Az idősek rosszabb lakásokban élnek, mint az átlag

Az életkor emelkedésével csökken az összkomfortos lakásban élők aránya, és nő azoké, akik ennél alacsonyabb komfortfokozatúban laknak – írja az fn.hir24.hu.

   A 2011-es népszámlálásidősekre vonatkozó adatait összegezte nemrégiben a KSH. Azokat a jellemzőket emelték ki, amelyek mutatják, hogy az élettartam hosszabbodása mellett mi jellemzi az idősek (a statisztika ebbe a kategóriába a 60 év felettieket sorolja) életét, és milyen változások figyelhetőek meg.
 
   Ezek közé tartozik az is, hogy mennyire térnek el az öregek lakáskörülményei a magyarországi átlagtól. Illetve hogy milyen különbségek vannak attól függően, hogy egyedül él-e az idősek.
 
Az idősek zöme kétszobás lakásban él
 
   A népszámláláskor a lakosság legnagyobb aránya (34,5 százalék) háromszobás lakásban élt, ezután a legtöbben (32 százalék) kétszobásban, és több mint negyedük (27,5 százalék) legalább négyszobásban. Az egyszobás lakásban élők aránya pedig mindössze 6,2 százalék volt.
 
   A csak idősek által lakott helyeken ennél többen laktak egyszobás lakásban (9 százalék), de kétszobásban is (44,1 százalék). Utóbbiak aránya volt a legnagyobb, utána a háromszobások következtek (33,7 százalék). És még négy vagy annál többszobás lakást is viszonylag sokan tartottak fent (13,3 százalék).
 
  Az egyedülálló időseknél jóval többen laknak egyszobásban (13,9 százalék), és kétszobásban (48,5 százalék), de még a három- és négyszobás lakok aránya is viszonylag magas (27,2, illetve 9,9 százalék). Ami azért meglepő. Hiszen logikus lenne, hogy aki egyedül él, az a könnyebb fenntartás érdekében kisebb lakásba költözzön.
 
   A 80 év felettiek korcsoportjában pedig azt figyelték meg, hogy mind a 3, mind a 4 vagy annál több szobás lakások aránya magasabb a községekben, mint máshol. Ennek oka a kutatók szerint az lehet, hogy a községekbe korlátozottabb a lakásmobilitás. Ebben azért van igazság! S a fővárosban, ahol könnyebb váltani, több idős él egyszobás lakásban.
 
Az öregebbek lakásai kevésbé komfortosak
 
   A lakosság egészéből 93 százalék élt összkomfortos, vagy komfortos lakásban, ami az időseknél is hasonló arányú. Viszont a csak idősek által lakott ingatlanokban kisebb az összkomfortosok aránya. Ha más családtagokkal laknak együtt akkor ez nem jellemző.
 
  A csak időskorú , egyedülálló háztartások lakásviszonyaira jellemző, hogy mindössze 88 százalékuk él legalább komfortos lakásban. Vagyis csaknem 280 ezer öreg él ennél rosszabb körülmények között. (Összesen 2 331 ezer 60 év felettit számoltak 2011-ben).
 
   És a legrosszabb minőségű, komfort nélküli lakásokban élők aránya az egyedülálló időseknél a legmagasabb, összesen 7,5 százalék. (A teljes lakosságon belül ez az arány csak 4,6 százalék). Ez azt jelenti, hogy közülük több mint 163 ezren laknak komfort nélküli lakásban, és további majdnem 12 ezren szükség- vagy egyéb lakásban.
 
  Az időskorúak körében egyébként is azt tapasztalták, hogy az életkor emelkedésével az összkomfortos lakásban lakók aránya csökken, a félkomfortos és annál alacsonyabb komfortfokozatú lakásban lakók aránya nő. És a legidősebbek élnek a legmagasabb arányban nem komfortos lakásokban. Közülük is leginkább azok, akik vidéken élnek.

A lakástörvény szerint:

     Összkomfortos: az a lakás, amely legalább 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótérrel, térbővülettel), fürdőhelyiséggel és WC-vel; közművesítettséggel (villany- és vízellátással, szennyvíz-elvezetéssel); melegvíz-ellátással (táv-, tömb-, egyedi központi, etage melegvíz-ellátással, villanybojlerrel, gáz vízmelegítővel); és központos fűtési móddal (táv-, egyedi központi vagy etage fűtéssel) rendelkezik.
 
   Komfortos: az a lakás, amely legalább 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótérrel, térbővülettel), fürdőhelyiséggel és WC-vel; közművesítettséggel; melegvíz-ellátással; és egyedi fűtési móddal (szilárd- vagy olajtüzelésű kályhafűtéssel, elektromos hőtároló kályhával, gázfűtéssel) rendelkezik.
 
   Félkomfortos: az a lakás, amely a komfortos lakás követelményeinek nem felel meg, de legalább 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával és főzőhelyiséggel (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótérrel, térbővülettel), továbbá fürdőhelyiséggel vagy WC-vel; közművesítettséggel (legalább villany- és vízellátással); és egyedi fűtési móddal rendelkezik.
 
   Komfort nélküli: az a lakás, amely a félkomfortos lakás követelményeinek nem felel meg, de legalább 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával és főzőhelyiséggel (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótérrel, térbővülettel), WC használatával, és egyedi fűtési móddal rendelkezik, valamint a vízvétel lehetősége biztosított.
 
  Szükséglakás: az olyan helyiség (helyiségcsoport), amelynek (amelyben legalább egy helyiségnek) alapterülete 6 négyzetmétert meghaladja; külső határoló fala legalább 12 centiméter vastag téglafal vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal; ablaka vagy üvegezett ajtaja van; továbbá fűthető; és WC használata, valamint a vízvétel lehetősége biztosított.
 
   Az önkormányzati tulajdonú lakásokról szóló rendeletben az utóbbi két kategóriában a WC mellett zárójelben az árnyékszék is szerepel.
 
Forrás: fn.hir24.hu