A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek becslése

Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) honlapján 2014. évben jelent meg egy tanulmány a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek elemzéséről, annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségeinek makroszintű becslésére.

  Véleményem szerint ez fontos állomás lehet a hazai gazdaságot terhelő hiányzó munkavédelem költségeinek megállapítására, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem jelent meg tanulmány e témában. A gazdaságot terhelő költségek nagyságáról, annak egy egészségügyi tételéről tájékozódhatunk az OEP 2013. évi Statisztikai évkönyvében megjelent „a baleseti táppénz (üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések) fontosabb adatai”-ból:
 

Megnevezés	2005	2010	2012	2013
Táppénzes esetek száma, ezer	41,1	33,9	29,4	30,5
összes táppénzes esethez viszonyított aránya, %	3,3	3,3	3,3	3,8
ebből:
úti baleseti esetek száma, ezer	5,1	7,6	7,3	8,0
Táppénzes napok száma, ezer	1 857,3	1 493,7	1 180,5	1 192,5
összes táppénzes naphoz viszonyított aránya, %	5,0	5,4	5,2	5,9
ebből:
úti baleseti napok száma, ezer	227,8	350,7	317,1	342,7
Táppénzkiadás, millió Ft	6 604,9	7 064,4	5 920,1	6 338,7
összes táppénzes kiadáshoz viszonyított aránya, %	7,3	9,5	9,8	11,8
ebből:
úti baleseti kiadás, millió Ft	955,0	1 634,2	1 550,3	1 712,2
Egy napra jutó táppénzkiadás, Ft	3 556	4 730	5 015	5 316
Egy esetre jutó táppénzes	45	44	40	39

A baleseti táppénz tartalmazza a kiegészítő tevékenységet folytatók adatait is.
 
  A táblázatból látható, hogy a 2013. évben a társadalombiztosítás kizárólag a munkahelyen történt baleseti eseményeknél „csak” táppénzre 4 626,5 millió forintot fizetett ki. Az egészségügyi kiadásokhoz hozzáadódik még a kártérítési járadékként kifizetett összegek, [részletes bontása a honlapon nem volt megtalálható, azonban teljes összege a 2013. évben 888 millió forint], az orvosi ellátás, a rehabilitáció, a gyógyszer és rehabilitációs eszközök költségei. További fontos tétel az eltitkolt munkabalesetek következtében a társadalombiztosítási alapból kifizetett tételek, amelynek nagyságát még megbecsülni sem lehetséges.
 
  Az adatok alapján indokolt lehet egy hazai tanulmány elkészítése a hiányzó munkavédelem költségeinek becslésére.
 
   A tanulmány a költségeket öt fő típusba sorolja:
- termelékenységi költségek: az eredmény- vagy termeléscsökkenéshez kapcsolódó költségek;
- egészségügyi költségek: közvetlen (például gyógyszerek) és közvetett orvosi költségek (például az ellátó személy időráfordítása);
- csökkent életminőség: az életminőség csökkenésének (például fizikai fájdalom és szenvedés) pénzbeli értékelése;
- adminisztratív költségek: az adminisztrációhoz kapcsolódó költségek (például társadalombiztosítási kifizetések kérelmezése vagy munkabaleset bejelentése);
- biztosítási költségek: biztosításhoz kapcsolódó költségek.
  Az öt fő költségtípus tovább értékelhető azok viselője, vagyis azon négy érintett csoport szerint, akiket a költségek terhelik:
- munkavállalók és család: az érintett személy és közeli hozzátartozói vagy barátai, akikre a sérülés vagy betegség kihatással van;
- munkáltatók: az érintett személyt foglalkoztató vállalat vagy szervezet;
- állam: a társadalombiztosítási kifizetések terén illetékes állami hatóság;
- társadalom: valamennyi érintett - a társadalomra gyakorolt hatás a baleset vagy megbetegedés összességében vett hatását jelenti, az érintettek közötti (egymást semlegesítő) transzferek kizárásával.
 
