Startlaphoz Csatlakozz!

Várnai Zsuzsanna, a VISZ ügyvezető elnöke, az MSZSZ elnökségi tagja

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. február 10. hétfő, 11:44
Budapest VII. kerületében, szerény körülmények között élő családba született. Édesanyja varrónőként, édesapja gépkocsivezetőként próbálta előteremteni a megélhetésükhöz szükséges pénzt. Bár jó tanuló volt, az általános iskola után férfifodrászképző szakiskolába iratkozott, versenyeket is nyert. A szakmában alig nyolc hónapot dolgozott. Hajtotta a tanulási vágy, ezért beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Gyorsan kiderült, hogy a heti négyestés iskolai elfoglaltságot nem tudja összeegyeztetni a kétműszakos fodrászmunkával. Számot vetett: mi a fontosabb, a pénzkereset vagy a tanulás. Az utóbbit fontosabbnak gondolta, ezért váltott. 1963-ban a VI. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál vállalt adminisztrátori munkát – a harmadával kevesebb fizetésért.        

    – Ez az egy módja volt, hogy tanulhassak. Három év alatt elvégeztem a gimnáziumot, és azt éreztem, hogy tovább kell fejlődnöm. Arra nem volt igazán lehetőségem, hogy felkészüljek egy főiskolára, mert férjhez mentem, 21 évesen pedig már anya lettem. Albérletben laktunk, pénz kellett arra, hogy saját lakást szerezzünk. Elvégeztem egy középfokú munkaügyi és munkavédelmi tanfolyamot, ami előrelépéshez segített. Munkaügyis lettem a VI. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál, amelynek utódjánál, a Belvárosi Vendéglátónál már munkaügyi osztályvezető-helyettesi, majd osztályvezetői tisztséget töltöttem be.  Közben sikeresen felvételiztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, ahol 1981-ben végeztem.  

    – A diplomával ígéretesen emelkedő szakmai karrier előtt állt. Hogy került a „másik oldalra”? Esetleg valamilyen magánéleti kötődés sugallatára váltott?   

    – Nem volt szó ilyesmiről. A férjemmel, akitől régen különváltak az útjaink, egy barátnőm révén ismerkedtem meg. Egy lányunk született, aki mára két unokával is megajándékozott.  Mindig közösségi ember voltam, foglalkoztatott az emberek problémájának a megoldása. Munkaügyi osztályvezetőként azt láttam, hogy a vállalatnál dolgozó hatezer embernek nagyon sok gondja van, amire valamilyen megoldást kellene találni. Abban az időben a turizmusban és vendéglátásban is „divat” volt, hogy a túlmunkát nem fizették ki. Azt láttam, hogy az emberek tanácstalanok, segítséget várnak, én viszont bár szeretnék, a hivatalomból eredően nem tudok segíteni. Ez a felismerés ráébresztett arra, hogy szakszervezetisként segíthetek rajtuk. A vállalati szakszervezet bérbizottságában kezdtem az érdekvédelmi munkát, nem sokkal később azonban beajánlottak az akkori KPVDSZ-hez (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete), ahol már osztályvezetőként dolgoztam a hetvenes években. Ez az állás nem járt olyan díjazással, mint a mai HR-esek fizetése. Akkoriban egy felszolgáló tízszer annyit keresett, mint én, akinek az emberek gondja feküdt a vállán, miközben a szigorú szabályrendszerek betartására kellett figyelnem. 1984 elején aztán elfogadtam egy ajánlatot, a szakszervezet budapesti bizottságához kerültem munkatársi beosztásba. Ez a lehetőség újabb távlatokat nyitott az életemben azzal, hogy a munkahelyem ajánlásával 1985 és 1988 között nappali tagozatos hallgatóként tanulhattam a Politikai Főiskolán. A diploma megszerzése után, 1990-ben pedig a politikatudományok egyetemi doktora lettem, 2004-ben a Corvinus egyetemen lobby szakértői közgazdász diplomát is szereztem, amivel nem sokan rendelkeznek Magyarországon.

    – Közben a szakszervezeti mozgalomban is nagy változások történtek. Ezt hogy élte meg?      

    – Valóban, a mozgalom is rendszerváltást élt át. Teljesen átalakult a szakszervezeti munka. A KPVDSZ is átszerveződött, az új szervezetek jogutódként kezdtek működni a tudatos átalakításnak köszönhetően. Én a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezethez kerültem, amelynek az ügyvezető titkárhelyettesi funkcióját láttam el, 1995-től pedig az ügyvezető elnöke vagyok a mai napig. Izgalmas időszak volt ez, hiszen akkor kezdődött az előprivatizáció, amely elsőként ezt a területet érintette, és anélkül, hogy már megalkották volna a kerettörvényeket. Borzasztóan izgalmas volt megvívni a harcot a vagyonügynökséggel, hogy egy-egy cég privatizálása után is megmaradjon a kollektív szerződés, hogy lehessen munkavállalói részvényt vásárolni. A szakszervezeteknek ez nagy kihívás volt, hiszen nem dolgoztunk soha kapitalista körülmények között. Másképp kellett tárgyalni az igazgatókkal, a munkáltatók vagy a minisztériumok képviselőivel. Nagyon sok könyvet, egyéb irodalmat kellett olvasnunk, hogy megfelelően felkészüljünk az érdemi tárgyalásokra. Úttörőmunkát végeztünk, mert az érdekvédelem hangsúlyai is új utakra terelődtek át. Gyakorlatilag már akkor átalakult a szakszervezeti munka, amire több szervezet csak később, akkor ébredt rá, amikor a szerveződési területét a privatizáció megérintette. Abban, hogy fel tudtunk készülni a ránk váró kihívásokra, a nyugati szakszervezetek  segítettek azzal, hogy olyan továbbképzésekre iskoláztak be bennünket, ahol felkészítettek az új tárgyalási technikákra. A külföldi és az itthoni tréningek is hozzásegítették az akkori középkorú gárdát, hogy megfeleljenek az új követelményeknek, megfelelő tárgyalópartnerei legyenek a munkáltatóknak.

    – Ez ennyire gördülékenyen, problémamentesen történt?  

    – Nem mondhatom azt, hogy nem voltak nehézségek. Mint ágazati szakszervezet sok évi tárgyalás során 1997-ben ágazati kollektív szerződést kötöttünk a munkáltatókkal. Ez nem volt egyszerű dolog, hiszen nem homogén összetételű ágazatról van szó: a szállás- és éttermi szolgáltatásban dolgozókon kívül az utazási irodák és a közösségi étkeztetés munkavállalóit is képviseltük. A turizmusban és a vendéglátásban dolgozókat érintően 2001-ben olyan munkaidő-szabályozásról tudtunk a munkáltatókkal megegyezni egy kiterjesztett ágazati kollektív szerződés megkötésével, amely Európában példa nélküli, és a mai napig érvényes. 2003-ban a reprezentatív munkáltatói partnerünkkel a VIMOSZ-szal megalakítottuk a Turizmus – Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottságot, amely új érdekegyeztető fórummá vált belföldön és külföldön egyaránt, változó sikerű munkával napjainkig is.     
         
    – A mai nevén Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet, amelynek Ön az ügyvezető elnöke, megalakulásakor, 1990-ben az MSZOSZ tagszervezete volt. Miért váltottak?

    – Valóban az MSZOSZ tagszervezete voltunk, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy ez a konföderáció nem támogatja a privatizációban való érdekvédelmi részvételt. Arra jutottunk, hogy az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége jobban képviseli az érdekeinket, ezért 1990 végén „átigazoltunk”.

    – Az új szerveződés, a Magyar Szakszervezeti Szövetség megalakulásával talán új időszámítás kezdődik a mozgalomban. Itt a számvetés ideje. Ön a több évtizedes érdekvédelmi munkája során mit élt meg kudarcként?

    – Nem titkolom, csalódott vagyok amiatt, hogy az emberek tudata nem igazán változott. Nem ismerték fel, hogy ha baj van, csak közösen tudják megoldani a problémákat. Nem értik meg, hogy érdemes szakszervezeti tagnak lenni, mert ha gondjuk van, annak megoldásához kellő jogi és egyéb segítséget kaphatnak. Szinte naponta keresnek meg telefonon ma is számosan azzal, hogy érzik, a munkáltatójuk jogtalanul járt el velük szemben, de nem tudják, mit tehetnek. És amikor visszakérdezek, hogy melyik szakszervezetnek tetszik a tagja lenni, kiderül, hogy egyiknek se. Elgondolkodtató, hogy ha probléma van, a legtöbb munkavállaló ma is a szakszervezettől várja a segítséget, ugyanakkor nem érzi azt, hogy neki is részt kellene vállalnia annak működtetésében. Ez nem magyar sajátosság, Európa legtöbb országában arra számítanak a munkavállalók, hogy más majd elintézi a gondjaikat. A potyautasság nagyon nagy baj.

    – Azért sikerélmények is érték, ugye?   

    – Korszakos jelentőségű dolognak tartom a felszolgálási díj bevezetését, ami egy nagyon alacsony keresetű munkavállalói réteg problémájára jelentett megoldást azzal, hogy a hivatalos plusz pénz egy részét nyugdíjjárulékként lehet befizetni. Tévedés azt hinni, hogy a vendéglátásban dolgozók kőgazdag emberek, mára a klasszikus borravalós szakmákban is átrendeződtek a fizetési szokások. Mi elértük, hogy ne a minimálbér alapján kapjanak nyugdíjat vagy táppénzt az ágazatban dolgozók, ha visszavonulnak az aktív munkából.
Ugyanakkor a nemzetgazdasági átlagkeresetek csak hatvan százalékát kapják átlagban az ágazatban dolgozók, s a közösségi étkeztetésben (gyermek, diák, felnőtt, szociális intézmények stb étkeztetése) még átlagban ennél is kevesebbet.

    – Az újonnan alakult Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökségi tagjává választották. Ön szerint az új szerveződés képes a mozgalom megújítására?

    – A legnagyobb probléma, hogy alacsony a szervezettség. A tapasztalatok szerint azoknál a cégeknél, ahol a dolgozók nagyobb része szakszervezeti tag, a munkáltató is másként áll a problémákhoz. A szerveződési területünkön vannak olyan vállalkozások szép számmal, ahol már a sokadik  tulajdonos van, és mindegyik azzal kezdte, hogy a kollektív szerződésből vissza kell venni. Ott azonban, ahol a szakszervezeti tagok aránya eléri a 80 százalékot, nem tudtak visszavenni a juttatásokból. A szervezettség meghatározó, mert egy megfelelő munkavállalói támogatottságú szakszervezet eredményesebben tud tárgyalni a munkáltatóval. Az országos érdekegyeztetés megszüntetése azért is nagy problémát jelent, mert mára olyan helyzet alakult ki, hogy ha egy szakszervezet felvet valamilyen, a munkavállalókat érintő gondot, egyáltalán nem kap választ a hatalom képviselőitől. Spanyolországban vagy Franciaországban ilyen helyzetben azonnal az utcára vonulnak, hogy tiltakozzanak az eljárás ellen. Nálunk annak nincs hagyománya, hogy megmutatjuk az arcunkat. Különösen vidéken félnek az emberek, ahol mindenki ismer mindenkit. Az új szerveződés elnökségében azért is vállaltam szerepet, mert azt gondolom, ha összetesszük az anyagi és fizikai lehetőségeinket, valamilyen változást tudunk elérni ezen a téren is. Azt látom, hogy mint mindenhez, a jó szakszervezeti munkához is csak három dolog szükséges, pénz, pénz és pénz. Ez nálunk problémát jelent, hiszen 2010-től szinte teljesen megszűnt a szakszervezetek anyagi támogatása. Én viszont úgy gondolom, hogy demokráciában nemcsak a pártok, hanem a szakszervezetek működtetéséhez is meg kell teremteni az anyagi feltételeket.

    – Mi az esélye annak, hogy végre érdemben is működni kezd az új szerveződés?

    – Ennek az évnek elégnek kell lennie arra, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség megkezdje a valódi érdekvédelmi munkát. Már felszínre került minden olyan probléma, ami ezt eddig gátolta. Gond nyilvánvalóan rengeteg van három ilyen nagy létszámú szervezet egyesülése körül, de azt remélem, hogy ezekre a problémákra az év végéig közösen megoldást találunk.

    – A beszélgetésünk alatt kiderült, hogy az Ön életében meghatározó az emberek problémáinak felkarolása. Szabadidejében mit tart fontosnak?     

    – Nagy öröm számomra, ha a barátaimmal közös programon vehetek részt. Szeretek utazni, olvasni, nyáron szívesen keresem fel valamelyik uszodát. Úgy vélem, egyensúlyt kell tartani az életben a munka és a magánélet között.

Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja:


Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Várnai Zsuzsanna, a VISZ ügyvezető elnöke, az MSZSZ elnökségi tagja.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector