A szabadság megszakítása

Közeleg a nyár, és a munkavállalók többsége szeretné ekkor kivenni a Munka Törvénykönyvének főszabálya szerint egybefüggően járó, legalább 14 nap szabadságát. Sokan a munkáltatóval már jó előre egyeztetett időpontra drága külföldi nyaralást szerveznek, de legalábbis mindenképpen úgy tervezik ezt a 14 napot, hogy céges mobiltelefonjukat, laptopjukat, főnökük utasításait elfelejthetik erre az időre. Alappal tesznek így a munkavállalók, hiszen akármilyen kulcsfontosságú pozíciót is töltenek be, a munkáltató köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkahelyen ez idő alatt se álljon meg az élet, és a munka távollétükben, a szabadság alatti folyamatos kapcsolattartás nélkül is gördülékenyen folyjon – írja a munkajog.hu.

  Előfordulhatnak azonban olyan kivételes és rendkívüli esetek, amikor a Munka Törvénykönyve feljogosítja a munkáltatót arra, hogy a szabadságát töltő munkavállalót akár Sri Lankáról is hazahívja és munkavégzésre utasítsa, vagy az előre megszervezett és befizetett út megkezdése előtti napon a szabadság kiadásának időpontját módosítsa, és a nyaralást meghiúsítsa. A Munka Törvénykönyve azonban csak kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén jogosítja fel a munkáltatót arra, hogy a szabadság kiadásának már korábban közölt időpontját módosítsa, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakítsa. Ha például a szabadság megkezdése előtti nap a munkáltató egy váratlan, nagy volumenű megbízást kap, amelyet a következő naptól egyébként szabadságát töltő munkavállaló munkaereje nélkül nem tudna határidőre teljesíteni, a munkáltató jogszerűen módosíthatja a közölt szabadság időpontját.
 
  A szabadság megszakítása, és a munkavállaló munkába rendelése során is figyelemmel kell lenni azonban a méltányos mérlegelés általános magatartási követelményére, miszerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, és a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása során nem okozhat a munkavállalónak aránytalan sérelmet. Azaz a szabadság megszakítása nem okozhat a munkavállalónak nagyobb sérelmet, mint amekkorát a munkáltató szenvedne el akkor, ha nem szakítja meg a munkavállaló szabadságát.
 
  Segítségül hívhatjuk a bírói gyakorlatot is a szabadság megszakításának, közölt időpontja módosításának vizsgálatakor. Egy konkrét esetben a munkavállaló több hónappal előre jelezte szabadság iránti igényét, hogy családjával nyaralni mehessen. A munkáltató ezt engedélyezte, viszont a szabadság megkezdése előtt néhány nappal tájékoztatta a munkavállalót az engedély visszavonásáról. A munkavállaló azonban elment szabadságra, ami miatt a munkáltató munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. A munkavállaló a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége miatt pert indított, amelynek az esőfokú bíróság helyt adott. A másodfokú bíróság a tényállás feltáratlansága miatt nem döntötte el ugyan a jogvitát, de az új eljárás lefolytatására számos iránymutatást adott az elsőfokú bíróságnak. Így a másodfokú bíróság szerint elsődlegesen tisztázni kell, hogy a munkavállaló a perbeli évben vett-e már igénybe szabadságot, vagy a törvény által meghatározott résszel még szabadon rendelkezhetett.
 
  Vizsgálni kell, hogy az engedély visszavonására alapot adó munkáltató által vállalt építési munka volumene, valamint a teljesítési határidő hogyan alakult, illetve vizsgálni kell, hogy a munkavállaló távollétében milyen módon történt meg helyettesítése, bármilyen hátrány érte-e a munkáltatót, illetve a munkavállaló rendelkezett-e olyan speciális képzettséggel, vagy szakismerettel, amely ezen rövid idő alatt is a munkavégzését feltétlenül szükségessé tette. A bíróság álláspontja szerint a körülmények értékelése során nem elhanyagolható az sem, hogy a munkavállaló csupán öt nap szabadság engedélyezését kérte, amellyel a munkáltató jóval (hónapokkal) előre számolhatott.
 
  A szabadság megszakítása, vagy közölt időpontjának módosítása számos hátrányos és olykor költséges következménnyel járhat a munkavállaló számára. Például egy hosszabb nyaralás esetén az utazás, a szállás lefoglalása során fizetett díjak az út lemondásával elvesznek, és általában további - bánatpénzként - fizetendő összegekkel járnak együtt. A munkáltató a szabadság-kiadás időpontjának módosításával, vagy a szabadság megszakításával kapcsolatban keletkezett költségeket és károkat természetesen köteles a munkavállalónak megtéríteni.
 
  A Munka Törvénykönyve azt is kifejezetten előírja, hogy amennyiben a szabadság megszakításra kerül és a munkáltató munkavégzésre utasítja a szabadságát töltő munkavállalót, abban az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással töltött idő a szabadságba nem számít be. Ha például a munkavállaló az USA-ból 14 órás repülőúttal jut vissza munkahelyére, szabadsága az utazási idővel nem csökken. Tehát amikor a munkavállaló megkezdi hazautazását a szabadság helyszínéről, szabadsága ezzel egyidejűleg „felfüggesztésre” kerül. A szabadság megszakítása esetén ugyancsak nem számít be a szabadság időtartamába a munkával töltött idő, amely egyébként egyúttal rendkívüli munkaidőnek fog minősülni.  

Forrás: munkajog.hu