Ki minősül gyermeknek a szabályozás szempontjából?

A munkajogi szabályozás számos előírást tartalmaz arra, ha a munkavállaló gyermeket nevel. Közismert a gyermekek után járó pótszabadság, vagy a kisgyermekes anyákat megillető felmondási védelem. Kérdés azonban, ki minősül gyermeknek a szabályozás szempontjából? Vajon akkor is alkalmazni kell ezeket az előírásokat, ha a munkavállaló nem is él együtt a gyermekével? – olvasható a munkajog.hu oldalán.

   E kérdéseknél a Munka törvénykönyve definíciójából kell kiindulni, amely szerint gyermek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek. A családok támogatásáról szóló törvény szerint saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek az a gyermek, aki a szülővel életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki.
 
   E körben szülőnek minősül a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, a nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték.
 
   A munkajogi szabályok szempontjából tehát azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki a felsorolt személlyel él együtt. Például, a felsorolásban a szülővel együtt élő élettárs nem szerepel, csak a házastárs. Ezért hiába él a munkavállaló akár életvitelszerűen együtt az élettársa gyermekével, a munkáltató e gyermekre tekintettel nem köteles pótszabadságot biztosítani, vagy tiszteletben tartani a felmondási korlátozásokat.
 
  Másrészt, az is követelmény, hogy a gyermek a szülővel életvitelszerűen együtt éljen és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. Például, a vér szerinti szülő akkor is jogosult a gyermeke utáni pótszabadságra, ha az adott hónapban kivételesen külföldi kiküldetést teljesít, de egyébként egy háztartásban él gyermekével. Ha azonban e távollétek rendszeresek és nem csak a napközbeni időszakot érintik, úgy a gyermekhez kötődő munkajogi szabályok nem alkalmazandóak.
 
   A gyermek törvényi fogalma életkori megkötést nem tartalmaz, mivel az életkornak mindig az egyes konkrét szabályok szempontjából van jelentősége. Például, pótszabadság utoljára abban az évben jár, amikor a gyermek a 16. életévét betölti. A felmondási tilalomnak a gyermek hároméves koráig van jelentősége, míg a gyermek személyes gondozása céljából a 10. életévig igényelhető fizetés nélküli szabadság. Az összefüggés az, hogy minél idősebb a gyermek, annál kevesebb védelmi szabály vonatkozik az őt nevelő munkavállalóra.
 
   A munkáltatónak nincs hivatalos tudomása arról, hogy munkavállalója hány gyermeket nevel, illetve ők milyen életkorúak. Ezért a munkavállalónak kell nyilatkoznia arról, hogy a gyermeknevelésre tekintettel rá speciális szabályok vonatkoznak, például nem vehető igénybe éjszakai munkára a gyermek hároméves koráig. A munkáltató ilyen bejelentés esetén természetesen kérheti ennek hitelt érdemlő igazolását, például születési anyakönyvi kivonattal, illetve az együttélés tanúsítása céljából a lakcímkártya másolatával. A gyermekkel való együttélést bizonyítja az is, ha a munkavállalónak a gyermek után családtámogatási ellátást állapítottak meg, így az erről szóló határozat is megfelelő igazolás lehet.
 
  Nincs akadálya, hogy a munkáltató a törvénytől a munkavállaló javára eltérjen, és akkor is biztosítsa a gyermekneveléshez kötődő kedvezményeket, amikor az egyébként nem járna. Ilyen kedvező eltéréseket gyakran tartalmaznak kollektív szerződések is. Például, több vagy hosszabb ideig járó pótszabadságot állapítanak meg, vagy korlátozzák a munkaidő-beosztással kapcsolatos munkáltatói mozgásteret.
 
   Végül, fontos tudni, hogy a munkavállaló gyermeke egyben hozzátartozója is a törvény szerint. A hozzátartozó törvényi fogalma – az új Ptk.-ra tekintettel – 2014. március 15-től változott, és a következő személyeket jelenti.
 
  Hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Ezért például a munkavállaló a gyermeke után – annak életkorától függetlenül – jogosult legfeljebb két éves fizetés nélküli szabadságra, ha a gyermek tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó –  személyes ápolására van szükség.
 
Forrás: Munkajog