Startlaphoz Csatlakozz!

Tőrös Szilárd, az FDSZ elnöke, az ÉSZT alelnöke

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. július 07. hétfő, 14:27

Tőrös Szilárd, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke kései gyerekként született Pécsen, 1950. november 7-én. Édesapja a Pécsi Törvényszék elnöke volt a negyvenes évek második feléig. Amikor a Rákosi-rendszer nagy politikai viharai a bíróságokat is elérték: élt a lehetőséggel, és rokkant nyugdíjba vonult. Mígnem 1952-ben elvették a járandóságát, a család kilátástalan helyzetbe került: a családfő dupla doktorátusa ellenére is alig talált munkát, csak nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni, végül fűtőnek alkalmazták a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban. A szülők a bíróságon ismerkedtek meg egymással, ahol az édesanyja az idő tájt adminisztrátorként dolgozott. Később B-listára került, és elbocsátották.


Szilárd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban fizika-kémia tagozaton érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (VVE) végezte: vegyész üzemmérnök, okleveles vegyészmérnök, műszaki doktori diplomájához 1989-ben a kémiai tudomány kandidátusa címet is elnyerte. Nem szakadt el a várostól. Szakmai életútja is Veszprémhez kötődik: 1976-tól nyolc éven át tudományos segédmunkatárs, illetve munkatárs az MTA Petrolkémiai Kutató Csoportjában. 1984-től a ma Pannon Egyetemnek nevezett VVE szerves kémia tanszékén dolgozik különböző beosztásban: három évig tanársegéd, 1987 és 1991 között egyetemi adjunktus, 1991-től pedig egyetemi docens. 1997 és 2006 között a Veszprémi Egyetem szerves kémia tanszékét vezette. Nevéhez számtalan, külföldi folyóiratokban is megjelent publikáció, tudományos előadás és jó néhány szabadalom fűződik.

Immár húsz éve aktívan részt vesz a szakszervezeti mozgalomban. 1994-ben választották meg a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) veszprémi egyetemi bizottsága elnökévé. 1995 és 2011 között az egyetem közalkalmazotti tanácsának elnöki tisztét is betöltötte. Az FDSZ országos elnökségének 1999 óta tagja, 2011-től a szakszervezet elnöke. 2013-ban az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés alelnökévé választották.
Felesége egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetemen, lánya a Corvinus Egyetemen szerzett diplomát és doktori fokozatot, a Nemzeti Külgazdasági Hivatalban dolgozik.

– A családi háttere alapján természetesnek tűnne, ha Ön is a jogi pályát választja. Hogy került a vegyipari egyetemre?

– Gyökereim és vonzódásom alapján valóban jogász lehettem volna, ha a történelem nem így alakul. Még általános iskolásként megismertem a pécsi úttörőházban működő vegyész szakkörben folyó munkát. Ott szerettem meg a kémiát. Emiatt kézenfekvőnek látszott, hogy megpróbálok bejutni a veszprémi egyetemre. Azóta is ott vagyok. A családi hátterem miatt ugyan eleinte nem kerülhettem egyetemi állományba, de a tanszéken működő akadémiai petrolkémiai kutatócsoport munkájában részt vehettem – tudományos kutatói beosztásokban. 1984-ben vettek át az egyetem oktatói állományába.

– A szerteágazó, magas színvonalú szakmai pályáról hogy kanyarodott a szakszervezeti mozgalomba?

– Nem kanyarodtam el. Az értékrendem nem változott. Szociáldemokrata indíttatású édesapám is szakszervezeti tag volt, talán ez is közrejátszott abban, hogy már egyetemista koromban beléptem a Pedagógus Szakszervezet hallgatói alapszervezetébe. A ’70-es évek elején bizalmivá is választottak a társaim. Az egyetem szakszervezeti bizottságába 1991-ben kerültem be, három évvel később pedig megválasztottak a Veszprémi Egyetem szakszervezeti bizottsága elnökévé. Jó lett volna, ha ezt az édesapám megéli.

– Mit gondol, miért Önt választották meg az szb elnökévé Veszprémben?

– A kollégáim tudták rólam, hogy sokféle társadalmi tevékenységet végzek. Dolgoztam egyebek mellett a Magyar Kémikusok Egyesületében, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkabizottságaiban.

– Mikortól kapcsolódott be országos szinten is a szakszervezeti munkába?

1999-ben beválasztottak a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének országos elnökségébe is, 2011 óta pedig az elnöki posztot töltöm be.

– Hogyan tudja immár két évtizede összeegyeztetni a szakmai és az érdekvédelmi munkáját?

– Amíg csak helyi szinten tevékenykedtem, ez nem jelentett különösebb gondot. Meggyőződésem, hogy egy normális rendszerben bizonyos tekintetben hasonló az érdeke a munkaadónak, és a munkavállalónak: a rendezett munkakörülmények biztosítása. Hogy példát is mondjak erre: egy egyetemen elég nagy bűvészmutatvány a szabadságok törvényes kiadása. Ez együttműködés nélkül nem is sikerült volna. Mint szakszervezeti vezető, és mint tanszékvezető én persze meg tudtam magammal állapodni. Komolyra fordítva a szót: a korábbi munka törvénykönyve alapján a munkavállalók szempontjából kedvezőbbek voltak a szabályok. Ugyanakkor én, egyrészt a munkáltató képviselőjeként, másrészt szakszervezeti vezetőként könnyebben meg tudtam oldani például a szabadságok több részletben történő kiadását.
2011 óta – már csak a gyakran hetenként többszöri Budapestre való utazás miatt is – a szakmai munkámra tagadhatatlanul kevés idő marad. Ezen kívül azonban intellektuális energiáimat is sokkal jobban leköti a szakszervezeti tevékenység. Amióta országos szinten is bekapcsolódtam a szakszervezeti munkába, azóta zavar kimondottan például, hogy nincs tisztázva, ki mit ért bizonyos fogalmak alatt. Állandóan összekeverjük a tájékoztatást, az egyeztetést és a tárgyalást. Szerintem az például nem egyeztetés, amikor egy fórumon az illetékes minisztériumi vezető közli, hogy mi lesz, és meg se kérdezik az érintetteket képviselő szakszervezetek véleményét.

– A szakszervezeti vezetők miért mennek bele ebbe a játékba?

– Én felvetettem, hogy nézzük meg a jogalkotásról szóló törvényben, konkrétan mit jelent a stratégiai együttműködési partnerség, és ezt ajánljuk fel az aktuális kormánynak. Erre a szakszervezeti oldalon nem volt különösebb reflexió. Úgy látom, más dolog az, amikor valaki éveken keresztül hivatásos szakszervezeti vezetőként dolgozik, és más, ha társadalmi munkában képviseli a munkavállalók érdekeit. Az utóbbinak talán nem kell annyira taktikáznia, mert az egzisztenciája nincs veszélyben. Egyébként is nehéz bármilyen javaslatot keresztülvinni a mozgalomban, mert a jelenleg még meglévő hat konföderáció vezetése tele van ellentétekkel. Bízom abban, hogy a munka világában kialakult helyzet rászorítja a konföderációkat a szorosabb együttműködésre, akár a fúziókra is. Elindult egy folyamat. Három konföderáció megalakította a Magyar Szakszervezeti Szövetséget, de ennek működése sem zökkenőmentes. Miközben a megújulást tűzik ki célul, már a vezetés összetételéből is látható, hogy e cél megvalósításában is adódnak problémák.

– Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, amelynek Ön az egyik alelnöke, megoldotta ezt a problémát?

– Az ÉSZT vezetésében csak az egyik alelnök főállású szakszervezeti vezető, ő sem a konföderációtól, hanem a saját szakszervezetétől kapja a fizetését. Ez szerintem lényeges dolog. Én magam egyébként a ciklus végén szeretném átadni az FDSZ elnöki funkciómat, és találtam is már olyan kollégát, akinek nyugodt lelkiismerettel adhatom majd át a stafétabotot.

– Az ÉSZT vezetői közül Ön is azok közé tartozik, aki ellenezte, hogy a konföderáció csatlakozzon az új szuperszakszervezethez?

