A kormány ismét kész helyzet elé állította a szakszervezeteket

Informális úton már tavaly októberben a közszolgálati szakszervezetek tudomására jutott, hogy a költségvetési szerveknél elbocsátásokra készülnek, megkezdték – ahogyan a szakszervezetek később nevezték azokat –, a „halállisták” összeállítását. A megkeresett kormányszervek akkor azonban azzal cáfoltak, hogy nincsen napirenden központi létszámcsökkentés elrendelése, nem született erre vonatkozóan döntés. Közben azonban szórványosan megkezdődtek már az elbocsátások.

     Ismét igaza lett a népi mondásnak: „Nem zörög a haraszt...”. 2012. január 11-én a kormány „a 2012. évi költségvetési hiánycél teljesítése, valamint a hatékonyan működő állam kialakítása céljából” közel hatezer fős létszámcsökkentést rendelt el. A kormányhatározat még aznap éjjel felkerült az elektronikus Magyar Közlönybe – mondja Phd. Dr. Agg Géza (képünkön), a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke, aki másnap azonnal levélben kezdeményezte a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa (KÉT) összehívását, az érintett szakszervezetekkel közös sajtóközlemény kiadását. 12-én a KSZSZ-hez csatlakozó Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), valamint a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) a kormányt rendkívül erőteljesen bíráló közös kommünikét adott ki és követelték a KÉT azonnali összehívását. Ugyanis, mint a KSZSZ elnöke állítja, semmiféle előzetes egyeztetés nem volt a kormánydöntést megelőzően, az szinte bombaként robbant.
 
     Végül 17-én ült össze az érdekegyeztető fórum, de, mint Agg Géza mondja, azzal, hogy 17 órára hívták össze, figyelmen kívül hagyva, hogy a KÉT-be delegált szakszervezeti tisztségviselők jelentős része vidéki. Még nagyobb problémát jelentett, hogy a kormányhatározat szerint a felmentések kezdő napja legkésőbb január 18-a, vagyis a KÉT-ülés másnapja lehetett. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy semmiféle egyeztetésről nem lehet szó, legfeljebb tájékoztatásról, hiszen a KÉT munkavállalói oldala kész helyzet előtt állt.
 
     A szakszervezetek próbálták menteni, ami menthető. A KÉT-ülésen arra kérték a kormányoldalt, hogy legalább az elbocsátások alatt legyen folyamatos az együttműködés központilag és a munkahelyek szintjén is. – Központilag egyáltalán nem volt, egyes munkáltatóknál pedig csak esetenként történt némi egyeztetés – mondja a KSZSZ elnöke, aki egyes helyekről származó kirívó eseteket említ.
 
     – Tudomásunkra jutott, hogy jó néhányszor a közvetlen vezetés megkérdezése nélkül döntöttek. Sokszor szubjektív elemek játszottak közre abban, hogy ki került az elbocsátandók közé. Középszintű vezetők több esetben anonim helyről származó komplett listát kaptak az elbocsátandókra vonatkozóan. Hiába próbáltak meg kiállni embereik mellett, ez sikertelennek bizonyult. Az elnök Ángyán Józsefet, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárát említi, aki lemondott, amikor nem sikerült megvédenie munkatársait. Szól arról is, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban a komplett ügyfélszolgálatnak felmondtak. Köztük egy olyan munkatársnak is, aki – egyedül a hivatalban – képes jelnyelven kommunikálni. Távoznia kellett például egy gyesről alig három hete visszatért, tehát lelkileg alig áthangolódott fiatalasszonynak is.
 
     A következmények súlyosak, állítja meggyőződéssel a KSZSZ elnöke. A szakszerűség mindenképpen csorbul, hiszen sok jó szakembert küldtek el. A megkurtított létszám kihat a közigazgatási munka egészére, és nem segíti a Magyary-programhoz csatlakozó közigazgatás-egyszerűsítési program megvalósulását. – Önmagában kevés e célt kitűzni, ha közben a valóság ellentmond ennek – hívja fel a figyelmet a szakszervezeti tisztségviselő.
 
     A súlyos következmények közé sorolja, hogy a közigazgatás munkatársaiban növekedett a félelem. Mint a példa mutatta nekik, indokolás sem kell a kirúgásukhoz, hivatkozni lehet a bizalomvesztésre, a méltatlanságra. Sokan gondolják úgy, hogy ezek nem egzakt, objektív kategóriák. Ráadásul, mivel nem lehet kizárni a további létszámcsökkentést, Agg Géza szerint állandósul a stressz, a bizonytalanság.
 
     A szakszervezetek most mentik, ami menthető. Tájékoztatják a közvéleményt a történtekről, informálják az elküldötteket a jogaikról, egyedi ügyekben ajánlják a jogsegélyszolgálataik közreműködését. Az elbocsátások menetét figyelemmel kísérő ad hoc monitoring bizottságba négy szakszervezeti képviselőt delegáltak. Köztük van Pető Ferenc, az ADOSZT országos titkára, a KSZSZ alelnöke is. Igaz, jegyzi meg Agg Géza, hogy a bizottság az interjú készítésekor (február 10-én – a szerk.) még nem kezdte meg a működését. Fontos segítség lehet az elbocsátottakat támogatni hivatott Karrier Híd Program. „Mindössze” az a gond jelenleg vele, hogy a szakszervezetek, bár a kormányhatározat szerint az elbocsátásokkal egy időben, azonnal el kellett volna indítani, semmit nem tudnak róla. A Nemzeti Közigazgatási Intézettel közösen még a javaslatokon gondolkoznak. (Agg Géza megemlíti, hogy eddig többen csak egy azonos tartalmú észrevételt fogalmaztak meg: „A Karrier Híd megnevezés cinikus, az sétáljon át rajta, aki kitalálta, mert az a munkanélküliségbe vezet.”) A KSZSZ elnöke kiemelte, hogy az ADOSZT tagjaitól is szívesen fogadnak javaslatokat.          
 
Forrás: ADOsztori