Egyre több dolgozót fenyeget mélyszegénység Európában

Európa-szerte egyre nő az úgynevezett dolgozó szegények száma, akik annak ellenére sem tudják biztosítani megélhetésüket, hogy rendelkeznek munkahellyel - írta internetes oldalán a The New York Times.

    Az eurózóna adósságválsága és az évek óta tartó gazdasági problémák következtében egyre több munkahellyel rendelkező ember kerül utcára Európában. Ők a dolgozó szegények legszegényebbjei, egy egyre növekvő társadalmi csoport tagjai, akik átcsúsztak az európai szociális védőhálón.

    Sokan - különösen a fiatalok - rosszul fizető vagy ideiglenes munkát kénytelenek vállalni, mivel a válság elpusztította a stabil állásokat. A foglalkoztatási helyzet romlásával pedig százezrek kényszerültek arra, hogy sátortáborokban, autóikban és olcsó hotelszobákban húzzák meg magukat, míg további milliók költöztek rokonaikhoz, mivel nem képesek önállóan megélni.

    Sokan arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet tovább romolhat. Amíg a kormányok Európa-szerte megszorításokkal válaszolnak a válságra, "a dolgozó szegények száma robbanásszerűen emelkedni fog" - mondta Jean-Paul Fitoussi, a párizsi L'Institut d'Études Politiques közgazdaságtan-professzora.

    A bőkezű minimálbért és a világ legerősebb szociális védőhálóját élvező európaiak abban a hitben élnek, hogy védve vannak ettől a szerintük elsősorban az Egyesült Államokra és egyéb szabadpiaci elveket követő országokra jellemző jelenségtől. Az európai jóléti állam - amelynek célja a munka nélkül maradtak segélyhez, egészségügyi ellátáshoz és olcsó lakhatáshoz segítése - azonban nincs felkészülve azon egyre növekvő népesség tagjainak támogatására, akik ugyan rendelkeznek munkával, de bérük nem elég megélhetésük biztosítására.

    "A dolgozó szegények XIX. századi körülmények között élnek. Nem tudják kifizetni a fűtést, nem tudnak ruhát venni gyerekeiknek, és néha öt ember kénytelen egy kilenc négyzetméteres lakásban élni" - mondta Fitoussi.

    2010-ben az Eurostat adatai szerint az eurózóna munkavállalóinak 8,2 százaléka keresett kevesebbet a régió átlagos szegénységi küszöbénél (évi 10240 euró), ez 0,9 százalékos emelkedést jelent 2006 óta. Görögországban és Spanyolországban közel kétszer ilyen rossz a helyzet.

    Franciaországban a havi átlagbér ugyan 26 százalékkal magasabb az EU-átlagnál, de a magas megélhetési költségek és lakbérek egyre több embert kényszerítenek otthona elhagyására. Ma 120 ezer ember lakik sátortáborokban az országban az Observatoire des Inégalités civilszervezet szerint. A jelenség közel sem új keletű, de egyre jobban terjed. Ráadásul már a tradicionális középosztálybeli munkakörrel rendelkezők közül is egyre többen kerülnek a tönk szélére.

    Bruno Duboscq, egy 55 éves humánerőforrás-menedzser három éve egy lakókocsiban él egy párizsi parkolóban. "A munkatársaimat sokkolta, amikor megtudták, hol élek" - mondta a férfi, aki azt reméli, hogy nomád életmódjával sikerül elég pénzt megtakarítani idős napjaira. A legtöbb szomszédja még rosszabb helyzetben van: "Sokan, különösen fiatalok, az autóikban laknak. Nem keresnek jól, nem tudnak megengedni maguknak egy lakást, az árak pedig jelentősen nőnek".

    Az utcára kerültek jó része határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkezik, amelyet a munkaadók a drága juttatásokkal járó és a munkavállalók számára jelentős védelmet nyújtó állandó munkaviszony helyett alkalmaznak. A szerződéses foglalkoztatás mértéke az elmúlt években egyre nőtt, a folyamatot pedig a munkanélküliség felszámolásának reményében a politikusok is támogatják.

    2011-ben az újonnan felvettek mintegy fele határozott időre szóló szerződéssel jutott munkához az EU-ban. Isabelle Maquet-Engsted, az Európai Bizottság elemzője úgy vélte, az ideiglenes munkavállalás ösztönzése csak elfedi az európai problémákat, de nem oldja meg azokat. "Egyes jelek arra mutatnak, hogy a helyzet nem fog javulni, mivel a létrehozott munkahelyek a szegénység veszélyét hordozzák magukban" - mondta.

    A helyzet romlása pedig azzal fenyeget, hogy egyre több, a Bois de Vincennes parkhoz hasonló hely lesz Európa-szerte. A párizsi parkban nappal fiatal városlakók kapcsolódnak ki, esténként azonban 200 ember lakhelye a terület, köztük kisgyermekes családoké is. A parkban éjszakázók között franciák, kelet-európai és észak-afrikai bevándorlók is vannak.

    "(Az angolszász országokba) ha megérkezel és értesz valamihez, képes vagy előre lépni. Ez az amerikai álom. De sehol a világon nem beszélnek francia álomról. Nincs francia álom" - mondta Matthieu, egy 31 éves sátorlakó építőmunkás.   

Forrás: The New York Times