Összeomlás szélén az új segélyezési rendszer

Március elseje óta az aktív korúak ellátásának megállapítása már nem az önkormányzatok, hanem a járási hivatalok hatásköre. A hvg.hu által elért hivatali dolgozók szerint az utóbbiak semmilyen szempontból sem lettek felkészítve a változásra. A tét nem kisebb, mint átlagosan negyedmillió segélyezett megélhetése, és a kilátásaik kiábrándítóak. A Miniszterelnökség szerint szó sincs erről, a járási hivataloknak megvan minden eszköze, hogy az ellátás megállapítása és folyósítása zökkenőmentes legyen – írja a HVG.

  „Az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás” – fogalmaz a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény. Ha nagyon leegyszerűsítően akarnánk magyarázni, úgy is mondhatnánk, hogy ez a „köznapi” értelemben vett segély: ha valaki – akármilyen oknál fogva – nem dolgozik, holott életkora szerint munkaképes, akkor ez az a végső mentsvár, amelyet a társadalom az éhhalál „alternatívájaként” biztosít számára.
 
  A valóságban mindez természetesen sokkal bonyolultabb, a segélyezés rendszere ennél ezerszer összetettebb és szerteágazóbb, cikkünk szempontjából azonban legyen elég ennyi.
 
Új szelek a közigazgatásban
 
  Abban nincs semmi meglepő, hogy a járási (fővárosi kerületi) hivatalok még nagyobb hatalmat kapnak: a 2013-as létrejöttük óta zajlik ugyanis az a központosítási folyamat, amelynek keretében az önkormányzatok fokozatosan teret veszítenek, és feladataikat a kormánynak alárendelt régi-új szervezeti egységek veszik át. Ez a cél nem is burkolt: Lázár János nemrég gigacentralizációt jelentett be, egyúttal meg is jegyezte, hogy 1870 óta nem volt ekkora átalakítás a magyar közigazgatásban.
 
  Azt itt nem kívánjuk megítélni, hogy az aktív korúak ellátásával kapcsolatos hatásköri változás indokolt volt-e – tény, hogy komoly érvek szóltak a szociális támogatások állami kézbe helyezése mellett. Emellett viszont az is tény, hogy a centralizációban szusszanásnyi idő sincs a felülvizsgálatra: a március elsejei változás után április elsejével egy sor újabb feladatot örökölnek meg az önkormányzatoktól a kormányhivatalok. Az átállás kivitelezése ugyanakkor nagyon nem mindegy, milyen minőségben zajlik, és ez az a pont, ahol az igazi problémák kiütköznek.
 
A támogatás jellege
 
  Az aktív korúak ellátásának ügyintézése rendkívül bonyolult, nagyon komoly elméleti, jogi háttértudást igényel. Az ezzel a területtel foglalkozó hivatalnokokat teljes magabiztossággal nevezhetjük vérbeli szakembereknek, hiszen hosszú hónapok alatt tanultak bele a folyamatba – sőt, volt olyan tisztviselő, aki a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, három év után még mindig vannak benne kérdőjelek. És akkor még az elképesztően komplikált adminisztrációról nem is beszéltünk: kapcsolattartás a munkaügyi központokkal, az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervekkel, és a sornak még koránt sincs vége.
 
  Az érintettek száma magas (a Központi Statisztikai Hivatal friss adatai szerint 2013-ban havonta átlagosan 248 584 személy részesült aktív korúak ellátásában), és minden ügy teljesen egyedi: a juttatás megítélése során a jövedelem- és a vagyonvizsgálaton túlmenően számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni, az egészségi állapottól egészen a családszerkezetig.
 
Mozgó célpont
 
 Az ügyfélkör mindeközben folyamatos mozgásban van: valaki álláskeresővé válik, ezért igényli a támogatást, majd nem sokkal később sikerül elhelyezkednie, ezért lemondja azt, egy hét múlva ugyanakkor próbaidő alatt felmondanak neki, így újra szeretne visszakerülni az ellátotti körbe. Ám minden egyes ilyen lépésnél nagyon komoly adminisztrációra és számításokra van szükség, hogy az illető megkapja a pénzét, és pontosan annyit kapjon, amennyi az adott időszakra (például egy tört hónapra) ténylegesen jár neki. (Kevesebbet, értelemszerűen, nem folyósíthatnak a részére, hiszen akkor kár érné, viszont a rosszhiszeműségből jogosulatlanul is felvett összegeket kíméletlenül vissza kell tőle követelni.)
 
  A helyzetet cifrázza, hogy az aktív korúak ellátása passport jelleggel működik, hiszen a transzferrel számos egyéb juttatás is együtt jár. A segélyezettek egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot szereznek (értsd: ingyen elmehetnek az orvoshoz), jutányosabb áron utazhatnak a helyi tömegközlekedési eszközökön (értsd: elegendő a nyugdíjas bérletet megvásárolniuk), a közüzemi szolgáltatóknál védendő fogyasztóknak minősülnek (értsd: a villany- és a gázszámlájuk tekintetében részletfizetési kedvezményt és egyéb engedményeket kapnak), sőt még támogatott étkezéshez is hozzájuthatnak. Feltéve persze, ha kiállítják részükre az ezekhez szükséges igazolásokat.
 
Járni jár, csak nincs, aki megítélje
 
  A hvg.hu több fővárosi kerületben is érdeklődött, hogyan sikerült megvalósítani az átállást, a válasz pedig: leginkább sehogy. A törvénymódosítást múlt év legvégén, deus ex machina jelentették be, a felkészülésre pedig két hónap még abban az esetben sem bizonyult volna elegendőnek, ha a folyamatok a „józan logika” mentén zajlottak volna le. Ennek azonban híre-hamva sem volt: a megkeresett járásoktól azt az információt kaptuk, hogy a feladat szakember nélkül került át hozzájuk.
 
 Azok a témában rutinos hivatalnokok, akik a munkát akár már hosszú évek óta végezték, az önkormányzatoknál maradtak, a járásokhoz pedig felvettek néhány új tisztviselőt, akik számára a terület korábban teljesen ismeretlen volt. Az elképzelés tehát valami olyasmi volt, hogy amit az egyik hivatalban pénteken x darab hozzáértő személy félbehagyott, azt a másikban hétfőn mindenfajta fennakadás nélkül fogja folytatni fele-, vagy akár negyedannyi újonc. A felelős vezetők nem értették meg, attól, hogy egy adott feladatot máshová tesznek át, még ugyanolyan mennyiségű és minőségű munkaerőre lesz szükség, hogy azt felelősségteljesen el lehessen látni.
 
Zsúfolt egyterűek
 
 Az új rendszer forrásaink szerint már az ügyfélfogadás szintjén kudarcot vallott. Amellett, hogy az önkormányzatok több évtizedes gyakorlata egyszeriben odalett, a hvg.hu által megkérdezett járási tisztviselők egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy hivataluk infrastrukturálisan nem alkalmas ügyfelek fogadására. Ahol például korábban az önkormányzat tágas, kifejezetten erre a célra kialakított, emberközpontú, sorszámkiadó automatával ellátott helyiséget tartott fenn, ott ezt most felváltotta egy ablaktalan, zsúfolt folyosó, ahol végtelen sorok kígyóznak, tele – teljes joggal – háborgó emberekkel. A kapacitást ugyanis e tekintetben is alulméretezték: amit előzőleg heti 5 napon keresztül, 3-4 pultnál vettek át, az sehogy sem fog menni heti 2 napban, alig 1-2 ügyintézővel.
 
 Olyan „apróságokról” nem is beszélve, hogy az új rendszer a segélyezés összes gyermekbetegségét magán viseli: az egyterű, az ügyfeleket „összemosó” szerkezeti felépítésből intimitáshiány fakad, amely az igénylők körében szégyenérzetet kelthet, illetve felveti a stigmatizáció veszélyét – az adatvédelmi aggályokról már nem is beszélve (egymás jövedelemigazolásába belelátó kliensek, a szociális helyzetről fennhangon folytatott beszélgetések, stb.)
 
Csak az iratok gyűlnek
 
  Mindez azonban még mindig csupán a jéghegy csúcsa. Azok a „szerencsések” ugyanis, akik a többórás, embertelen várakozást követően végül sikeresen le tudják adni a kérelmeiket, még hihetetlenül távol vannak attól, hogy az ügyükben bármifajta érdemi lépés történjen, forrásaink szerint a papír ugyanis egyelőre csupán halmozódik. Elmondásuk szerint itt volna szükség arra a komoly és tekintélyes méretű szakembergárdára, amelyik korábban is a területen dolgozott. Nélkülük azonban az eleve kevesen lévő újak egyelőre alig tudtak bármit is előrehaladni, holott a fentebb leírtak fényében egyértelmű, hogy az érintettek már most napi szinten kárt szenvednek.
 
  Egy példa: azok, akik március elején bejelentették, hogy sürgősen utazási igazolásra van szükségük, érthető módon várták el, hogy azt majd rövid időn belül eljuttatják hozzájuk, hiszen ez korábban is így történt. Ezek a személyek már most joggal vannak felháborodva, hogy még mindig nem kaptak semmit, hiszen Budapesten a teljes és a nyugdíjas bérlet ára közötti különbség több mint 6 ezer forint, ha viszont a megfelelő igazolás nélkül utaznak nyugdíjas státuszban, úgy bliccelőknek számítanak, akiket az ellenőrök kőkeményen megbírságolnak. Utazniuk márpedig muszáj, például a munkaügyi központokba, hiszen ha ott nem jelennek meg az előírt időpontokban, az az együttműködési kötelezettség megszegésének minősül, ami alapján egyből kizárják őket az aktív korúak ellátásából – és az ördögi kör már be is zárult.
 
  A leglényegesebb dolog, hogy a március hónapra esedékes kifizetést április 5-ig már a járási hivataloknak kellene teljesíteniük, a körülményekre jól rálátó forrásaink szerint ugyanakkor a rendszer ezt követően fog igazán bedőlni, hiszen ekkor realizálja majd egy hatalmas, elkeseredett embertömeg, hogy nem jutott pénzhez.
 
Történt már hasonló
 
  A kialakult helyzet nagyban emlékeztet arra, amely 2013 januárjától bontakozott ki. Az akkor frissen létrejött járások hasonló problémákkal küszködtek, és hónapokig tartott, amíg legalább valamelyest talpra tudtak állni. Bár az önkormányzatoktól akkor is kerültek át szociális feladatkörök, a nagy különbség abban áll, hogy ezek egyike sem volt olyan létfontosságú jövedelempótló támogatás, mint az aktív korúak ellátása, amely egy óriási embertömeg közvetlen megélhetését jelenti. (És mielőtt bárki fantáziája beindulna, itt havi szinten a puszta vegetálásra elegendő, jellemzően 20-30 ezer forintos összegekről van szó – a pontos érték egyénre szabott, és több tényező függvénye.)
 
  Olyan járási tisztviselők, akik korábban önkormányzatnál dolgoztak, a hvg.hu-nak azt nyilatkozták, hogy ilyen mértékű fejetlenséget előzőleg soha nem tapasztaltak. Jelenleg olyan prózai problémákkal kell naponta szembesülniük, mint hogy hová pakolják az iratokat, ha nincs az épületben több üres szekrény. A megkérdezettek úgy értékelik, az önkormányzattól „áttoloncolták” őket valahová, ahová egyáltalán nem szerettek volna jönni, ráadásul nem csupán a felelősségteljesen elvégezhető munka lehetőségét vették el tőlük, hanem anyagilag is megkárosították őket. Azt pedig már nem is kívánták kommentálni, hogy egyre több feladat kerül át a járásokhoz úgy, hogy embert ezekhez vagy nem adnak, vagy jóval kevesebbet, mint amennyire ténylegesen szükség lenne. Abban kivétel nélkül mindenki egyetértett, hogy a járási hivatalokat a jelenlegi formájukban nem tartották működésképeseknek, és ezekből legszívesebben elmenekülnének – életkortól és egyéni lehetőségektől függően vagy nyugdíjba, vagy gyermekvállalásba, vagy egyszerűen máshová.
 
Miniszterelnökség: Nincs itt semmi látnivaló
 
  A fentieknek a megkérdezett járási tisztségviselők szerint két lehetséges olvasata van. Az egyik szerint a kialakult helyzet az illetékes vezetők végtelen dilettantizmusának, hozzá nem értésének, illetve naivitásának köszönhető. (És ez szerintük a jobbik verzió.) A másik forgatókönyv szerint határozott cél, sőt mi több, program, hogy a földön fekvőkbe még néhányat belerúgjanak, hogy – függetlenül kortól, végzettségtől, munkavállalási hajlandóságtól – még több ember kedvét vegyék el attól, hogy munkanélküliek merjenek lenni, hogy bármiben az állam segítségét merészeljék kérni.
 
   A kérdéseinkkel megkerestük a Miniszterelnökségen a Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkárságot, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Segélyek és Támogatások Főosztályát. A gigacentralizációért felelős miniszterelnökségi államtitkárság válaszában közölte, hogy a járási hivatalok 2013. január elsejei felállításával számos szociális, pénzbeli ellátásokkal összefüggő feladat került át az önkormányzatoktól a feladatokat ellátó köztisztviselőkkel, illetve a szükséges infrastruktúrával együtt. Ennek megfelelően az aktív korúak ellátásával összefüggő feladatokat a korábban átvett kollégák megfelelő szakértelemmel és felkészültséggel el tudják látni, és ahol szükséges, ott a járási hivatalok más kollégái is tudnak segíteni a feladatok ellátásában. Ennek okán az államtitkárság szerint nem volt szükséges, hogy az új feladatokkal további köztisztviselők kerüljenek át a települési önkormányzatoktól. Szerintük a járási hivatalok tartani tudják a jogszabályban meghatározott határidőket, és nem kerülhet sor a kifizetések csúszására sem a fővárosi kerületekben, sem a járásokban.
 
  Arra a kérdésünkre, hogy miképp lehet úgy áthelyezni feladatokat, hogy az arra alkalmas infrastruktúra nem áll rendelkezésre, a Miniszterelnökségről azt írták, hogy a járási hivatalok döntően olyan helyiségekben működnek, amelyeket korábban is használtak az önkormányzatok ügyfélfogadásra. Sok helyen ugyanabban az épületben található mindkét hivatal, és hogy a járási hivatalok születése óta ezekre az ügyfélterekre nem érkezett panasz. Amennyiben a kezdeti tapasztalatok alapján az ügyfelek száma mégis olyan mértékben nőne, amely jelentősen megnehezítené az ügyintéző és az ügyfél találkozását, akkor a kormányhivatalok megteszik a szükséges lépéseket.

Forrás: HVG