   A termelékenységi költségek terén a munkavállalók és családok tekintetében a humán tőkére összpontosító megközelítést használják a leggyakrabban, és egyben ez a tanulmány szerint az ajánlott módszer. Lényege, hogy a baleset vagy megbetegedés miatti időkiesést a munkabér (ráta) alapján értékeli. [Az ajánlás szerint a nem piaci jellegű termelési tevékenységeket (vagyis a pénzben nem ellentételezett termelékenységet, például a házimunkát) is figyelembe kell venni.]
 
   A munkaadók termelési költségeinek megállapítására (a tanulmány „súrlódási költségnek” nevezi) az átmenet költségeire alapuló megközelítés lehet a megfelelő, mivel ez azt feltételezi, hogy egy „súrlódási időszak” után a munkavállalókat másokkal helyettesítik, és a termelékenységgel összefüggő veszteséget csak ezen időszak alatt mérik, ehhez hozzáadódnak az átszervezési és átképzési költségek. Mindazonáltal előfordulhat, hogy ez a módszer nem rögzíti a termelékenység bizonyos maradandó csökkenését.
 
  Az államot terhelő költségek között számon kell tartani a sérült vagy beteg munkavállalóknak teljesített szociális jóléti kifizetéseket és az adóbevételekben jelentkező csökkenést. A munkaadót terhelő bruttó bérköltség, valamint az átszervezési és toborzási költségek átfogó társadalmi termelékenységi költséget jelentenek.
 
  Az egészségügyi költségek közvetlenebbül mérhetők, azonban a különböző nemzeti egészségügyi rendszerektől függően jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes országok között. Ezen eltérések közé tartozik a költségeknek az azokat viselő érintettek közötti megoszlása.
 
   Az életminőség csökkenéséhez kapcsolódó költségek a fizetési hajlandóságra épülő megközelítéssel értékelhetők, ami egy kvalitatív fogalomnak, az életminőség csökkenésének pénzbeli megközelítését jelentik, így különböznek a termelékenységi vagy egészségügyi költségek értékelésétől. [Az új Munka törvénykönyv 167. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a munkáltató a munkavállaló „teljes kárát köteles megtéríteni”. Itt megjegyezném, hogy a „teljes kár” körébe beleértendő-e a nem nevesített nem vagyoni kár, ezt a fontos kérdést a bírói jogértelmezés dönti el.]
 
  Az adminisztratív és biztosítási költségeket kevésbé jelentős költségtételeknek tekintik, azonban egy átfogó becslésben szerepelniük kell; értékelésük a költség-haszon módszerével (az igénybe vett idő szorozva az adminisztrátor bérrátájával) és a biztosítási ágazatból származó számadatokkal történhet.
 
   A tanulmány megállapítja, hogy a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségei közé minden esetben be kell számítani három alapvető költségkategóriát: az egészségügyi költségeket (közvetlen), a termelékenységi költségeket (közvetett) és az életminőség csökkenését (immateriális).
 
   A nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem problémájának mértékéről a tanulmány két ország adatait mutatja be:
- az Egyesült Királyság gazdaságát terhelő költségek a munkavégzéshez kapcsolódó daganatos betegségek figyelmen kívül hagyásával 13,4 milliárd angol fontot tettek ki 2010-2011-ben (a számítások szerint hozzávetőlegesen a GDP 1%- a),
- az ausztrál gazdaságot terhelő költségek összege 2008-2009-ben 60,6 milliárd ausztrál dollár volt (a GDP 4,8%-a).
 
   Végül érdemes megjegyezni, hogy a munkavédelmi szabályozásnak való megfelelés, illetve az egészséges és biztonságos munkahely biztosításának költsége kizárólag a munkáltatót terhelik. Láthatóan a munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés (vagyis a nem-megfelelés) költségének csupán kis része terheli a munkáltatót az egyénhez vagy akár az államhoz képest; az egészségügyi költségeket ugyanis ritkán fedezik a munkáltatók, és a termelékenység csökkenése csak addig terheli a munkáltatót, amíg nem talál másvalakit a beteg munkavállaló helyére. A költségek terheinek megosztása véleményem szerint fontos szakpolitikai feladat.

Forrás: muszakiforum.hu