– Igen. Úgy gondoltam, hogy az ÉSZT-nek sajátos karaktere van, mint ahogy a neve is Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés. Egy nagy létszámú szakszervezetben eltűnnének azok a specifikumok, amelyeket az ÉSZT képviselni tud az érdekegyeztetés szintjein. Szerintem nem egy nagy szakszervezetet kell létrehozni, hanem a konföderációknak, az ágazati szakszervezeteknek kulturáltan együtt kell működniük, egymást tiszteletben tartva.
Egyébként vannak területek, mint amilyen a nemzetközi munka, ahol most is együttműködik a hat konföderáció. Szakszervezeti vezetőként alapelvnek tartom, hogy a szakszervezeti munkát pártpolitikától mentesen szabad csak végezni. Az pedig nyilvánvaló, hogy mindig azzal kell tárgyalni, aki hatalmon van, vagyis az aktuális kormánnyal. A felsőoktatás ugyanakkor most nehéz helyzetben van, mert hiába kértünk „sorszámot” a „bérfejlesztési várólistán” (a mi preferencia sorrendünk: 1. egészségügy, 2. közoktatás, 3. felsőoktatás) egy rendezvényünkön, gyakorlatilag nincs kivel tárgyalnunk, mert még mindig nem nevezték ki a területért felelős államtitkárt. Pedig lenne miről beszélnünk, hiszen a közoktatással szemben a felsőoktatásban 2008 óta egyetlen fillér béremelés sem volt. Különösen súlyos a helyzet az oktatást közvetlenül segítők esetében, akiknek a fizetése a közalkalmazotti bértábla összecsúszása következtében a minimálbért súrolja. Három éve, az akkori illetékes helyettes államtitkár kérésére kidolgoztuk a nem oktatói státuszú dolgozókra vonatkozó bértábla-rendszert, de a sorsáról semmit nem tudunk. A jelenlegi helyettes államtitkárnak is elmondtam egy fórumon, hogy milyen lépéseket tartanánk szükségesnek a tarthatatlan helyzet rendezésére, de csupán annyi történt, hogy felsorolta, mivel ért egyet.

– A napokban a kormány benyújtotta, a parlament pedig elfogadta a felsőoktatási törvény módosításáról szóló javaslatot. Mit szóltak ehhez?

– Megdöbbentő számunkra a törvénymódosítás abszurd időpontja, a megelőző konzultáció hiánya, valamint a Felsőoktatási Kerekasztal teljes negligálása. Annál is inkább, mert mint már utaltam rá, a felsőoktatás kormányzati irányításának jelenleg nincs felelős vezetője. Egyébként vannak a csomagban olyan elemek, amelyeket támogatni tudunk. A Pető Intézetben nagyon sok tagunk van, és az államosítással ők is közalkalmazotti státuszban dolgozhatnak. Szerettük volna elérni, hogy a törvény szövegébe kerüljön be, hogy a kancellárnak kötelessége kapcsolatot tartani az adott intézményben működő érdekvédelmi szervezettel. A komoly pozícióban lévő kancellárral nyilvánvalóan tárgyalnunk kell.

– Mit tud tenni a szakszervezet? A nyomásgyakorlás legkeményebb eszköze, a sztrájk nem jöhet szóba… Milyen lehetőségük maradt?

– A nagy egyetemi városokban egyidejűleg szervezhetünk nagygyűléseket, amelyeken az adott intézmények szakszervezeti vezetői és az összegyűltek elmondják, hogy mi a gondjuk. Valamint remélem – mert erre más államokban van példa –, hogy ha a szakszervezet vezetői kellőképpen felkészültek, a vitában és meggyőzésben gyakorlottak, sikerül elfogadtatni a kormánnyal, hogy az oktatás finanszírozása az ország jövője szempontjából fontos befektetés. Így vélhetően rádöbbenthetjük a hatalom gyakorlóit, hogy a jelenlegi helyzet tűrhetetlen, és megoldást kell találni.

– Mivel a parlamentnek nincs oktatási bizottsága, a felsőoktatás ügyei a kulturális bizottságra tartoznak. Ennek a bizottságnak jobbikos képviselő a vezetője. Felvették már a kapcsolatot?

