Ugrásszerűen nőtt a felső vezetők száma és jövedelme

Bár 2010-ben a Fidesz egyik ígérete az olcsóbb állam volt, azóta jelentősen nőtt a központi kiadások összege és a GDP-hez viszonyított aránya. A legnagyobb mértékben a kormányzati költségek emelkedtek, ezen belül is ugrásszerűen a felső vezetők száma és jövedelme – írja a 168 óra.

   Még négy évvel ezelőtt a Fidesz egyik népszerű választási ígérete az olcsó állam megteremtése, a közigazgatási bürokrácia radikális csökkentése volt. Ezt fűszerezte az „erkölcstelenül magas” jövedelmekkel szembeni demagóg fellépés, amelynek jegyében nem csupán a havi fizetések korlátozását ígérték az állami szférában, de a törvényesen járó végkielégítéseket is kétmillió forint felett 98 százalékos különadóval sújtották. Azóta ez utóbbit már minden létező hazai és uniós bíróság alkotmányellenes lépésnek minősítette, a fizetési plafont pedig számos trükkel – jutalmak, több helyről kapott pénzek stb. – nagyvonalúan átlépik. Mára már egyébként is nevetségesnek tűnik a kétmilliós jövedelmi határ, mivel az igazán komoly pénzeket nem havi fix formájában kapják a tűzhöz közel állók, hanem egyéb forrásokból, például pályázati és megbízási összegekből, összességében évi sok százmilliárdos nagyságrendben.
 
   Az állam pedig gálánsan költekezik a magyar és az uniós adófizetők pénzéből, gondoljunk csak az államosítási törekvésekre költött eddig nagyjából 1300 milliárd forintra – pl. MOL, E.On, Elmű, bankok –, vagy a stadionokra és más erőltetett presztizs beruházásokra. Persze az apparátus fenntartása sincs ingyen, az államigazgatási költségek nemhogy csökkentek volna, de dinamikusan nőttek, különösen a magas szinteken: ma háromszor több államtitkár és helyettes államtitkár van, mint 2010-ben, összesen csaknem 150, ehhez jön több tucat kormánymegbízott, a miniszterelnöki hivatal létszáma pedig négyszeresére emelkedett, és meghaladja a 400 főt. A munka hatékonysága sajnos nem nőtt ennek megfelelő arányban, amit nem csupán a kaotikus, kapkodástól és végiggondolatlan, előkészítetlen intézkedésektől hemzsegő kormányzás jelez, de egyebek mellett Lázár úr bejelentése is arról, hogy napi tíz órát kell dolgozniuk a beosztottjainak, hogy elvégezhessék azt a feladatot, amit korábban negyedannyian végeztek.
 
   A helyzet az idén sem fog változni, legalábbis ez olvasható ki a költségvetésből. Bár kora ősszel még azt ígérték, hogy számottevően lefaragják az államigazgatási kiadásokat, ennek nyoma sem látszik, sőt a költségek tovább növekednek, miközben a szociális juttatásokat csaknem 200 milliárddal visszavágják. Kifejezetten irritáló, hogy miközben minden elemzés szerint egyre többen, már a társadalom harmada csúszott a szegénységi küszöb alá, a havi maximum 50 ezret kereső közmunkások száma 250 ezerre nő, amikor a munkavállalók harmada minimálbéren van, a minisztériumok vezetőinek a fizetését 30 százalékkal emelik. Az egy híján száz helyettes államtitkár így havi közel egymilliós alapbért kap, ami több mint négyszerese az átlagbérnek.
 
   Történik ez akkor, amikor már alig maradt szakember az apparátusoknál vezető pozícióban, az eltávolítottak helyére pedig Fideszhez hű káderek kerülnek. Számtalan példa van arra, hogy elég bírálni egy-egy eszement lépést ahhoz, hogy sok éves tapasztalattal rendelkező köztisztviselőt bizalomhiányra hivatkozva kirúgjanak. A tisztogatás látványos példája a KÜM, ahol karcsúsítás címén 200 embert, zömmel tapasztalt külügyéreket rúgnak ki, miközben csapatostul jönnek a teljesen járatlan újak, köztük a miniszter futsalos barátai.
 
   Más minisztériumokban hasonló a helyzet, nem véletlen, hogy már normális törvény-előkészítő munka sem folyik, sok helyen nincs, aki egy korrekt hatástanulmányt elő tudna készíteni. Ha van, az újonnan kinevezett főnök nem kér belőle, hanem a már eldöntött prekoncepciót akarja alátámasztatni. Az államapparátusi szakmunka színvonala mélyrepülésben van, amit a hozzáértés hiányán túl az önálló döntésektől való rettegés is fokoz. Az eszetlen átszervezések tovább rontanak a helyzeten, általános jelenség, hogy a munkatársak nem tudják biztosan, mi a feladatuk és a hatáskörük.
 
   A zavart csak növelik az egyes minisztériumok vidékre telepítéséről szóló ötletek. Egyelőre csak a vidékfejlesztési stáb egy része költözik Kecskemétre, és jellemző, hogy minden második dolgozó inkább a fővárosban marad és kilép, többnyire az elismert, tapasztalt kollégák, akik könnyebben el tudnak helyezkedni. Sokat mond a kormány hozzáállásáról és az államapparátust lebecsülő véleményéről a reakció: nem baj, majd ott helyben pótolják a távozókat, és fiatal kollégákkal töltik fel az állományt. Azaz eszerint az államigazgatási gyakorlattal és szakismerettel, valamint az ennek megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezőket gond nélkül kiválthatják tapasztalatlan kezdőkkel. Lám, ennyire becsülik Orbánék a szakértő közszolgák munkáját – ne csodálkozzunk azon, ami az állami szférában folyik. Az államtitkári jövedelmek mindenesetre szépen emelkednek.
 
Forrás: 168 óra