Startlaphoz Csatlakozz!

Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. október 14. kedd, 13:18
Sokkal hatékonyabban, koncentráltabban kellene megjelennünk, hogy megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak. A jelenlegi jogi és egyéb környezethez igazodva újra kell építenünk az érdekvédelmi munkát, újra kell fogalmaznunk azokat a mondatokat, amelyekkel megszólíthatjuk a munkavállalókat. A legfontosabbnak azt tartom, hogy elsősorban a fiatalokhoz juttassuk el az üzeneteinket, és azt, hogy az egyes kormányzati intézkedésekre azonnal reagáljunk. Szerintem a szakszervezeteknek alapvető feladatuk lenne, hogy azonnal reagáljanak bármilyen társadalmi kérdésre, ami szélesebb körben érinti a munkavállalók közösségeit. Ez ma nincs így, és ezen változtatni kell.

    Budapesten született 1962-ben. Élete leginkább a XVI. kerület kertvárosához köti, bár jelenleg Maglódon él családjával. Autószerelést tanult, annyira eredményesen, hogy folytathatta az iskolát, így már szakmai oklevéllel a zsebében, húszévesen érettségizett a Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában. Mert tanulni akart. Eredeti szakmájában rövid ideig dolgozott, a katonai szolgálat után buszvezetőként helyezkedett el a Budapesti Közlekedési Vállalatnál, amelyhez immár harminc éve hű.

    Szakszervezeti karrierje is a BKV-nál kezdődik. 1991-től különböző társadalmi tisztségeket vállal, a ranglétrán a bizalmi posztról fokozatosan halad az országos szintű pozíciókig. 2002-től a Közösségi Dolgozók Szakszervezetének, illetve az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke. 2008-tól tölti be a Városi Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének, 2011-től pedig a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetségének első számú vezetői tisztségét.

    Mindig fontos volt számára a tudás, főleg, hogy a tisztségéhez, illetve az ezzel járó felelősséghez megfelelő ismeretei legyenek: 2006-ban a Szent István Egyetem humánerőforrás menedzser szakán szerezte első diplomáját, majd elvégezte a Corvinus Egyetem munkaügyi kapcsolatok szakirány személyügyi szakértő kurzusát. 2010-ben szintén a Szent István Egyetemen okleveles közgazdászként végzett, képesítését vezetés és szervezés mesterfokkal koronázta meg. A nemzetközi kapcsolatok építéséért végzett munkájában nagy segítséget jelent angolnyelv tudása.

    Első házasságában két lánya született, ma már mindketten diplomások. Jelenlegi párja két fiút hozott a családba, amelyben közös kislányukat is nevelik.
Az egykori szakácsálom se múlt el nyomtalanul: a házimunkák közül a főzés a reszortja, s ha csak ideje engedi, kirándulásra indul, hogy megismerje az ország legszebb tájait.
   
    – A legtöbb kisfiú gyermekkori álma, hogy buszvezető legyen. Ön is buszsofőr szeretett volna lenni?   

    – Gyerekkoromban nem gondolkodtam azon, hogy hol találom majd meg a helyem a társadalomban. Amikor 14 évesen pályaválasztás előtt álltam, három dolog körül forogtak a gondolataim. Az egyik a közlekedés, a másik a szakácskodás, a harmadik pedig a számítástechnika. Mivel szinte gyerekként nem tudtam dönteni, a család javaslatára autószerelést kezdtem tanulni a szakmunkásképzőben, ahonnan sikeresen léptem tovább a szakközépiskolába. Autószerelőként alig két évet dolgoztam a Volán Pillangó utcai telephelyén, a Magyar Postához már gépkocsivezetőként vettek fel. Ez jó szakmai gyakorlatnak bizonyult, hiszen a katonaság után, 22 évesen autóbuszvezetőként tudtam elhelyezkedni a BKV-nál.

    – A döntés nemcsak szakmai váltást jelentett, hiszen az újjászerveződött szakszervezeti mozgalom a’90-es évek elején karrierlehetőséget kínált: bekapcsolódott az érdekvédelmi munkába. Tudatosan vállalta fel munkatársai képviseletét, vagy az élet sodorta a mozgalomba?   

    – Mindig vonzott a közösségi élet, szerettem csapatban dolgozni, de inkább háttérszereplőként. 1991-ben a Cinkotai úti buszgarázsban  megkeresett az akkori főbizalmi, és megkérdezte, lenne-e kedvem elindulni a választáson. A rendszerváltás után voltunk, amikor az ember már rálátott a világra. Úgy gondoltam, miért ne próbálkozhatnék. Miközben – be kell valljam – nem sokat tudtam a szakszervezeti munkáról. Valamit elindított bennem az akkori társadalmi környezet, például az 1991-ben megszervezett sztrájkok, s az is, hogy a BKV életében is megjelentek az első direkt tiltakozó akciók. Akkor kezdett bennem tudatosulni, hogy itt emberek életéről van szó. Egyre több információt gyűjtöttem, s felismertem a kommunikáció jelentőségét. Szabadidőmben rendszeresen megjelentem az autóbusz végállomásokon, ahol beszélgettünk a kollégákkal az őket foglalkoztató problémákról. Akkor még más volt a közösségi élet, a terep, ahol egy szakszervezeti vezetőnek alkalma nyílt kapcsolatokat kialakítani az általa képviseltekkel. Talán ez is közrejátszott abban, hogy hamarosan már főbizalmivá választottak a munkatársaim, majd elnökhelyettes lettem a BKV egyik meghatározó, a cinkotai autóbusz telephelyén szerveződő szakszervezetében. Ez akkoriban karriernek számított, hiszen a CINASz az egykori SZOT-on belüli közlekedési szervezetek között is jelentősnek számított. A rendszerváltozás utáni időszak a BKV-nál is jelentős változást hozott. Megalakítottuk a Városi Tömegközlekedési Szakszervezeti Szövetséget, amelyet ma Gulyás Attila vezet. Ez a formáció azonban nem felelt meg a kor kihívásainak, inkább megosztottságot eredményezett. A szövetségből elsőként a buszosok váltak ki.

    – Sokakban felvetődik, mi indokolja, hogy tucatnyi szakszervezet működik a BKV-nál?

    – Az egyesülési jogról született törvénnyel a döntéshozók tudatosan generálták a szakszervezetek közötti megosztottságot. Azok, akik nem találták meg a számításaikat a saját tömörülésükben, új formációkat hoztak létre.  Ez pedig az egyes ágazatokban a szolidaritás kihalásához vezetett. A közlekedési vállalatnál is komoly ellentét alakult ki a különböző szakmákat képviselő szervezetek között. A buszosok egyébként azért váltak ki a VTSZSZ-ből, mert egységesen tudtak megjelenni, erőt felmutatni, vagányabban viselkedtek, jobban szervezhető volt a fellépés a bérkövetelés érdekében, vagy bármilyen, a kollektív szerződésben megfogalmazott jogosítvány megvédése érdekében.  

    – Ahogy haladt a szakszervezeti ranglétrán, úgy igyekezett képeznie magát. Mi hajtotta folyamatosan a legmagasabb szintű, egyetemi kurzusok elvégzésére is?

    – A kollégáim egyre magasabb pozíciók betöltésére tartottak alkalmasnak, én viszont éreztem, hogy kevés az a tudás, amivel a rám bízott feladatokat megfelelően el tudom látni. Rájöttem,  ahogy a vállalat élén is a menedzser típusú vezetők veszik át a szerepet, ezt a szakszervezetnek is követnie kell. Végül is a kollégák biztatására és támogatásukkal kezdtem el a komoly tanulmányokat a Szent István Egyetemen, illetve a Corvinuson. A legbüszkébb arra vagyok, hogy okleveles közgazdász diplomát is szerezhettem, mester fokon.

    – Nem titok, hogy komoly váltásra készül. Az új szakszervezeti konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség novemberi tisztújító kongresszusán a legmagasabb posztok egyikére pályázik. Abban a gigaszakszervezetben, amiről másfél éves megalakulása óta szinte semmit sem tudunk.

    – Én is csalódott vagyok, hiszen tavaly május elsején bejelentették a három meghatározó szakszervezeti konföderáció egyesülését. Én is ott voltam a színpadon, ahol hitet tettünk amellett, hogy egy irányba akarunk evezni. Aztán a tavaly decemberben megválasztott vezetők nem tudták az átalakulás folyamatát felgyorsítani. Sokkal hatékonyabb, egységesebb, koncentráltabb erővel kellene megjelennünk, hogy megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak. A jelenleg jogi és egyéb környezethez újra kell építenünk az érdekvédelmi munkát, újra kell fogalmaznunk azokat a hívó szavakat, amelyekkel megszólíthatjuk a tagjainkat. A legfontosabbnak azt tartom, hogy elsősorban a fiatalokhoz juttassuk el az üzeneteinket, és azt, hogy az egyes kormányzati intézkedésekre azonnal reagáljunk. Szerintem a szakszervezeteknek alapvető feladatuk lenne, hogy azonnal reagáljanak bármilyen társadalmi kérdésre, ami szélesebb körben érinti a munkavállalók közösségeit. Ez ma nincs így, és ezen változtatni kell.

    – Rendhagyó módon három szakszervezet vezetője közös programmal áll a MaSZSZ novemberi tisztújítása elé. Kordás Lászlóval, a Közmunkások Szakszervezete és Boros Péternével, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárával együtt dolgozták ki azt a javaslatcsomagot, amellyel visszasegíthetik a szakszervezeti mozgalmat az országos politika színterére.

