Magánbiztonsági Dolgozók Demokratikus Szakszervezete: Állásfoglalás a vagyonőrök továbbképzésének tananyagáról

Az egyik legfontosabb probléma, hogy a Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamara által összeállított tananyag a munkavállalókat képviselő civil szervezetek bevonása nélkül készült el egyoldalúan, olyan személyek által, akik sosem végeztek vagyonőri-, ill., biztonsági őri tevékenységet, így érdemi rálátásuk nincsen erre a munkakörre. Ebből láthatóan a tananyag számos hibát, ill., hiányosságot tartalmaz (pl. a munkakörbe nem tartozó ismeretek), amit mi, a munkavállalói oldal egyik képviselete leírunk. A tananyag véleményezésére 2013. április 08.-án reggel kaptunk lehetőséget a BM OKTF-től úgy, hogy azt másnap reggelre küldjük is meg. Ez az idő kevesebb, mint 24 órát jelentett. Tekintettel arra, hogy a tananyagok több, mint 100 oldalasak, így nem lehetséges érdemben tanulmányozni, és a társ szervekkel megvitatni, majd részletes választ adni, így ezt utólag tesszük meg.

A 2012. évi CXX. törvény, és a 68/2012. (XII. 14.) BM rendelet alapján egyoldalúan elkészített tananyagra az alábbiak az MDDSZ észrevételei a munkavállalók véleménye alapján:

A vagyonőrök munkáját nem érinti, és nem függ össze a tevékenységükkel az Alaptörvény, a Munkatörvény Könyve (szakmai szempontból), a 2009. évi LXXVI. törvény (munkavállalói szempontból), az 1994. évi XXXIV. törvény.

A 2009. évi LXXVI. törvény a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások működésének megkönnyítése, versenyképességük javítása, e célból a szolgáltatási tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében az állami beavatkozásnak a feltétlenül védendő közérdek érvényesítése céljából valóban szükséges mértékre szorítása, egyben az e tevékenységek megfelelő ellenőrzésének biztosítása, továbbá az Európai Közösség belső piacán a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága megfelelő érvényesítése érdekében jött létre, ami a munkavállalókat nem érinti. A rendőrségi törvényt még csak ismerni sem kell a vagyonőröknek, mert a vagyonőrök, nem rendőrök, és nem a rendőrségi törvény hatálya alá tartoznak, hanem a 2005. évi CXXXIII. törvényhez.

A 2005. évi CXXXIII. törvényt többször is végig tanulmányozva arra a megállapításra jutottunk, hogy csak civil állampolgárként érinthet valakit a büntető törvénykönyv, a büntető eljárásjog, vagy a szabálysértési törvény, ha pl. tanú, sértett, vagy terhelt. Büntetőeljárást a vagyonőr nem folytat le, így ezt nem alkalmazhatja szemben a nyomozóhatóságokkal, az ügyészséggel, és a bírósággal.

A tananyag a jelenleg még hatályos büntető törvénykönyvet is megemlít, amelynek egyetlen §-át sem alkalmazza a vagyonőr (kivéve a jogos védelmi helyzetet, és a végszükséget). A törvény hatálya alá legfeljebb elkövetőként kerülhet valaki, és a Be.-.t, valamint a Btk.-t kizárólag a nyomozó hatóság, az ügyészség, és a bíróság alkalmazhatja az igazságszolgáltatás érdekében.

A 2012. évi II. törvény tartalma alapján érintett a szabálysértési hatóság, a bíróság, amely ez alapján folytatja le a szabálysértési eljárást, és az elkövető, aki a szabálysértést elköveti. A vagyonőr legfeljebb elkövetőként, sértettként, vagy tanúként lehetne érintett, de ilyen esetben sem alkalmaz semmit sem. A szabálysértési eljárást, csak az arra hatáskörrel rendelkező hivatalos szerv folytathatja le, ill., alkalmazhatja a munkája során. A személy- és vagyonőrök továbbra sem rendelkeznek új, vagy többlet jogosítványokkal. A munkájuk során kizárólag állampolgári jogokkal rendelkeznek, mint a többi civil állampolgár Magyarország területén, így közfelügyeletet sem láthatnak el jogszabályi felhatalmazás hiányában.

