Szociális katasztrófa közeleg?

 Nemrégiben a Világbank jelentése kongatta meg a vészharangot azzal, hogy figyelmeztetett, globális munkaerő-piaci válság következhet be a nem túl távoli jövőben, amely komoly csapás lehet az éppen helyreálló gazdasági növekedés számára. A világgazdaság ugyanis várhatóan nem tudja majd megteremteni azt a több százmillió munkahelyet, amelyre szükség lenne. Az egyik fő kérdés ezzel összefüggésben, hogy a technológiai fejlődés vajon inkább rontani vagy javítani fogja a kilátásokat – írja a tozsdeforum.hu.

   A Világbank elemzése szerint 2030-ig további 600 millió munkahelyet kellene teremtenie a világgazdaságnak ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a populáció növekedésével. Eközben egyértelműen látszik, hogy hiány van munkahelyekből – és különösen minőségi munkahelyekből.
 
Komoly kockázatok
 
   Ha pedig ez még nem volna elég, a jelentés azt is megállapította, hogy számos G20-államban egyre nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, bár néhány feltörekvő gazdaságban – mint Brazília vagy Kína – némi javulás figyelhető meg. Ráadásul amellett, hogy a G20-országokban jelenleg több mint 100 millió embernek nincs munkahelye, 447 millióan kevesebb mint napi 2 dollárból élnek.
 
   Miközben a nemzetközi szervezet felhívja rá a figyelmet, hogy a kormányoknak komoly és hatékony stratégiát kell felállítaniuk a probléma kezelésére, két alapvető kockázat is adódik. Az egyik a növekedés és a foglalkoztatottság ördögi köre, vagyis hogy a törékeny globális növekedés nem képes elegendő munkahelyet teremteni, viszont a gyenge munkaerőpiac erősen visszafogja a fogyasztást és a befektetéseket – vagyis gyengíti a növekedést.
 
   A másik kockázati tényező körül jelenleg is vita folyik. Amennyiben ugyanis az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elkezdi a kamatemelést, az jelentős mennyiségű tőkét vonhat ki a fejlődő országokból. Mindazonáltal – és ezt már a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza, Kaushik Basu mondta a CNBC-nek – az amerikai kamatemelés a világ legnagyobb gazdaságának javulását tükrözi, melynek előnyei háttérbe szorítják az esetleges hátrányokat.
 
A technológiai tényező
 
   A technológiai fejlődés igencsak összeszűkíti a globális munkaerőpiacot – hangsúlyozta a Basu. Egy olyan új struktúra alakult ki, amelyben a munkavállaló akár több ezer kilométer távolságra is lehet a munkaadójától. Éppen ezért a gazdasági és piaci válságok mindenkit érintenek a munkaerőpiacon, tekintet nélkül arra, hogy helyileg hol tartózkodik.
 
   A Pew Research augusztusi tanulmányában korábban megállapította, hogy a szakértők tekintélyes része szerint a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődései jelentős hatással lesznek a globális munkaerőpiacra. A megkérdezettek 48 százaléka vélte úgy, hogy a fejlett gépek a fizikai és szellemi munkások igen komoly részét helyettesíthetik majd. Többen pedig aggodalmukat fejezték ki, hogy egy ilyen változás esetleg a jövedelmi egyenlőtlenség drasztikus emelkedéséhez, foglalkoztathatatlanok tömegeihez, valamint a társadalmi rendben bekövetkezett törésekhez vezethet.
 
   A kutatásban nyilatkozók fennmaradó hányada szerint 2025-ig a technológiai változások legalább annyi emberi munkahelyet teremtenek majd, mint amennyit kiváltanak.
 
Elégtelen foglalkoztatás
 
   Az optimistább hangokkal szemben azonban az látszik, hogy a világ két legnagyobb gazdasága az elmúlt időben igencsak rosszul teljesített a munkahelyteremtés területén. Kínában az idei év első felében a főiskolai végzettséggel rendelkezők rekord alacsony arányban álltak foglalkoztatásban. A 7,27 millió diplomásból mindössze 560 ezernek volt állása.
 