    – Még tavasszal többen megkerestek, hogy szóba került a nevem a tisztújítás kapcsán, s vállalnék-e az új vezetésben szerepet. Akkor igent mondtam, hasonlóan a másik két jelölttársamhoz. Mindig csapatban szerettem dolgozni. Jelölttársaimmal csapatot alkotva, közösen azért szeretnénk kiállni a kongresszus elé, hogy alternatívát kínáljunk a Magyar Szakszervezeti Szövetség jövője érdekében. Ha a november 24-i kongresszuson bizalmat kapunk, egy nagyon jól összehangolt team kezdheti meg a munkát, amelyben nincsenek személyi ellentétek. Fő célunk, hogy visszaállítsuk a szakszervezetek hitelét. Úgy látjuk, hogy az indokolatlanul elhúzódó egyesülési tárgyalások lebéklyózták szervezeteink működését. Kizártuk magunkat az egymást követő választások előtti közpolitikai folyamatokból. Mi a tényleges egyesülés oldalán állunk, ezért szeretnénk felgyorsítani és megvalósítani azt. Előéletünk, tapasztalataink, tisztségeink, kompetenciáink alapján lefedjük a piaci és a közszféra egész területét. A kommunikáció, a szervezetműködtetés, a makroszintű kormányzati tárgyalások terén egyaránt jelentős tapasztalataink vannak, és mégis a fiatalítás, a megújulás arcai lehetünk. Arra vállalkozunk, hogy vezetésünkkel ismertté válik a Magyar Szakszervezeti Szövetség, s a politika kikerülhetetlen szereplői leszünk. Csapatunk a szakszervezeti mozgalom jövőjét meghatározó alapvető kérdésnek tekinti, sikerül-e felszámolnunk a kormányzati függőséget, meg tudjuk-e teremteni a dolgozói érdekvédelem tényleges anyagi és szellemi önállóságát. A sikerhez elengedhetetlennek tartjuk, hogy mozgalmi munkánk finanszírozásához, a szükséges szakmai kutatások és szakértelem megvásárlásához elégséges anyagi forrásokkal rendelkezzünk. Mindennek érdekében a tagfelvételi kampányokkal, vezetőképzésekkel meg kell nyernünk az elveszett fiatal generációkat.

    – Kulcsszó ma a szakszervezeti mozgalom jövője szempontjából az ifjúság. Reális esély van arra, hogy a fiatalok számára is vonzóvá tudják tenni a szakszervezetet?     

    – Meg kell találnunk azokat a kommunikációs eszközöket, amelyekkel az ifjabb munkavállalókat is meg tudjuk szólítani. A fiatalokban csak úgy tudjuk visszaállítani a hitet, ha eredményekkel támasztjuk alá a mondandónkat, ha párbeszédet tudunk kialakítani velük. Kitartó munkával érhetjük el, hogy a kormányzat is felismerje, nem kerülheti meg a szakszervezeteket. Ebben nagy szerepe van a szolidaritásnak, ami mára sajnos kihalt a társadalmi rétegekből.

    – Vagyis szemléletváltásra van szükség a mozgalomban. Mi ennek az akadálya?  

    – A szakszervezeteket a saját túlélésük foglalkoztatja, emiatt háttérbe szorul a munkavállalói érdekek erőteljesebb képviselete. A vezetés nagyon elöregedett, a folyamatos generációváltást pedig egyre nehezebb megvalósítani, mert a fiatalok egyáltalán nem, vagy csak túl későn kerülnek a legkisebb pozíciókba is. Ma már nem feltétlenül kihívás szakszervezeti tisztségviselőnek lenni, a karrierépítésben pedig ez már nem is szempont. A szemléletváltozáshoz áldozatokat kell hozni és a megújulást jelentő személyi váltást. Olyan stratégiát kell kidolgoznunk, amelyik a többség számára a legfontosabb szempontként jelenik meg az érdekvédelmi munkában. Újra kell építeni a kapcsolatrendszert, és megtalálni azokat a szakértőket, akik hajlandóak segíteni a szakszervezeti háttérfeladatok kidolgozásában.

    – Amennyiben csapattársaival elnyeri a novemberi kongresszusi küldöttek bizalmát, nem csekély feladatra kapnak felhatalmazást. A munka egész embert kíván. Harminc év után elhagyja a BKV-t?

    – Hazudnék, ha azt mondanám, nem foglalkoztat ez a kérdés. Nem elsősorban az egyéni ambícióimat tartom szem előtt, hanem a közös ügy, a mozgalom megújítása, és ebben számítok a mostani társaimra is. Ha bizalmat kapok, válaszút elé kerülök, de nem fordítok hátat nekik. Hosszú távon persze a változtatásokkal járó kemény munkát főállásban lehet tisztességgel végezni. A terveink szerint négyéves ciklusra vállalkozunk. Azt ígérjük a negyedik év végére, hogy olyan szakszervezeti szövetséget hozunk létre, amelyik a hazai szociális párbeszéd egyenrangú partnerévé válik, stabil tagsággal a háta mögött, s olyan érdemi eredményeket tud felmutatni akár a foglalkoztatási feltételek, akár az egyéb, a munkakörülmények javítását szolgáló döntések megalkotásában, amit elvár a mai magyar társadalom.

Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja:


Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector