Sokan már állást sem keresnek

Sosem látott magasságokba emelkedett a munkanélküliek száma az euró bevezetése óta (1999) Európában, de még súlyosabb problémát vetít előre, hogy a dolgozni vágyó inaktívak 12,6 százaléka már egyáltalán nem keres munkát. A kiábrándultak lehetetlennek tartják, hogy állást találjanak. Magyarország tartós lemaradásban van – olvasható a Népszabadság oldalán.

   A kép vegyes Európában, van, ahol pár százalékos a munkanélküliség, máshol bőven 20 százalék feletti. Maxime Cerutti, az európai kis-, közepes- és nagyvállalatok képviseletét ellátó Business Europe szociálpolitikával foglalkozó munkatársa úgy véli: az alacsony munkanélküliséggel bíró országok annak köszönhetik ezt az előnyt, hogy még a válság előtt végrehajtották a szükséges strukturális reformokat a munkaerőpiacon. A perifé ria országainak – amelyek az elmúlt 15-20 évben halogatták a reformokat – most nehezebb körülmények között kell drasztikus lépéseket tenniük.

   Az aszimmetria feloldásában gondot okoz az is, hogy az EU-n belül csak az unió lakosságának két százaléka „mobil”, azaz dolgozikmás tagállamban. Az európai munkaerőpiacot nyelvi, adminisztratív különbségek nehezítik, és a diplomák, képesítsek kölcsönös, gyors elismerésében is van még hova fejlődni. De itt is tetten érhetők a nemzeti karakterek különbözőségei: a spanyolok jellemzően kevésbé mobil munkavállalók, mint például a lengyelek.

   Növekedik a tartós munkanélküliség aránya is. A legutóbbi mérések szerint ez 4,1 százalékot tesz ki, ami a munkanélküli népesség csaknem felét, 43 százalékot jelent. Az ő helyzetük a legnehezebb: a tudásuk elavulttá válik, kapcsolataik elpárolognak, visszatérésük a munkaerőpiacra egyre lehetetlenebbé lesz. A The Economist brit hetilap legutóbbi száma arra hívja fel a figyelmet, hogy Franciaországban a munkanélküliségi ráta harminc éve nem ment 7 százalék alá, így a nagyvárosokat körülölelő, bevándorlókkal teli negyedekben (amelyek a 2005-ös zavargások melegágyai is voltak) már generációk nőnek fel munka nélkül. Ám a tartós munkanélküliség terén is nagy az eltérés: míg Ausztriában ez az arány egy százalék, Írországban, Spanyolországban, Görögországban és Szlovákiában 8 százalék.

   Az unió a válságkezelés elmúlt két évében a költségvetések rendbetételére, a megszorításokra, a fiskális konszolidációra összpontosított. Csak a januári EU-csúcson jelent meg a növekedés és a munkahelyteremtés hangsúlyosan a brüsszeli retorikában. Bernadette Ségol, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) főtitkára a márciusi elején megrendezett háromoldalú szociális csúcstalálkozó után közölte: a fiskális szigor a leggyengébbek, a fizetések és a nyugdíjak ellen indított támadást. – Ami elég, az elég! Alternatívák kellenek! – mondta.

    Az unió azonban egymagában keveset tud tenni: a tagállamok féltékenyen őrzik nyugdíj-, szociális és bérpolitikájukat. A Barroso-féle Euró pai Bizottság pedig nem hajlandó komoly konfliktusokat felvállalni a tagállamokkal. Andor László, az unió foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa a testületben meghatározó „németes” pénzügyi szigorral szemben láthatóan másféle szempontokat képvisel, de a körülmények nem kedveztek ezek érvényesítéséhez. Tavaly a vezetése alatt álló főigazgatóság programot dolgozott ki az ifjúsági munkanélküliség visszaszorítására, és április közepén várhatóan megjelenik az új foglalkoztatási csomag is, amint arról tegnap beszámoltunk.

    Uniós politikai javaslatok azonban keveset tudnak hozzátenni a munkanélküliség visszaszorításához, amíg nem indul be a gazdasági növekedés. Sotiria Theodoropoulou, az Európai Szakszervezeti Intézet görög munkatársa szerint a megszorításokat túl gyorsan hajtják végre, így a periféria államai a megszorítások és a csökkenő kereslet ördögi körébe szorulnak. Hozzáteszi: míg a strukturális reformok elkerülhetetlenek az egyes tagállamokban, az igazi megoldást az euróövezet működésének átalakítása, a „magországok” többleteinek a perifériára történő átcsoportosítása, a befektetések növelése jelentené.

A fiatalok kitörése sem könnyű

   Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint az eurózónában 10,8 százalék a munkanélküliségi arány, több mint 17 millióan élnek munka nélkül. Ez az arány az egész unióra vetítve 10,2 százalék, és 24,5 millió embert érint. Az adatok azt mutatják, hogy kiemelkedően magas az i úság körében a munkanélküliség: az egész unióban 22,4 százalékos, öt és fél millió fiatalt érint. Spanyolországban a 15 és 24 év közöttiek csaknem fele munkanélküli, Németországban a fiatalkori munkanélküliség történelmi csúcson, nyolc százalékon áll. Különösen aggasztó, hogy az európai fiatalok körében a tartós munkanélküliség 6,3 százalékos.

