Munkaviszony és megbízási szerződés egy helyen?

Lehet-e egyidejűleg ugyanazzal a munkavállalóval munkaviszonyra irányuló, illetve megbízási szerződést is kötni ugyanazon intézményben, kétféle feladat ellátására? – dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász, az adozona.hu szakértője válaszolt egy olvasói kérésre.

   „Belső egyházi jogi személyként igen kis létszámú intézmény vagyunk, ennek megfelelően a házipénztár-forgalmunk is elenyésző, ezért a pénztárosi feladatok ellátására nem szeretnénk teljes munkaidős személyt foglalkoztatni. Felmerült a gondolat, hogy a tevékenységet egyik kolléganőnk végezhetné megbízási szerződéssel, aki jelenleg pedagógiai ügyintézőként dolgozik nálunk. Úgy tudom azonban, hogy saját dolgozóval nem köthető ilyen típusú szerződés, illetve csak abban az esetben, ha a tevékenysége teljesen más jellegű ugyanannál a cégnél (például a könyvelő takarítást vállal).

   Szeretném kikérni a véleményét, hogy mikor járunk el helyesen? Tekinthető-e annyira élesen különbözőnek a két munkakör (ügyintéző-pénztáros), mint a példában említett munkakörök? Köthetünk-e vele megbízási szerződést, vagy helyesebb, ha a bruttó fizetését emeljük meg a megbízási díj összegével, és a munkaköri leírását módosítjuk?” – sorolta kérdéseit olvasónk.

   Elsőként mindenképpen azt érdemes megvizsgálni, hogy a pénztárosi teendőnk elláthatók-e megbízási jogviszony keretében. A jogviszonyok szempontjait a maguk összességében kell vizsgálni, ez alapján állapítható meg, hogy valóban megbízási szerződésről vagy leplezett munkaviszonyról van-e szó.

   A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett tevékenykedik.

   A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban meg kell jelennie, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére kell állnia. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.

   Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munka törvénykönyve (Mt.) által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Polgári jogi jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megrendelő.

   A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megrendelő által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például konferencia időpontja).

   Helyesen írta a kérdező, hogy nem kizárt a párhuzamosan, azonos felek között fennálló jogviszony, azonban ilyen esetben fokozottan felmerülhet a joggal való visszaélés lehetősége (a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó előírások esetleges kijátszása miatt szigorú a szabályozás).

   Ha a különböző jogviszonyokban teljesítendő feladatok tartalmilag azonosak, vagy egy munkakör keretei között is elláthatók lennének, az magával vonja az adott jogviszony semmisségét. Így a két munkakört ilyen szempontból kellene megvizsgálni, figyelembe véve, hogy a munkaidő, annak beosztása menyire lesz elválasztható egymástól a két jogviszony esetén. 

   Kétségtelen, hogy a kérdésben vázolt munkakörök esetében nem annyira éles a különbség, mint az említett példában, de erre nincs is szükség, amennyiben a fentiek teljesülnek.

Forrás: adozona.hu