A közbiztonság, és a közrend fenntartása az Alaptörvény 46. Cikkének (1) bekezdése értelmében: „A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.”

Az 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdés szerint: „A rendőrség feladata az Alaptörvényben meghatározott feladatok mellett a határforgalom ellenőrzése, a terrorizmus elleni küzdelem és az e törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés.”

A fenti két törvény egyértelműn kimondja, hogy kizárólag a rendőrségnek, mint állami hatalomnak a joga, és kötelessége, hogy a közrend és a közbiztonság problémáival foglalkozzon.

A 2012. évi II. törvény 171. § (1) bekezdése szerint: „Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy ilyen tevékenység látszatát kelti, szabálysértést követ el.”

A jogszabály a vagyonőröket nem jogosítja fel bűnüldözési nem tevékenységre, és épp annyira jogosult az elkövetőt a helyszínen tartani, mint bárki más. Hatósági jogkörrel, vagy más többlet jogosultságokkal nem rendelkezik a vagyonőr. Ha valaki közbiztonság fenntartására irányuló tevékenységet végez, az gyakorlatilag jogsértést követ el, kivéve, ha a rendőrség valamely tagja fel nem kéri a közreműködésre a vagyonőrt.

A tananyag nem tartalmazza a közrend, és a közbiztonság fogalmát, ami az alkotmányos rendnek, és az arra épülő jogrendnek megfelelő működését értjük. Vagyis a közbiztonság nem más, mint a társadalom tagjai személy- és vagyonbiztonságának állam általi garantálása, és megvalósítása. Az államot ilyen téren nem a vagyonőrség, hanem a rendőrség képviseli.

Az állampolgárok a rendőrségtől várják a közrendet és a közbiztonságot, és nem a vagyonőröktől. A Polgárőrségről szóló törvénynek szintén semmi köze nincsen a személy- és vagyonvédelemhez, mivel a polgárőrök jellemzően közterületen a rendőrökkel tartanak közös járőrszolgálatot, hogy a lakóhelyükön a közbiztonságot javítsák önkormányzati engedéllyel. A polgárőrnek, és a vagyonőrnek különbözik a tevékenysége, hiszen utóbbi megbízás alapján és pénzért őrzi a rábízott vagyont. A magánbiztonság egy szolgáltatási szektor, a verseny piacon, amit az kaphat meg rendszerint, aki írásba foglalt megbízási szerződéssel megrendeli a magántulajdonának, vagy valakinek a személy védelmét.

Az előírt szakképesítéseknél kihagytak számos szakképesítést, amellyel vagyonvédelmi tevékenységet lehet végezni (pl. rendőr, közterület felügyelő, stb.).

Vitatható, hogy a vagyonőröknek, mint munkavállalóknak miért kötelezettsége a „szerződéskötési kötelezettség”, hiszen ezzel kizárólag a vállalkozásoknak kell foglalkozniuk. Ebbe nincsen beleszólása a munkavállalóknak, hogy a szolgáltatás írásba legyen foglalva. Ez a megrendelők, és a munkaadók közötti kötelezettség, amit a munkavállalóknak nem kell ismerniük, és a munkájuk során sem alkalmazzák, tehát abszolút értelmetlen ez a rész.

Kérdéses, hogy a vagyonőr polgári foglalkozást végző civil állampolgárként milyen jogon venné el a szabálysértési, vagy bűnelkövetőtől (a közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket leszámítva) a különböző tárgyakat, amikor erre a hatóságot képviselő hivatalos személynek van joga elvenni, és lefoglalni. A vagyonőr legfeljebb a támadásra alkalmas eszközöket veheti el az elkövetőtől, ha annak támadásától egyértelműen tartani kell, de más egyéb tárgyat nem vehet el, csak a rendőr. Megjegyzendő, hogy a legtöbb vagyonvédelmi munkavállaló nem kockáztatná az életét, és a testi épségét 350-450 Ft-os órabérekért. Az sem mellékes, hogy a vagyonőrnek elsődleges kötelessége a megrendelő magánterületén a személyek, és vagyontárgyak védelme, és a rendkívüli események megelőzése. Ez alól kivétel, ha látja, hogy valaki a megrendelő területén kívül segítségre szorul, mert pl. szemmel áthatóan egészségügyi szempontból rosszul lett.

A tananyagban felvetették, hogy a vagyonőr adja át a rendőrségnek a kamera felvételeket, ha azt elkérik, viszont a vagyonőröknek általában nincsen hozzáférésük, és nem jogosultak a feletteseik engedélye nélkül kiadni a rögzített személyes adatokat. A legtöbbször erre a megrendelő az elsődlegesen jogosult a hivatalos megkeresésre, de a vagyonőr nem. Egyébként a rögzített kép-, hang-, és videó felvétel sokszor olyan helységben és technikával van eltárolva, ami miatt a vagyonőr hozzáférni sem tud.

A helyszínbiztosításnál az elkövető elfogása nem a vagyonőr kötelessége, hanem a rendőrség alapvető (bűnüldözési) feladata, így ez nem állja meg a helyét, kivéve, ha a megrendelő terültén belül tartózkodik az elkövető, de ez esetben is csak jogosult elfogni az elkövetőt, de nem kötelessége kockáztatni az életét éhbérért egy bűnözővel szemben, mert általában nincsenek érdemben és jól kiképezve ilyen feladatokra. A most elkészített tananyag messze nem alkalmas arra, hogy bűnüldözési feladatok ellátására érdemben képesek legyenek a vagyonőrök.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a vagyonőrök kizárólag támadáselhárító eszközöket alkalmazhatnak, ha a saját, vagy mások személye ellen történik jogtalan támadás. Kényszerítő eszközöket csak a rendészeti feladatokat ellátó személyek alkalmazhatnak (pl. rendőr, közterület felügyelő, fegyveres biztonsági őr, fegyőr, stb.), ha indokolt (ide tartozik a bilincs is). Egyébként a tananyagban hol rendészeti feladatot ellátó személynek tüntetik fel a vagyonőröket is, hol pedig ki hangsúlyozzák, hogy nem tartozik rendészeti feladatokat ellátók közé. A tananyag egyik részében, ahol felsorolják a rendészeti feladatokat ellátó személyeket, ott a vagyonőr nem szerepel, tehát megkérdőjelezhető, hogy miként alkalmazhatnák a kényszerítő eszközöket, és milyen új törvényi jogosultságokkal rendelkeznének a 2012. évi CXX. Törvény értelmében? Hasonló a helyzet, amikor hol támadáselhárító eszközök, hol pedig kényszerítő eszközök alkalmazásáról ír a tananyag. A kettő nem egy és ugyanaz, bár a tananyag szerint a vagyonőrnél rendőr bot is lehet, amikor a nevében is benne van, hogy azt a rendőr alkalmazhatja. A vagyonőröknél ez esetben csak gumibot lehet, ami nem rendőrbot.

A lőfegyver alkalmazása esetén nincs feltüntetve, hogy csak a szolgálati lőfegyver lehet a vagyonőrnél a szolgálat ellátása során, és nem önvédelmi.

A támadáselhárító eszközök alkalmazása után jellemzően személyi sérülés történik, amit elsősegélynyújtásnak kell követni. Sajnos azonban a legtöbb vagyonőr nem rendelkezik semmilyen elsősegély nyújtási, vagy egészségügyi képesítéssel, ill., ismeretekkel, így megkérdőjelezhető, hogy ezen kötelességnek miként lehet eleget tenni, amikor a munkába állás előtti, és az időszakos tűz- és munkavédelmi oktatásokat sem bonyolítja le a legtöbb vagyonvédelmi vállalkozás, csak alá írattatják a papírokat, hogy megtörténtek az oktatások, de a számonkérésről már semmilyen dokumentum nincsen. Az MDDSZ tagsága még nem kapott soha semmilyen ténylegesen lebonyolított tűz-, és munkavédelmi, vagy elsősegély nyújtási oktatást, amit egyébként jogosan várna el a társadalom. A közelmúltban pl. történt olyan eset is, hogy az álló metró alá esett egy civil ember, aki szemmel láthatóan sürgős orvosi segítségre szorult, és a vagyonőr a helyszínen volt, de még sem tudott tenni a sérültért semmit sem, mert fogalma sem volt arról, hogy egy vérző fejes, és a fájdalomtól ordító emberrel mit és hogyan kellene csinálnia, hogy ellássa a sérülést. Annyit mondott a sérültnek a vagyonőr, hogy maradjon ott fekve a földön, amíg a mentők oda nem érnek a helyszínre.

Figyelem felhívó és tiltó jelzéseket jellemzően a megrendelők szoktak kihelyezni a területeiken, ezekkel nem a vagyonőrök foglalkoznak. A jelzések kihelyezéséről a legtöbbször meg sem kérdezik a vagyonőröket, mert nem érdekli sem a megrendelőket, sem a munkaadókat a vagyonőrök véleménye.

A vagyonőr által alkalmazott támadáselhárító eszköz elleni panaszt a munkáltató nem jogosult érdemben kivizsgálni, mivel annak jogszerűségét csak a rendőrség, mint felügyeleti szerv, és a bíróság vizsgálhatja ki. A munkaszerződés szerinti munkáltatónak csak a munkahelyi fegyelmi problémákra terjed ki a fegyelmi jogköre. A munkáltató állásfoglalása esetleges jogsértés esetén nem mérvadó szemben a jogerős bírósági határozattal.

Az eddigi tapasztalatok alapján, ha egy civil személy panaszt kíván tenni a vagyonőr intézkedését kifogásolva, akkor jellemzően a megrendelőnél teszi azt meg, vagy, ha kiadják az őrző-védő cég nevét és adatait, akkor ott is. A tájékozottabb emberek, pedig a rendőrséghez, vagy a bírósághoz fordulnak. Ha valaki jogát megsérti egy vagyonőr, akkor a Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamara köztestületként nem jogosult kivizsgálni a jogsértést, mert nem hatósági, és nem igazságszolgáltatási szerv. Erre a nyomozó hatóság, az ügyészség, és a bíróság jogosult, amelynek a határozata mindenkire nézve kötelező. A Kamara legfeljebb csak ajánlást tehet, és tájékoztatást adhat, de az etikai eljárásának nem köteles alávetnie magát a vagyonőrnek, és az Őt alkalmazó vagyonvédelmi vállalkozásnak sem figyelemmel arra, hogy a Kamara vezető tisztségviselőinek jelentős része vagyonvédelmi cégek vezetőiből és tulajdonosaiból áll. Az egyik cég vezetője a másik cég alkalmazottjával szemben nem folytathat le semmilyen etikai eljárást, és nem is avatkozhat bele más vállalkozás belső ügyeiben, vagy hivatalos eljárásba. Ezt a legtöbb vállalkozás nem is nézi jó szemmel.

A Belügyminisztérium, és a Kamara számos alkalommal hivatkozott arra, hogy megváltoztak a jogszabályok, amiket a vagyonőröknek meg kell ismerniük, mert azokat alkalmazzák. Ennek lényegét kifejtettük a levél elején, és korábbi közleményeinkben, de említést érdemel az is, hogy az új jogszabályokra való hivatkozással készült tananyagban még a régi büntető törvénykönyv, és a régi büntetőeljárás jogot tették bele, és az új szabálysértési jogból alig tettek bele valamit (2 jogsértést ismertetve), ami alapjaiban kérdőjelezi meg a kötelező továbbképzés szükségességét! Röviden szólva újítást csak minimálisan tartalmaz a tananyag.

A szabálysértési jog új a tananyagban, de annyira minimális a tartalmi mennyiség, hogy az nem elégíti ki a magasabb tudás, ill., az ismeretek szinten tartásának kereteit. Az, hogy mely szabálysértésekért lehet elzárni valakit, az nem tartozik a vagyonőrre, és a munkahelyén sem alkalmazza sehol se ezt a tudást, mivel legfőképpen a szabálysértési hatóság, de főleg a bíróságnak kötelessége ezt tudnia. Helyszíni bírságot nem szab ki a vagyonőr, mert nem hivatalos személy, és szabálysértés miatt nem jogosult intézkedni.

A büntető jogi ismereteknél a jogos védelmi helyzet, és a végszükség kivételével semmit sem alkalmaz a vagyonőr a munkája során a jegyzetekben.

Civil állampolgárként célszerűnek tartjuk, hogy az emberek ismerjék a jogaikat, de szakmai szempontból a BTK.-t az állami szervek, a hivatalos személyek, és ügyvédek alkalmazzák, más nem.

A büntetőeljárásban a vagyonőröknek nincsen szerepük, így nem szükséges erőszakos jelleggel rákényszeríteni őket, hogy ennek ismereteiből vizsgázzanak le, amihez semmi közük nincsen.

A gyakorlati vizsgák „A” tételei között többnél szerepel ugyanaz az eset bemutatása, vagy ugyanaz minimális változással. Ehelyett célszerűbb lenne korábban megtörtént esetek példáját felvázolni, vagyis konkrét rendkívüli eseményeket bemutatni, amelyek vagyonőrökkel történtek meg, és arra rákérdezni, hogy ki, hogyan, és miért úgy járna el az adott helyzetben?

A gyakorlati vizsgatételek „B” részei mind egy és ugyanazok mind a 30 tételben, ami általában nem szokványos sehol sem. Másrészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként kell elhelyezni, és elővenni a támadáselhárító eszközöket annak ellenére, hogy a tananyag nem tér ki a támadáselhárító eszközök elhelyezésének „technikájára”. Általános jellemző, hogy a legtöbbször nincs rá idő, hogy ezeken gondolkodjon valaki, mert hirtelen kialakult helyzetben stresszes állapotba kerül a legtöbb ember, és inkább ösztönösen cselekszik, hogy védje magát, vagy azt, akit megtámadtak. Olyankor sok esetben nem a tanultak jutnak az ember eszébe.

A szóbeli kérdéssor 1. tétele egyike sem tartozik a vagyonőrre, mint munkavállalóra, hiszen a szolgáltatási szerződés írásba foglalásáról a vállalkozás köteles gondoskodni.

A „B” tételek egyike sem tartozik a vagyonőrök feladatkörébe, és általános jellemző, hogy senkit sem érdekel, hogy a vagyonőr szerint milyen jogsértés történt.

Jogsértést csak és kizárólag Magyarország Törvényszékének van hatásköre jogerős határozatban megállapítani! A vagyonőrök véleménye jogsértés esetén, hogy mely esetekben milyen jogsértés történt, az, senki számára nem mérvadó, és se a rendőrséget, se az ügyészséget, se a bíróságot nem érdekli, hogy a vagyonőr szerint milyen jogsértés történt. Általában a megrendelőket, és a munkaadókat sem érdekli ilyen esetben a vagyonőr véleménye, mert a bíróság jogerős ítélete az érvényes és hiteles. Tehát jelen állapotban teljesen értelmetlen olyasvalami számonkérése, aminek semmi köze egy konkrét munkakörhöz, és csak fölöslegesen terheli le a munkavállalókat olyan valami miatt, ami sem a megrendelőknek, sem a munkaadóknak nem válik javára.

Álláspontunk szerint a tananyag nem alkalmas arra, hogy egy újabb West Balkán tragédiát, vagy egy újabb TESCO-s lövöldözést megelőzzenek a kötelező továbbképzést elvégző munkavállalók. Ennek egyik fő oka, hogy a vagyonvédelmi tevékenységet a megbízást elnyerő fővállalkozók szervezik meg, és annak vezetői irányítják, ellenőrzik a vagyonőrök szolgálatát, és utasításokat adnak ki a munkavégzést illetően. A rosszul megszervezett munkáért, ill., a szakszerűtlen utasításadásért, és a nem megfelelő irányításért nem a munkavállaló, hanem az őrző-védő vállalkozások, és a megrendelők a legközvetlenebb felelősek (akik sose voltak vagyonőrök), akiknek továbbra sem kell semmilyen kötelező szakmai továbbképzést elvégezniük.

Önvédelmi oktatást, támadáselhárító eszközök szakszerű alkalmazását, személyvédelmi tréninget, elsősegélynyújtást, tűz- és munkavédelmi oktatást, szervezési- és vezetési ismereteket nem tettek a tananyagban, amelyek érdemben is tényleges és használhatóbb készségszintű ismereteket adnának a vagyonőröknek, és amelyek tudása sokkal inkább a munkaadók és megrendelők javára szolgálna. A szakmai elméletben bár kitérnek a különböző szakmai területekre, de azok igencsak felszínesek, és alig foglalkozik az őrzési ágazatokkal. Az alapképzéseken sokkal több és részletesebb a tananyag, mint a továbbképzés tananyag tartalma, ami szerintünk semmivel sem emeli meg a munkavállalók tudásszintjét, és a tudásfrissítéstől is mesze elmarad. Hasonló az álláspontunk a fegyvervizsga tanfolyamok esetében is, ahol jelenleg 1 nap alatt letudhatja valaki az egész képzést, ami elfogadhatatlan, és nevetséges, hogy 2013-ban ilyen még létezik. Egyértelmű, hogy az üzleti érdekek játszanak nagyobb szerepet, mint a szakmaiság.

Az előzőeken kívül sajnálattal látjuk azt is, hogy semmilyen informatikai képzést nem tartalmaz a kötelező továbbképzés, holott a BM és a Kamara korábban azt is kinyilatkozta, hogy a vagyonőröknek a kötelező továbbképzés által lehetőségük lesz elsajátítani a számítógépes ismereteket. E nélkül ezt hogyan képzelik el? A tananyagot elkészítők láthatóan ismerik az idevonatkozó jogszabályokat, de magáról a szakmáról halvány fogalmuk sincsen, hogy egy vagyonőrnek mely őrzési ágazatban pontosan (vagy kb.) mit is kell csinálnia. Másképpen szólva olyan érzést vált ki az emberből (és ezt egyre többen megerősítik, akik a tananyagot elolvassák), hogy hozzá nem értő, szakképzetlen, és a vagyonőrködésben tapasztalatlan emberek találták ki azt a „szemetet”. Csak fölösleges pénzkidobást jelent a munkavállalóknak, és a munkaadóknak is, de ettől a tananyagtól semmi sem fog megváltozni.

Azok a vállalkozások, amelyek minőségi szolgáltatást nyújtanak, és van igényük, azok eddig is lefolytattak bizonyos időközönként továbbképzéseket díjmentesen a vagyonőreiknek, de azok kizárólag szakirányú továbbképzések voltak, amelyek jóval mélyebben foglalkoztak a szakmával, mint a Kamara által összeállított tananyag, amely egyébként hol tartalmilag, hol formailag nagyon hasonlít a belügyi rendészeti ismeretek tankönyvben foglaltakra, amiből a rendőr hallgatók is tanulnak.

Számos vagyonőr jelezte felénk, hogy sem a megrendelőik, sem a munkaadóik nem kívánnak foglalkozni azzal, hogy kötelező továbbképzést kell a vagyonőröknek elvégeznie, és nem fordítanak emiatt magasabb összegeket a biztonsági szolgáltatásra, sem a munkavállalókra. Magyarán szólva a vagyonőrök „munkaerő piaci értéke” 2014. 01. 01.-től sem lesz magasabb a megrendelők, és a munkaadók szemében.

Az előjelzések szerint tervezik a munkakörök módosítását is, amellyel nem, hogy a kötelező továbbképzést nem kell elvégeznie a vagyonőröknek, de a vagyonőri igazolvány kiváltásának kötelezettsége alól is kitudnak majd bújni, mert nem vagyonőrnek, vagy biztonsági őrnek, hanem felügyelőnek, áruellenőrnek, portásnak, recepciósnak, segéd felügyelőnek, kulcskiadó, parkolás felügyelő, operátor, stb. Ez várható volt, mivel a legtöbb vagyonvédelmi vállalkozás az eddigi tapasztalataink szerint a jogszabályok kijátszására „szakosodott”. Gyakorlatilag kizártnak tartjuk, hogy az évvégéig több, mint százezer vagyonőrt levizsgáztassanak. A kötelező továbbképzést ellentétesnek tartjuk az EU alapelveivel, mivel a munkaerő szabad piaci áramlását igen jelentősen korlátozza. Az EU tagállamok szakmunkás végzettségeinek alkalmasnak kell lennie arra, hogy bármely más EU tagállamban is dolgozni tudjon vele, ez vonatkozik a vagyonőri végzettségre is.

A külföldiek így nem tudják Magyarországon ezt a munkát végezni, mert külön vizsgát kell nekik is tenni olyan ismeretekből, ami abszolút nem tartoznak rájuk a szakmai elméletet leszámítva. Emiatt hátrányba kerülnek a külföldi EU-s tagállamok állampolgárai, hiszen kétszer kell képzésen részt venniük, és kétszer kell vizsgázniuk. A magyar állampolgárok is korlátlanul tudnak a legtöbb EU-s országban vagyonőri munkát vállalni. A kettős képzés, és a kettős vizsgáztatásnak nincs értelme.

Diszkriminatív a magyar állampolgárokra nézve is olyan szempontból, hogy amíg a vagyonvédelmi munkavállalóknak a saját anyagi terhükre kell a kötelező továbbképzést elvégezniük, addig a 2012. évi CXX. Törvény hatálya alá eső rendészeti feladatokat ellátó személyeknek teljesen díjmentes, mert a munkáltatójuk fizeti ki a képzést és a vizsgadíjat.

Az is diszkriminatív, hogy a kötelező továbbképzést az új jogszabályok ellenére nem kell elvégeznie azoknak, akik ténylegesen ezt alkalmazzák (pl. rendőr szakközép iskolai-, büntetés végrehajtási középiskolai, rendészeti diploma, pénzügyőr végzettség), és e nélkül is folytathatják a tevékenységet. Ez utóbbi nem csak a magyarállam polgárokra, hanem a külföldi EU állampolgárokra nézve is hátrányos megkülönböztető. Összefoglalva:

• A vagyonőröket is érintő kötelező továbbképzés a tananyaggal együtt jogszabályellenes
• A jelenlegi oktatási anyag szakmailag nem megalapozott, és más irányba terelődik a nagy része, amit amunkájuk során nem tudnak alkalmazni a vagyonőrök, a vállalkozások, és a megrendelők
• A jelenlegi oktatási anyag nem képviseli a szakma érdekeit
• A jelenlegi oktatási anyagból nincs haszna sem a megrendelőknek, sem a munkaadóknak, de legfőképpen amunkavállalóknak

A tananyag gyakorlatilag a nullával egyenlő, mert semmilyen plusz tudást nem ad szakmai szempontból. Sok munkavállaló, és számos munkaadó erős indulatokat szült, mert a tananyag mostani tartalmával nem lehet elérni a kívánt célokat. A továbbképzés szükségével valamennyien egyetért mindenki, de annak legyen értelme is, és anyagi szempontból is kamatozzon.

A vagyonvédelmi ágazatban uralkodó tarthatatlan balkáni állapotok ellen pedig még mindig senki nem tett semmi érdemi lépéseket.

Farkas Péter országos elnök
Magánbiztonsági Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Székhely: 2310 Szigetszentmiklós, Ostorfa utca 15.
Web: www.mddsz.ucoz.org