Pataky Péter: Nyissuk meg a magyar szakszervezeti mozgalom XXI. századi történetét!

Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) elnökének megnyitó beszéde a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) alakuló kongresszusán:

    Mai napon megnyitjuk a magyar szakszervezeti mozgalom XXI. századi történetét. Nagyon sok ember közös akarata, termékeny vitája, és legfőképpen megelőlegezett bizalma kellett ahhoz, hogy ezt kimondhassuk. Ezért köszönet illet benneteket, küldötteket és meghívottakat egyaránt.

    Albert Einstein mondta, hogy „Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.” Látványos és gyors sikerek tényleg csak kevés területen tapasztalhatóak az életben. A szakszervezetek világa nem ilyen. A siker itt mindig részleges, minden eredmény csak egy újabb megoldandó kérdés kiindulópontja.

    Sokszor lehet hivatkozni külső tényezőkre, arra, hogy lejt a pálya, diszkriminál az ellenfél, vannak kiválasztottak, és mellőzöttek. Ez mind igaz, és a politika tesz róla, hogy még igazabb is legyen. De csak erre hivatkozni önfelmentés lenne. Nem tehetjük ezt, mert ezzel csak magunkat ámítanánk, és a mögöttünk álló többszázezer embert pedig becsapnánk. Be kellett látnunk, hogy változnunk, változtatnunk kell.

    Május elsején közösen hallgattuk József Attila versét a számokról. Az elhangzott felszólítás egyértelmű volt:”először is adódjatok össze!”  Megfogadtuk.

    Mennyiségi változásért most nem kell megküzdeni, de a minőségiért mindennap! A három legnagyobb szakszervezeti konföderáció összeolvadásával a legnagyobb érdekvédelmi szervezet jön létre Magyarországon. A közel. 250 ezer aktív tagunk és mintegy 100 ezer nyugdíjas korú támogatónk egyértelműen a legerősebbé tesz minket, nem csak a szakszervezeti világban. De ez még nem érdem, hanem egy felelősséggel járó állapot. Ezt a mennyiségi növekedést, szervezeti integrációt kell minőségi változássá átformálni.

    Csak a minőségi változás az ami megtöbbszörözi erőinket. A kiszolgáltatottság érzését csak azzal lehet legyőzni, ha szolidárisak és kitartóak vagyunk. A másikra való odafigyelés egy közösség ereje. Egy szakszervezeti szövetség esetében ez hatványozottan igaz. A mi közösségünkben az élet minden területéről vannak kiváló szakemberek. Lefedjük a munka világa minden szegmensét. Igen, vannak közöttünk társadalmilag nagyra becsült, de alulfizetett bölcsődei gondozók, és most éppen társadalmilag kevésbé nagyra becsült banki dolgozók is. Erősek vagyunk a sikeres ágazatokban, ugyanakkor szinte naponta vesztünk tagokat munkahelyek bezárása miatt. Naponta szembesülünk a régi oszd meg és uralkodj törekvéssel. Ezért is siker, hogy a mai napon létrejövő szövetség egyszerre tömöríti a legtöbb közszférában, közszolgálatásban és a legtöbb versenyszférában dolgozó tagot.

Tisztel Küldöttek!

    Egy ilyen alkalom, amikor jelen vagyunk egy új szervezet születésénél kiváló lehetőség, hogy üzenjünk, vagy inkább megmondjuk közvetlenül, mit várhatnak tőlünk. Legfőképpen jó alkalom arra, hogy a dolgozók, a munkáltatók és a kormány, vagy ha úgy tetszik a hatalom számára megmondjuk mit várhatnak el tőlünk:

• közösen üzenjük a munkavállalóknak, hogy nem szabad félni. Nélkületek sehol nem lenne ez az ország, sehol nem lenne a munkahelyed. A Te két kezed az amelyik építi a jövőt, csúnyán mondva, termeli a profitot. Tudom, hogy a mindennapokban ezt nehéz egyedül így gondolni. Ezért legyen egyértelmű minden dolgozónak, hogy nincsen egyedül. Mi ott állunk mögötte! Ha kell ügyvédekkel, ha kell tömeggel, ha kell média segítségével, vagy csak egy közösség bátorításával.
• közösen üzenjük a munkáltatóknak, hogy mi sem félünk tőlük. Hát nem azért választottuk feladatunknak az érdekvédelmet, hogy megrettentsenek minket!

    Erről mindig egy közmondás jut eszembe: „Ha félsz a farkastól, ne menj az erdőbe!”. Kemény, de korrekt tárgyalópartnerek leszünk, de nem fogadjuk el az elvtelen, az emberek sorsát rontó kompromisszumokat.

• közösen üzenjük a mindenkori kormánynak, hogy ugyan mi vagyunk a legnagyobbak és a legerősebbek, de ezzel soha nem fogunk visszaélni. A tárgyalóasztal a mi igazi terepünk, világos és átlátható, érdemi viták hozhatnak eredményt. Nem fogunk megrettenni ugyanakkor attól, hogy ha kell erőt mutassunk, érveink nyomatékosítására szakszervezeti akciókra mozgósítsuk tagjainkat, szimpatizánsainkat. Elvárjuk, hogy minden fórumon, legyen az közszolgálat, vagy versenyszféra, ágazati párbeszéd, vagy helyi szintű konfliktus hallgatassék meg véleményünk.