   Az Amerikai Egyesült Államok pedig júliusban és augusztusban is kiábrándította az elemzőket, miután a gazdaság egyik hónapban sem tudott a vártnak megfelelő számú mezőgazdaságon kívüli munkahelyet teremteni.
 
Még késik az apokalipszis
 
   Az általános pesszimista hangulatot árnyalta némileg David Autor, az MIT professzora, az amerikai Jackson Hole Szimpóziumon tartott előadásában. Meglátása szerint az automatizálás és az egyre kifinomultabb számítógépek fellendítették a keresletet a magas és alacsony képzettséggel rendelkező munkavállalók iránt szerte a világon. Akik igazán rosszul jártak a változással, azok a közepesen képzett dolgozók voltak.
 
   Mindazonáltal bérezés szempontjából csak a magas képzettségűek profitáltak a technológiai fejlődésből. A közepesen képzettek ugyanis egyre inkább alacsony képzettséget igénylő munkákat kezdtek keresni, az egyre nagyobb munkaerő-kínálat pedig lefelé ható nyomást gyakorolt a bérekre.
 
   Autor megállapítja, hogy a jelenlegi helyzetben minden hatékony hosszú távú stratégiának a humán tőkébe történő befektetés növelésén kell alapulnia, hogy a munkavállalóak minél inkább alkalmazkodni tudjanak a megváltozott technológiai körülményekhez. Emellett meglátása szerint gyakran megfeledkezünk arról, hogy a technológia sokszor kiegészíti, mintsem helyettesíti a magasan képzett munkaerőt, míg az alacsony képzettségűek – hasonlóan a 19. századi textilipari munkásokhoz – valóban könnyen elveszíthetik a munkájukat a technika fejlődésének következtében.
 
   Ráadásul – érvel Autor – a közelmúlt amerikai adatai sem arra utalnak, hogy a számítógépek lecserélnék az embereket a munkahelyeken. A számítógépekbe irányuló amerikai befektetések, amelyek korábban igen nagy mértékben emelkedtek, zsugorodni kezdtek, amint a munkaerő-kereslet csökkenésnek indult. Ez pedig éppen az ellenkezője annak, aminek logikusan történnie kellene, ha kiemelkedő helyettesítési hullámnak volnánk szemtanúi.
 
Egy válság újragondolása
 
  Autor 19. századi hasonlata azért is helytálló, mert igencsak klasszikus az a gondolat, hogy a technológiai fejlődés jelentősen enyhítheti a hagyományos bérmunka kényszerét, felszabadítva ezzel dolgozók tömegeinek idejét és fizikai, valamint szellemi kapacitásait.
 
   A Világbank jelenlegi diagnózisát szemlélve pedig felmerülhet a kérdés, hogy legyen bármekkora is a politikai támogatás, a világgazdaság képes lehet-e egyáltalán elegendő munkahely megteremtésére az elkövetkező néhány évtizedben. Ráadásul ez a felvetés csupán a G20-országok jelenlegi és jövőbeni munkanélküliségére vonatkozik, nem számolva azzal a jelenleg is több százmillió emberrel, akik a munkájuk mellett is mélyszegénységben élnek – a harmadik világról pedig még szó sem esett.
 
   Amennyiben a jövőben a technológiai fejlődés és az „értelmes” emberi munka együtt elő tudja állítani a világ számára szükséges javakat, talán érdemes volna újragondolni, hogy jó úton járunk-e, ha az a cél, hogy mindenki számára lehetőleg teljes állást biztosítsunk – ami a jelenlegi állapotokból kiindulva egyelőre kizártnak tűnik. Következésképpen talán ki lehetne dolgozni egy olyan globális modell körvonalait, amely nem egy munkaerő-piaci szélmalomharcon alapul, hanem sokkal inkább azon, hogy a megtermelt javak mellett miképpen lehet elérni a lehető legmagasabb fokú globális jólétet.
 
Forrás: tozsdeforum.hu