hazai kutatásoknak, hogy a megállapodások tartalma szegényes, ritkák a kreatív megoldások, a munka világában észlelhető új jelenségekre való reagálás, vagy a valóban helyi, ágazati sajátosságokra épülő rendelkezések.
 
   A kollektív tárgyalások eredményeként innovatív alkuk kellenének, nem a törvény szövegéből kiinduló, a rugalmasságot legfeljebb plusz juttatásokkal ellentételező megállapodások. Különösen igaz ez az új Munka Törvénykönyve hatályba lépése után, amely a korábbiakhoz képest jóval több esetben teszi lehetővé az eltérést a törvényi szabályokhoz képest. A törvény másolása helyett ma már annak újraírása a feladat, ami persze jóval nehezebb, de összehasonlíthatatlanul gyümölcsözőbb.
 
Forrás: munkajog.hu