Mire kell felkészülni a társadalom elöregedésével?

A hetvenes évek baby boomja idején még viszonylag egyszerű volt a képlet: ha sok a szülés, építsünk szülőotthonokat. Most nem a csecsemők, hanem az idősek száma szaporodik rohamosan, és ez nem csak lényegesen komplexebb kihívást jelent, de a negyven évvel ezelőttinél összetettebb megoldást is igényelne – írja a Világgazdaság.
     A táradalom elöregedése kapcsán leginkább az adófizetők számának csökkenése és ezzel párhuzamosan a nyugdíjterhek növekedése miatt szokás aggódni. Arról viszont alig esik szó, hogy a nyugdíjrendszer mellett az egészségügyre is komoly terhet ró majd, amikor a lakosság több mint harminc százaléka hatvan éven felüli lesz.
 
    Pedig igencsak itt lenne az ideje komolyan készülni a várható kihívásokra. A fejlett országokban egyre emelkedik a születéskor várható élettartam, és bár hazánkban ez mind a nők, mind a férfiak esetében két évvel rövidebb, mint az európai átlag, szerencsére a magyarok is egyre hosszabb életre számíthatnak: egy leánycsecsemő valamivel több, mint 78, egy fiú 71,5 évre. Ez nagyjából öt évvel több, mint amit az 1990-ben születettek esetében prognosztizáltak.
 
   A hosszabb élettartam azt is jelenti, hogy mind többeket köszönhetnek a 70., 80 születésnapjukon: Magyarországon a 2011-es népszámlálás adatai szerint az elmúlt tíz évben csak a 60 éven felüliek létszáma nőtt; a népesség 23 százaléka, több mint 2,3 millió ember hatvan pluszos. A 80 évnél is idősebbek száma pedig az 1990 évi mintegy 257 ezerről csaknem 400 ezerre nőtt.
 
   A tendencia a következő évtizedekben is folytatódni fog. Európában, amely immár demográfiai értelemben is „öreg” kontinens, jelenleg a lakosság 22, 2050-re pedig már 34 százaléka tölti be a hatodik x-et. Magyarországon az előrejelzések szerint hasonló arányra lehet számítani.
 
   Az egészségügyi kiadások korprofilja azt mutatja, hogy 4 éves korig, illetve 50 éves kor felett vesszük igénybe leginkább az egészségügyi szolgáltatásokat. Ötven felett meredeken és jelentősen emelkednek a kiadások: míg 2012-ben az 50 év alattiak kevesebb, mint évi százezer forintba kerültek az egészségügynek, addig az ötven és ötvenöt év közöttiek ellátása már 150, a 65 és 70 közöttieké 250, a 80 évesnél idősebbeké pedig több mint 300 ezer forintba került fejenként.
 
   Ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor, mikor az EU-ban a várható élettartam gyorsabban növekedett, mint az egészségben eltölthető várható élettartam, ami jelenleg még mindig csak 60,9-61,6 év a férfiaknál és 61,3-62,5 év a nőknél. Ha itt is csupán öt év mínusszal számolunk – bár a lakosság egészségi állapota miatt ennél többet kellene kivonni –, az azt jelenti, hogy nálunk mindössze 55-57 éves korukig maradnak viszonylag egészségesek a nők, míg ennél is hamarabb rendszeres igénybe vevői lesznek az egészségügy szolgáltatásainak a férfiak.
 
  Meglehetősen sötét jövőt jósol, hogy az egészségügy működőképességét már most is csak látszólag lehet fenntartani, miközben a rendelkezésre álló forrásokat a jövőben tovább szűkíti a járulékfizetők számának csökkenése a bevételi oldalon, miközben az ellátásokat igénybe vevők számának emelkedése egyelőre beláthatatlan mértékben növeli a kiadási oldalt.
 
    De nem csak a fedezet, a szolgáltatás oldaláról sincs felkészülve az egészségügy a hosszú ápolást, gondozást igénylő időskori állapotok kezelésére. A jelenleginél lényegesen nagyobb számú krónikus szív- és érrendszeri, tüdő-, csont- és ízületi, daganatos, stroke-os beteg, parkinsonos, demens, alzheimeres, esetleg magatehetetlen idős ember ellátására. A kor előrehaladtával ráadásul az egészségi problémák egyre összetettebbek, gyakoribbak a társult betegségek, a krónikus bajok.
 
   A költséges fekvőbeteg-ellátást kiváltó, tehermentesítő alap- és szakellátás ugyanúgy inog, mint a kórházi, az otthonápolás, a házi segítségnyújtás rendszere pedig gyakorlatilag megrekedt egy évekkel korábbi szinten.
 
   Téved, aki azt gondolja, 2050 még messze van, és van idő megtalálni a megoldást. Könnyen lehet, hogy a saját bőrén tapasztalja majd meg 70 évesen, mekkorát.
 
Forrás: Világgazdaság