Kedves Küldöttek!

    Év elején  amely hiszem, egyik megalapozója volt a mai napnak, Székely Tamással, az Autonómok elnökével közösen azt írtuk: „Azt látjuk, hogy ha nem lépünk, akkor az érdekképviseletek lemondanak több millió munkavállalóról, akik a jelenlegi viszonyok közt nem is tudnak csatlakozni hozzánk. Ezzel pedig elvesszük tőlük a védelemhez, a munkahelyi védelemhez való jogot. Kiszolgáltatottá tenni az embereket egy amúgy is széteső társadalomban bűn, ezt tétlenül szemlélni tettestársként elkövetett bűn.”
 
    Mi elhatároztuk, hogy nem akarunk még tettestársak sem lenni. Ezért elindultunk egy úton, amelyen nagyon gyorsan társra leltünk a SZEF-ben. Azóta a szakszervezeti vezetők, és tagok tömegei mondták azt, hogy velünk vannak ezen az úton, legyen az bármilyen rögös is. Meg kell ragadnunk az esélyünket arra, hogy saját magunkat emeljük ki az alattunk lévő ingoványos talajból.
 
    Akik a mai napon létrehozzák Magyarország legnagyobb érdekképviseleti szövetségét, és legnagyobb tagsággal rendelkező szervezetét, azok hiszem, hogy megtalálták az ösvényt azon az úton, amely kitörési lehetőség a mai nehéz helyzetünkből.

Tisztelt Küldöttek!

    Egy éves vitákkal, belső őrlődésekkel teli folyamat van mögöttünk. Elcsépelt mondat de igaz: a munka még igazán most kezdődik. Eddig ugyanis magunkat bíztattuk hogy újat alkottunk, mostantól az a feladatunk, hogy a dolgozókat is meggyőzzük erről.
 
Nézzük, hogy mik a feladataink:

• újjá kell teremtenünk, vagy erősítenünk kell elveszett, vagy megkopott képességeinket: ez az információ, a tudás-oktatás, és a segítségnyújtás. Minden hozzánk tartozó szakszervezeti taghoz ki kell építeni a közvetlen információnyújtás lehetőségét. Fel kell építenünk egy saját oktatási rendszert. És el kell érni, hogy minden bennünk bízó, hozzánk forduló szakszervezeti tag számára biztosítsuk a jogi segítségnyújtást. Azaz a főnök irodájától a tárgyalóteremig elkísérjük a dolgozót.
• vonzóvá kell tenni a szakszervezeti világot. A mai pályakezdők számára is meg kell mutassuk, hogy miért lesz neki jobb, ha minket választ. A legfontosabb, hogy higgyen bennünk. A szakszervezeteknek nem egymástól kell tagokat szereznie, mert ez az út járhatatlan, és valljuk be hozzánk méltatlan is. Aki felelősen gondolkodik, az azon dolgozik, hogy azokat szólítsa meg akik nem tagjai a szakszervezeteknek. Bővülnünk kell, nem a tortát újraszelni folyamatosan, azt hagyjuk meg a politika világának.
• a mainál erősebb kapcsolatrendszert kell kiépítenünk a szakszervezeteken kívüli civil társadalommal. A legnagyobb szereplőként felelősségünk van abban, hogy mi zajlik ebbe a szférában, de leginkább tudjuk, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra.
• azzal, hogy a szolidaritás eszméje egyik legerősebb összetartó erőnk, azt is vállalnunk kell, hogy közösséget adunk a közösségre vágyóknak. Mi szerepünk nem csak a gyárkapuig tart, hanem azon kívül is. A szakszervezet nem csak bértárgyalásokra, munkahelyi alkukra, demonstrációkra jó. A szakszervezet egy közösséget jelent, ahol sokan sokfélét gondolunk a világról, a politikáról. De egyben biztosan egyetértünk, hogy együtt erősebbek vagyunk. Együtt közösséget alkotunk! Ehhez pedig nekünk a ma létrejövő Magyar Szakszervezeti Szövetségnek kell megteremtenünk a közösség létrejöttéhez, összetartásához szükséges köteléket. Ez a mi feladatunk!

 
    Ehhez kérem a Ti támogatásotokat, és nem csak ma, hanem az elkövetkező hónapokban is. Csak együtt tudunk újat alkotni, csak együtt tudjuk a mai napot történelmi távlatúvá tenni.

    Tudjuk, a munkások, a dolgozók tömegei sokszor lettek alakítói a történelemnek. És oly sokszor mutatta meg a történelem azt is, hogy a hatalom csak az erőből ért, hát akkor mutassuk meg számukra: „velünk van az Erő, és az Erő hatalmas.”
 
    Nyissuk meg hát a magyar szakszervezeti mozgalom XXI. századi történetét.