Tartósan lemaradtunk

    Európa-szerte súlyos problémákat jelent a munkanélküliség, ami főleg a válság éveiben fokozódott elviselhetetlen mértékűre több tagállamban. A magyar munkaerőpiac problémái azonban nem az elmúlt években kezdődtek, vannak olyan területek, amelyeken több évtizedes lemaradásban vagyunk az uniós átlaghoz vagy éppen a régió más államaihoz képest. Megdöbbentő, de 2000–2010 között a foglalkoztatás átlagos rátáját tekintve gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt. A GKI Gazdaságkutató Zrt. Foglalkoztatáspolitikai kihívások című tanulmánya szerint az Európai Unió azon államaiban kedvezőbbek és javuló tendenciát mutatnak a foglalkoztatási mutatók, amelyek hosszú idő óta aktív, a munkaerő-piaci rugalmasságot előtérbe állító foglalkoztatáspolitikát működtetnek, GDP-arányosan sokkal többet költenek a gondok kezelésére, és maga az intézményrendszer is rugalmasan alkalmazkodik a változó helyzethez.

    Magyarország a munkanélküliségi rátát tekintve a régió középmezőnyében van. Igazán kritikus állapot a tartósan munkanélkülieknél alakult ki. Az ilyen helyzetben lévők aránya az EU–27 átlagának másfélszerese –a foglalkoztatottakra vetítve tavaly 4 százalék feletti volt. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése szerint amagyarmunkanélküliek 45,7 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos időtartama 17,4 hónap volt.

    A GKI Gazdaságkutató tanulmánya szerint azon öt állam között vagyunk, amelyekben 2000–2010 között nőtt ez az arány, szemben 22 országgal, ahol csökkent. De ha csak a válság éveit nézzük, akkor is abban a csoportban vagyunk, ahol nőtt a tartósan munkanélküliek aránya: Magyarországnál csak Portugália pozíciója rosszabb. A hasonló problémával küzdő Szlovákia, Lengyelország, Bulgária, Románia vagy a balti államok az elmúlt évtizedben jelentős előrelépést tettek – állítják a kutatók. A tartós munkanélküliség alacsony szintje ma már nemcsak a legfejlettebb EU-országokra jellemző, hanem Csehországra vagy éppen Szlovéniára is.

    S hogy nálunk miért nem sikerül megküzdeni a problémával? Egyrészt mert Magyarországon a tartós munkanélküliekre jellemző, hogy alacsony végzettségűek, ami azt jelenti, hogy átlag feletti erőfeszítéseket kíván a kormányzati politika részéről visszaterelésük a munkaerőpiacra. Emellett felmérések sora bizonyítja, hogy a munkaerőpiacról tartósan kiesők jelentős része – mintegy harmada – nem is akar elhelyezkedni, s a munkáltatók sem szívesen alkalmazzák őket, még akkor sem, ha az pillanatnyilag pénzben kifejezett előnyt (például járulékkedvezményt) jelent számukra –mutat rá a GKI. Ezen okok miatt nem működtek a közmunkaprogramok, s hoztak csupán átmeneti javulást a foglalkoztatásban, de legfőképp a statisztikában.

    Szinte behozhatatlan hátrányunk van a női foglalkoztatásban is, az 51 százalékos aránnyal csak Olaszország, Görögország és Málta marad le mögöttünk. A nemzetközi tapasztalatok aztmutatják, hogy a női foglalkoztatás bővüléséhez és egyúttal a demográ fiai problémák csökkenéséhez, vagyis a gyermekvállalási hajlandóság növeléséhez az atipikus foglalkoztatás lehetőségeik bővülése, a családtámogató szolgáltatások kínálatának párhuzamos bővítése jelenthetik a kiutat. Magyarországon most fél évig tartó megbízatással kormánybiztos foglalkozik a területtel, aki tervet készít a problémák megoldására.

    Van némi javulás az idősek – 55-64 évesek – foglalkoztatásában, ami elsősorban a nyugdíjkorhatár emelésének tulajdonítható. Magyarországon 2000–2010 között 22-ről 37 százalékra nőtt az idősebbek foglalkoztatási szintje. Ezzel azonban még mindig a lemaradók között vagyunk, a közelebbi régió országaihoz képest is jelentősen.

Számok és problémák

    Az Eurostat legutóbbi adatai szerint miközben nálunk 2012 februárjában 11 százalékon állt a munkanélküliségi mutató, a cseheknél 6,5, a lengyeleknél 10,2, a románoknál 7,1, a szlovénoknál 8,7, a szlovákoknál 14 százalékos volt a ráta. A foglalkoztatottságot nézve rosszabb a helyzet: 2010-ben Magyarországon 55,4, Csehországban 65, Lengyelországban 59,3, Romániában 58,8, Szlovéniában 66,2, Szlovákiában 58 százalék volt az arány. A hazai munkaerőpiac régóta megoldatlan gondja a felsőoktatás és a szakmai képzés torz szerkezete, a korlátozott területi mobilitás (nehéz rávenni a munkavállalót a költözésre, ingázásra). Itt kell megemlíteni a legális foglalkoztatás magas munkaadói közterheit, az atipikus foglalkoztatási formák korlátozottságát és a feketefoglalkoztatás elterjedését is.
Forrás: Népszabadság