Meddig tűr egy „pályakezdő”?
Fizetésemelésre várva
Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. július 11. szombat, 13:06
Közzétéve: 2015. július 11. szombat, 13:06
Pályakezdőként bekerülni egy értékes márkával és imázzsal rendelkező nagyvállalathoz, majd 7 év után, nagyon csalódottan eljönni - nem így szerepel a terveinkben, amikor elképzeljük a karrierünk indulását. Miért történt ez mégis így interjúalanyunkkal? – teszi a fel a kérdést a professon.hu.
Mert a munkát és a felelősséget csak rakták rá, de elmaradt az elismerés és a fizetés hozzáigazítása a feladatkörhöz. Többször lepattintották, megalázó helyzetbe került, manipulálták, míg betelt a pohár, és eljött a végleges szakítás ideje. Olyan ez, mint egy válás: sok szállal kötődhetünk életünk első munkahelyéhez, ahogy az is igaz, hogy a komfortzónánkat szintén nehéz feladni egy új, ismeretlen csapatért és vállalatért. De Linda példája is mutatja: a saját érdekünkben tovább kell lépni, ha ellehetetlenítik a helyzetünket. Az ő fordulatos történetén keresztül megosztjuk a legfontosabb tanulságokat!
„Tudtam, mit érek, ezért is fájt annyira az elismerésem elmaradása!”- kezdi Linda. Ez az egyik legfontosabb felismerése azoknak, akik komolyan veszik a karrierjük alakulását és a szakmai fejlődésüket. Linda 7 éve pályakezdőként bekerült egy multinacionális nagyvállalat sales asszisztensi pozíciójába, ám 2 évvel később az addigi feladatait megtartva új kihívást kapott: az egyik ágazat termékmenedzseri teendőit is ő látta el. A két emberre méretezett munka megterhelő volt, három és fél évig tartott, de sok tanulási terepet is biztosított az ambiciózus lánynak.
„Ebben a kettős munkakörben megtanultam hatékonyabban kooperálni a külföldi kollégákkal - fejti ki a lány -,és régiós fejjel gondolkodni. Aztán a türelmet is gyakran alkalmaznom kellett, mert rájöttem: minél inkább kapálózok, annál erősebb lesz az ellenállás másokban. És ott volt az egész éves tervezési folyamat, amelyhez az adminisztrációs feladatok is hozzáadódtak. Sokat fejlődtem ennek köszönhetően, de aztán más irányt vett az egész.”
A következő másfél év egy nagy fordulattal indult: Lindát öt és fél év után előléptették, megkapott egy komplexebb termékmenedzseri feladatkört, és leadta a korábbi munkaköreit. Csak a fizetését felejtették el ezzel egy időben rendezni - még mindig, öt és fél év után is. „Ez nekem nagyon rosszul esett, mert tudtam pontosan, hogy mit érek. Ráadásul évekig hűséges voltam a céghez, mindent maximálisan megtettem. Annyi ígéretet kaptam csak a felettesemtől: majd visszatérünk a fizetésemelésemre később. Őszintén szólva én még azt is elfogadtam volna, ha nincs emelés, de legalább megkaptam volna a kellő elismerést a munkámért. Életem nagy csalódása volt ez, óriási törést okozott bennem. Imádtam előtte ott dolgozni, úgy álltam az egészhez, mintha a saját cégem lett volna. Aztán a másik végleten találtam magam, és elkezdtem új állást keresni.”
Lindától az első állásinterjúkon - érthető módon - mindenki azt kérdezte, hogy közvetlenül az előléptetése után miért keres új állást. Amikor elmagyarázta, megértették. „Ez az időszak tiszta hullámvasút volt - festi le nekünk a most 29 éves lány -,egyszer fenn, egyszer lenn. Az egyik cég felvett marketing munkatársnak, majd ezután nem tudtam őket telefonon elérni, teljesen eltűntek... És ez csak egy negatív példa a sok közül. A kudarcok hatására többször abbahagytam, majd később újra kezdtem a keresést. Aztán végül sikerült új munkahelyet találni, és marketing koordinátorként dolgozom már több hónapja egy szintén regionális érdekeltségekkel rendelkező nagyvállalatnál. A régi helyen a felmondásom életem addigi legboldogabb napja volt! Csak tanácsolni tudom mindenkinek, hogy lépjen, ha már alábbhagyott a bizalom és a lelkesedés.”
A kalandos időszakon átesett hölgy tanácsa a hozzá hasonló életutat bejáróknak:
- Indulatból sosem szabad döntést hozni, mindig aludjunk rá egyet.
- Sose hagyjuk abba az álláskeresést!
- Az összes álláskeresési lehetőséget használjuk ki, mozgassunk meg mindent.
- Fordítsunk nagy figyelmet az önéletrajzunkra!
- Álljunk úgy minden állásinterjúhoz - végkimeneteltől függetlenül is -, hogy mindenből tanulhatunk valamit, és tapasztaltabbá válunk.
- Ne mutassunk kevesebbet, mint ami vagyunk.
- A számunkra fontos tényezőket képviseljük következetesen. Ha fontos a munka-magánélet egyensúlya, ne vállaljunk be „rabszolgamunkát”.
- Ne görcsöljünk rá a munkahelyváltásra, akkor kevésbé fog összejönni.
- Menjünk biztosra! Addig ne mondjunk fel a régi helyünkön, amíg az új munkaszerződést alá nem írtuk. Ez működőképes úgy, hogy a pontos dátumot utólag pótoljuk benne.
- Akármennyi is a felmondásunk, ha igazán jók vagyunk és ránk van szükség, akkor meg fognak várni.
Érdemes megfontolni a fenti tanácsokat, sok bölcsesség van bennük. És ahogy interjúalanyunk történetén keresztül is látjuk, megoldás mindig van, és előbb-utóbb tovább tudunk lépni az állóvízből.
Forrás: profession