Startlaphoz Csatlakozz!

Dr. Szabó Attila a beteg egészségügyről

Orvosolható?

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. augusztus 26. kedd, 10:30

 A napokban közölték a hírt: hiába emelték az orvosok bérét, az elvándorlási hullám tovább tart, idén még többen hagyták el az országot. Erről is kérdezte a 168 órában dr. Szabó Attilát, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának vezetőjét Székely Ilona.

– Ön csaknem egy éve intézetvezető a Bókay Gyermekklinikán. Miben látja az elvándorlás fő okát?

– Gyerekorvosként elmondhatom, hogy mára a csecsemő- és gyermekgyógyász is hiányszakma lett Magyarországon. A legtöbben Németországba mennek, de Anglia is a célországok közé tartozik. Ennek egyik oka, hogy az angolok megszüntették a neonatológus-képzést, és ezen a területen a magyar szakorvosokat nagyon szívesen látják. Több komoly angliai centrumban magyar kollégák dolgoznak vezető beosztásban. Erre akár büszkék is lehetnénk, ha az itthon maradottak nem vállalnának magukra egyre többet erejükön felül. A skandináv országok szintén kedvelt kivándorlási területnek számítanak, hiszen például Norvégiában évekkel ezelőtt megszüntették az orvosképzést. Oda még Nyugat-Európából is érkeznek orvosok.

– Én továbbra is az itthoni okokról kérdezném. Pusztán az anyagiak miatt választják egyre többen a külhoni praxist?

– Ami a fizetést illeti, akár nyolc-tízszeres szorzóról is beszélhetünk. Ez még akkor is óriási különbség, ha a megélhetés drágább külföldön. De a nyelv, a kultúra, a család és egyéb kötődések miatt így is többen itthon maradnának, ha javulnának a munkakörülmények. Itt nemcsak a közvetlen infrastruktúrára: a kórtermek, vizsgálók, orvosi szobák állapotára kell gondolnunk, hanem a műszerezettségre, eszközökre, terápiás lehetőségekre is. Frusztráló a helyzet, amikor az orvos tudja, mit tehetne a pontosabb diagnózis vagy sikeresebb gyógyítás érdekében, de az adminisztrációs nehézségek sokszor hátráltatják, és rengeteg időt vesznek el a közvetlen betegellátástól. Az is megoldatlan probléma, hogy az amortizáció fogalmát nem ismerik az egészségügyben. Szinte minden ellátóhelyre jellemző, hogy nagyon régi eszközöket használnak, amelyek a teljesítőképességük határán működnek. Ezek megújítása különösen fontos lenne.

– Ami a rezidensek alacsony fizetését illeti: az utóbbi kormányzati ciklusban bevezettek néhány ígéretes ösztöndíjrendszert, segítségükkel egy frissen végzett orvos, aki belépett a szakképzésbe, annyit kereshetett, mint egy egyetemi adjunktus. Ez nem jelent megoldást a fiataloknak?

– Ez a folyamat elakadt. Eljutottunk oda, hogy az elsők, akik ösztöndíjban részesültek, már letették a szakvizsgát, vagy a közelébe jutottak, és már nem kapják az ösztöndíjjal járó magasabb fizetést. Azaz hiába törték magukat, mert nagyobb ugyan a felelősségük, magasabb pozícióba is léphettek, de szakképzettként a fizetésük alacsonyabb lett vagy nem emelkedett. Ezért van az, hogy most nemcsak a frissen végzettek, hanem a szakorvosok is nagy számban mennek el az országból. Ha ezt nem állítjuk meg rövid időn belül, beláthatatlan következményei lesznek. Hiányzik az orvosi életpályamodell is, és egyelőre nem látni pontosan, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat mit is szeretne tenni ez ügyben.

– Kevesebb szó esik az ápolónőkről, egészségügyi szakdolgozókról. Pedig a statisztikák szerint az ő elvándorlásuk is egyre nagyobb méreteket ölt. Igen alacsony fizetés mellett a legtöbb időt ők töltik a betegekkel, ráadásul a hálapénzből sem igen részesülnek.

– A kilencvenes évek elején a kormányzat elkövetett egy óriási hibát: bezárták az egészségügyi szakközépiskolákat. Ezzel megölték az ápolói szakképzést. A helyzet később valamelyest javult, de nem képzünk annyi szakápolót, mint amennyire szükség lenne. Az ő bérezésük és munkakörülményeik sem teszik vonzóvá ezt a pályát. Többen belekényszerülnek, hogy főiskolát végezzenek, de felsőfokú végzettséggel nem biztos, hogy a betegágy mellett akarnak dolgozni. Ez különösen az idősek, a folyamatos ápolást igénylő betegek mellett nagyon nehéz. Egy éjszakai ügyelet alkalmával sokszor harminc-negyven betegre jut egy ápoló. A nővérek túlterheltek, a bérükből pedig egyre nehezebb a megélhetés.

– A kórházba kerülő beteg pedig sokszor úgy érzi, neki kell kompenzálnia a rendszer hibáit. Pénzt kell adnia nővérnek, orvosnak. Az emberek félnek: ellenkező esetben nem kapják meg a megfelelő ellátást. Vannak országok, ahol ismeretlen a paraszolvencia. Nálunk miért nem tudják megszüntetni?

– A hálapénz torzítja a rendszert, meg kellene szüntetni. Érdemi cselekvés erre máig nem történt. Az okok: az untig ismert alacsony fizetés és a munkaerőhiány. Azt azonban meg kell említenem, hogy a csecsemő- és gyerekgyógyászatot igen kis mértékben érinti a paraszolvencia. Bizonyos fokú megoldást jelentene, ha az intézményekben a közellátás mellett megjelenhetne a privát egészségügy. Erre az Uzsoki Kórház az egyik jó példa. Ott természetes, hogy minden be van árazva, és aki megteheti, egyfajta „gyorsító sávban” megveheti az egészségügyi szolgáltatásokat.

– Úgy tűnik, a társadalom egyre jobban kettészakad az orvosi ellátottság szempontjából is. Lesz egy rossz infrastruktúrájú, állandó pénzhiánnyal küzdő „szegényellátás”, a jómódúak pedig igénybe vehetik a korszerű magánrendeléseket, -klinikákat.

– Magyarországon társadalombiztosítás van, és ennek senki sem kérdőjelezi meg a létjogosultságát. Az egészségügyi ellátáshoz ma mindenki hozzájuthat. Ám nem biztos, hogy a privát ellátás növekedésével rosszul járnának, akik a társadalombiztosításban maradnak. Helyek szabadulnának fel, ez gyorsítást jelentene a diagnosztikában és a terápiában is számukra. Sok orvos a munkaidején túl az állami szektorból a privát szektorba megy dolgozni, délután, este ott rendel. Azaz ugyanarra a tevékenységre két infrastruktúrát is működtetünk. Pedig a közkórházakban sok esetben kihasználatlanul állnak délután négytől a szakambulanciák. Ha a magánellátást a közkórházban is be lehetne vezetni, a kórház infrastruktúrájának és anyagi helyzetének is jót tenne. Itt jogszabályi összeférhetetlenségről van szó, ám ezt nem lenne olyan bonyolult megváltoztatni. Így talán az orvosokat is jobban meg lehetne tartani.

– Ebből is látszik, hogy az egészségügy klasszikus közgazdasági formákkal nem leírható. Mégis folyamatosan számon kérik a kórházaktól, klinikáktól, hogy nem termelnek elég nyereséget, veszteséggel működnek. Ugyanakkor az MTA konferenciáján elhangzott olyan vélemény is: van az egészségügyben elég pénz, csak nem jut el a megfelelő helyekre. Valóban rosszul használják fel a milliárdokat?

– Vannak részek, amelyeket gazdaságosabban is lehetne működtetni, de alapvetően egyre nagyobb a pénzhiány. Pedig nyugat-európai közgazdászok kiszámolták: ha GDP-arányosan egy százalékkal többet költ egy kormány az egészségügyre, az 1,7 százalékos növekedést eredményez a gazdaságban.

– Átvágni egy stadion szalagját nyilván látványosabb teljesítmény a kormány szempontjából, mint bevezetni az elektronikus tajkártyát, rendezni a kórházak adósságát vagy fejleszteni a szűréseket. Pedig az a leghatékonyabb, ha megelőzzük az egészségügyi problémákat. Az ön által vezetett gyermekklinikán első benyomásra nem látszanak a pénzügyi gondok. Mi a titka?

– A költségvetésből a mi intézményünk is vegetálna, a fejlődéshez egyéb forrásokat kellett találnunk. Meg kellett szólítanunk a civil szférát, cégeket, magánszemélyeket, figyelnünk kellett a pályázatokat, hogy lépést tartsunk az orvostudomány fejlődésével, és életmentő műszereket, korszerű diagnosztikai eszközöket vásárolhassunk. Sajnos a pályázatok száma a központi régióban egyre kisebb. Három évvel ezelőtt hoztuk létre a Bókay Gyermekklinikáért Alapítványt, amely a klinika teljes gyógyító tevékenységét támogatja. Így lettek új terápiás eszközeink, bővítettük a korábban az MTA által támogatott kutatólaboratóriumot, és a klinika egyes részeit felújítottuk. Köszönet ezért támogatóinknak. A beteg gyerekek családjait is segítjük: nyílt napokat szervezünk, kiadványokat készítünk, amelyekben nagy hangsúlyt fektetünk a betegségek megelőzésére és a felvilágosításra. Az első alapítványt még Tolnay Klári hozta létre 1991-ben, mivel ő a Bókay család rokona volt. Névadónk leszármazottja jelenleg is a klinikán dolgozik. Az új alapítvány továbbviszi a Bókayak és a művésznő örökségét. De az egészségügy minden támogatás ellenére a teljesítőképessége határán van. Nekünk, gyerekorvosoknak talán még nagyobb a felelősségünk, hiszen a jövő generációját gyógyítjuk. Egészséges társadalom nélkül pedig nincs jövő.

Forrás: 168 óra

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Orvosolható?.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector