Beszélj a gyengeségeidről

Lelkileg is bele lehet roppanni a munkanélküliségbe, nemcsak anyagilag kerülhet padlóra az ember. Azok közül, akik ilyen krízishelyzetben vannak, néhányan pusztán kíváncsiságból mennek pszichológushoz, de sokan súlyos depresszióval és önértékelési zavarokkal fordulnak szakemberhez. Mi bevállaltunk egy pszichológiai tanácsadást, hogy kiderítsük, miként tud segíteni az álláskeresésben – írja a HVG.

  „Iszonyat nehéz dolog heti X mennyiségű visszautasítást kapni cégektől, de nem feladni, mert kemény vagyok. Tényleg csak egy normális melót szeretnék, és nem a mekiben krumplit sózni. Én nem tudom hogyan kéne megint végigcsinálni.”
 
  Huszonéves fiatal nő Tumblr-oldalán olvastam a bejegyzést. Ugyanabban a cipőben járt, amilyenbe én léptem, és még sok tízezer magyar ember: munkanélküli volt. Jobban mondva, álláskereső – ez a hivatalos megfogalmazás. Ő is megjárta az álláskeresés El Caminóját: végigülte a végtelennek tűnő órákat a munkaügyi hivatalban, lenyomta a kötelező csoportos tréninget, akár én, még egyéni tanácsadásra is elment, akárcsak én, és ezalatt sorra gyűrte le az értelmetlen és megalázó állásinterjúkat, miközben könyörtelenül fogyott az a 90 nap, ameddig az álláskeresét állambácsi finanszírozza.
 
  A veszteségélmény többszörös; az álláskeresés nemcsak anyagilag  roppantja meg az embert, hanem lelkileg is – a kétségbeesett Tumblr-bejegyzés is erről szól. Egyik pillanatról a másikra megszűnik a mindennapok rutinja és a hasznosságérzése: nincs miért felkelni reggelente, nem kell elindulni, nincsenek feladatok. Sokan mégsem kérnek segítséget, így egyedül maradnak a lelki teherrel, az elmagányosodás a munkanélküliség egyik legjellemzőbb tünete. Van, akit a szégyenérzet tart vissza, hogy változtasson.
 
  Mindezekről fogalmam sem volt, amikor az újpesti munkaügyi kirendeltség lehangoló várótermében először lapoztam bele a Kontakt Alapítvány prospektusába, amiben az állt, pszichológia tanácsadást is biztosítanak az arra rászorulóknak. Egy pszichológus mégis hogyan tud segíteni egy munkanélkülinek? – ez volt akkor az első gondolatom. Nem titkolom, szkeptikus voltam, mert a tanácsadás ott ingyenes, de azt mindenki tudja, hogy egyébként pszichológushoz járni nem olcsó mulatság. Cinikusan azt gondoltam, csak nem lehet ugyanolyan a színvonal, mint egy magánrendelésen, ahol súlyos pénzeket fizetek ki – olcsó húsnak híg a leve. Mindössze annyi a jelentkezés feltétele, hogy aktívan részt kell venni a foglalkozásokon.
 
Sokan szégyellik, hogy pszichológusra van, lenne szükségük
 
  Voltam már csoportos tréningen, leteszteltem, hogy teljesítenék egy állásinterjún, így adta magát az ötlet, hogy kimaxoljam az álláskeresési tanácsadás teljes repertoárját, és bevállaljam a pszichológiai tanácsadást is. Felhívtam ezért a prospektuson feltüntetett számot, egy szimpatikus női hang – a leendő pszichológusom – szólt bele a telefonba, majd egy gyors adategyeztetés után megbeszéltünk egy kedd délelőtti időpontot.
 
   Miről fogunk egyáltalán beszélni? – napokig a közelgő találkozón rágódtam. Akar róla beszélni? – azt azért sejtettem, hogy nem olyan lesz, mint egy B-kategóriás hollywoodi filmben. Naivan úgy képzeltem, hogy majd kényelmetlennél kényelmetlenebb kérdésekre kell válaszolnom. Közben azt vettem észre magamon, ha valaki megkérdezte, hova megyek kedden, csak vonakodva mondta ki, hogy pszichológushoz. “Tudod, csak a munka miatt, cikk lesz belőle” – tettem hozzá mindig sietve, mintha szégyellni kéne, hogy pszichológushoz megyek. Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül, a szakemberek is azt tapasztalják, Magyarországon még mindig cikinek számít pszichológus járni.
 
 Nem egy flancos belvárosi rendelőben találkoztunk, hanem a már jól ismert Váci úti irodaházban – ahol a csoportos álláskeresési foglalkozásokat rendezik. A terem is ugyanaz, az ötös számú, a folyosó végén balra, már kérdeznem sem kellett a recepción. A dekoráció sem változott, a fehérre festett falon ugyanaz a felirat hirdeti: “célod most aktuális”. Még a székek is ugyanúgy körberakva várták az álláskeresőket, akik egy jobb élet és munka – vagy csak a segély – reményében jönnek el ide.
 
  Nagy bukta lett az első alkalom, nem hiába stresszeltem napokig. Úgy mentem oda, hogy majd cikket írok az ott tapasztaltakból, de ezt eltitkoltam a pszichológus előtt. Bíztam abban, hogy majd megoldom a szituációt, és amennyire csak lehet, őszinte leszek. A szerkesztőségben még tippeket is kaptam, milyen témákat “dobjak be”, de hiába produkáltam magam 60 percen keresztül – már a gyermekkori emlékeknél tartottam –, mert egyszer csak finoman közölte beszélgetőtársam, tudja, hogy újságíró vagyok. Kínos volt, úgy éreztem, mintha visszaéltem volna a bizalmával. Az egész olyan volt, mint egy macska-egér játék; ő nem tudta eldönteni, hogy tesztelem, vagy egy titkos interjún vesz részt, én pedig – hogy ne bukjak le – bizonyos kérdéseknél tereltem, mellébeszéltem – ebből jött rá, hogy valami nem stimmel. A végén azt mondta, rám bízza, mit kezdek a beszélgetésünkkel, de ha csak ennyit akartam kihozni a tanácsadásból, akkor itt elváltak útjaink, viszlát.
 
Beszélj a gyengeségeidről
 
  Rövid vacillálás után megegyeztünk, hogy folytatom, de csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha a foglalkozások alatt csak és kizárólag magamra koncentrálok, és nem arra, hogy meg kell csinálnom egy cikket. Végül három alkalomra “szerződtünk le”. Ha nem így döntök, sohasem tudom meg, képes-e egy ilyen tanácsadás segíteni az álláskeresőknek, és ami még fontosabb, saját pszichémről sem tudok meg többet.
 
  A közös munkát egy héttel később kezdtük el, a szituációt egy állásinterjúhoz tudnám a hasonlítani: itt is magadról kell beszélned egy idegen ember előtt. Egyszerűnek hangzik? Egyáltalán nem az. Igaz, itt nem kell eladnod magad, nem kell taktikáznod, alkudoznod vagy megtervezned minden egyes mondatot, hogy a legpiacképesebb oldaladat mutasd. Az sem tragédia, ha túlbeszéled magadat, sőt, még előny is. De ha kamuzol, ha mellébeszélsz, azt a pszichológus is észreveszi. A gyengeségeidről is nyugodtan beszélhetsz, de már az első 60 perc során rá kellett jönnöm, ez cseppet sem könnyebb feladat, mint bebizonyítani egy jól menő multi HR-esének, hogy te vagy a tuti választás a zsíros állásra.
 
  A tanácsadás első lépése az volt, hogy együtt meghatároztuk a foglalkozások témáit: önismeret fejlesztése, pszichológiai erőforrások feltérképezése. Magyarán, azzal kezdtük el foglalkozni, hogyan tudnám hatékonyabban kezelni a stresszt és felépíteni az önbizalmamat. Egy héttel később már nemcsak beszélgettünk, feladatot is kaptam. Nem egy Rorschach-tesztre kell gondolni, annál sokkal egyszerűbb volt, kört kellett rajzolnom  egy üres lapra, majd felosztanom azt annyi részre, ahány területe van az életemnek, például családi kapcsolatok, munka, magánélet. A behúzott vonalak, vagyis a kör sugarai  voltak az életkerék küllői – így nevezik, amit rajzoltam. Először frusztrált a feladat – ez lenne a pszichológia? Az életkerék szó is úgy hangzott, mint valami “ezo-pszicho-bullshit”.
 
  A lényeg csak azután jött, 1-től 10-ig osztályoznom kellett a különböző területeket, az alapján, hogy mennyire vagyok elégedett az életem azon szeletével, vagy épp ellenkezőleg, mit szeretnék fejleszteni. Ahol alacsonyabb pontszámot adunk az egyes területre, ott megtörik a körív és“megdöccen” a kerék – na, ott valami nem stimmel. A feladat egyfajta számvetés volt, olyasmi, amit a hétköznapok során magunktól sosem tennénk meg – de a pszichológusnál igen.
 
  Egy stresszoldó módszert is kipróbáltunk az aznapi foglalkozás végén, egy nagyon egyszerű dologról van szó. Válasszunk ki egy tetszőleges pontot, koncentráljunk arra erősen, hogy kizárjuk a külvilágot, közben lassan szívjuk be, majd engedjük ki a levegőt, ezt 10-szer kell megismételni. Ez kifejezetten hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor szorongunk vagy izgulunk, például egy állásinterjú előtt, és szinte bárhol be lehet vetni.
 
A mantra-trükk mindig kéznél van és jól jön
 
  A következő szeánszra házi feladatot is kaptam, össze kellett gyűjtenem, hogy az évek alatt milyen pozitív visszajelzéseket kaptam, legyen szó barátokról, családtagokról vagy munkatársakról. Nem volt mese, ezeket le is kellett írnom, amitől szabályosan kényelmetlenül éreztem magam, de igyekeztem félretenni az ellenérzéseimet. Mire végeztem, olyan mondatokat ástam elő, amik végig ott voltak a fejemben, de eszembe sem jutott volna előszedni őket, amikor munkanélküliként azon stresszeltem, hogyan fogok új állást találni. Később ezekből a mondatokból egyfajta személyes mantrát gyúrtunk, amit a zuhany alatt vagy akár a liftben is el tudok mormolni. Még a legelső találkozásunk alkalmával a pszichológus megkérdezte, miből szoktam erőt meríteni, hogyan “tuningolom” fel az önbizalmamat, ha valamilyen krízishelyzetben vagyok. Akkor nem tudtam mit kinyögni, nem volt semmilyen bejáratott technikám – a mantra-trükk viszont mindig kéznél lehet.
 
   Az utolsó tanácsadás tartogatta a leghúzósabb feladatot. Mindössze arra kért meg a pszichológus, meséljem el, hogy képzelem el egy napomat 3 év múlva. Biztos vannak olyan tudatos emberek, és talán nem is kevesen, akik időről időre elképzelik, hogyan néz majd ki az életük 3 vagy 5 év múlva, és hogy mit akarnak addigra elérni, így motiválják és erősítik önmagukat – na, én nem ilyen vagyok. Mégis honnan tudjam, mi lesz velem 3 év múlva? – gondoltam kissé cinikusan. Hosszú percekig nem is tudtam elkezdeni, csak járattam az agyamat, hogy beinduljon a fantáziám. Egy szabály volt csak, de azt szigorúan bevasalta rajtam: jelen időben kellett mindent mondanom, ha feltételes módra váltottam, azonnal rám szólt. A feladat valódi nehézségét az intimitás jelentette, olyan vágyakról és álmokról kellett vallanom, amelyeket még a barátaimnak sem adtam ki. Ha például arról beszéltem, az elképzelt jövőben hogyan néz ki az otthonom, azonnal belekérdezett, hogy azt kivel képzelem el.
 
  Senki se várjon csodát a tanácsadástól, háromszor 60 perc alatt nem lehet megváltani a világot; nem a pszichológus fogja megoldani helyettünk problémáinkat, és nem is ő fog munkát szerezni. Viszont sokat tehet azért, hogy legyenek újra céljaink és eszközeink problémáink leküzdésére, önmagunk menedzselésére. Eljutni az aktív megküzdésig ez a pszichológus igazi sikere.

Forrás: HVG