– Jeleztem az illetékeseknek, hogy szeretnénk, ha a kulturális bizottság folytatná a korábbi gyakorlatot, és amikor a felsőoktatást érintő kérdésekről tárgyal, hívja meg a szakszervezetünk képviselőjét. Az új házszabály szerint felértékelődött a parlamenti bizottságok jelentősége. A bizottság vezetőjének személyét és annak párthovatartozását illetően nincs helye az előítéletességnek, ami sajnos még az értelmiségi körökben is tapasztalható. Egyébként írásbeli választ még nem kaptam a megkeresésemre.

– Az előítéletesség zsigeri reakciói a szakszervezeti mozgalomban is érzékelhetőek.

– Az FDSZ dolgozik az oktatás területén tevékenykedő szakszervezetek együttműködésének erősítésén. Sajnos a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete vezetőit elég nehéz egy asztalhoz leültetni.

– Talán az új generáció rendbe teszi ezt a problémát is.

– Az FDSZ-ben és az ÉSZT-nél is nagyon rossz a korösszetétel. A vezetés demokratikusan választott testület, nagyon nehéz ciklus közben változtatni.

– Van merítési alap a fiatalításra?

– A jelek arra mutatnak, hogy találunk majd olyan fiatalokat, akik a helyünkbe lépnek.

– Mi a hívószó?

– A közösségi munka racionális volta. Olyan embereket kell találnunk, akikben megvan a neveltetésükből fakadó indíttatás a mások iránti felelősségvállalásra, akik önzetlenül tudnak tenni társaikért. A fiatalok racionálisabbak, ez tény, de bízom abban, hogy lesznek közöttük olyanok, akik felismerik, hogy a tükörbe nézni, kooperatívnak lenni, közös ügyért dolgozni racionális. Fontosnak tartom, hogy olyanok vegyék át a stafétabotot, akik a szakmában is elértek valamit, presztízsük van.

– Ön szerint merre halad a szakszervezeti mozgalom?

– Az FDSZ elnökeként az Országos Választmányi ülésünkre meghívtam Kuti Lászlót, az ÉSZT elnökét, Palkovics Imrét, a MOSZ elnökét, majd Gaskó Istvánt, a Liga vezetőjét azzal a céllal, hogy mondják el, hogyan látják a szakszervezetek jövőjét. Gaskó István nem rejtette véka alá, hogy azt szeretné, ha a Ligához csatlakoznánk. Erről azonban eléggé megoszlik a tagságunk véleménye. Én el tudom képzelni azt, hogy a Liga tagszervezeteként dolgozzunk tovább, de azt is, hogy nem. Ez sok tényezőtől függ. Egy biztos, hogy hatékonyabban kell működni, és a kérdés az, hogy ezt milyen keretek között lehet a legjobban biztosítani.

– És az ÉSZT merre tart?

– Egy korábbi kérdésére visszakanyarodva kijelenthetem, hogy jól döntöttünk, amikor nem léptünk be az új konföderációba. A hogyan tovább nehezebb kérdés. Az ÉSZT csaknem fél éve együttműködési megállapodást kötött a Munkástanácsokkal, amelynek lényege, hogy bizonyos ügyekben segítik egymást. Egy ilyen megállapodás az ÉSZT és a Liga között is hasznos lenne. Nyilvánvaló, hogy a Ligának most több a mozgástere. Ha a tagság azt látja, hogy az együttműködésnek van hozadéka, eldönti, merre vegyük az irányt. Két év múlva lesz a tisztújító kongresszus, de érzékelhetően megkezdődött a generációváltás előkészítése. Legutóbbi elnökségi ülésünkön abban maradtunk, hogy munkabizottságokat hozunk létre a legfontosabb területeken, és ha elindul egy szakértői munka, egy működőképes rendszert is kialakíthatunk. Persze azt is végig kell gondolni, hogy mi tartja össze azt a 10 szakszervezetet, ami az ÉSZT-ben tömörül.

– Ha előrehozott tisztújítás lesz, vállalná az elnöki posztot?

– Családi okok miatt nem tudnám felelősséggel végezni a tisztséggel járó feladatot.

Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja:


Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Tőrös Szilárd, az FDSZ elnöke, az ÉSZT alelnöke .
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector