A kis cégeknek nincs pénzük a továbbképzésre, így viszont hátrányba kerülnek

Az Országgyűlés tavaly novemberben új törvényt fogadott el a szakképzési hozzájárulásról, így 2012. január 1-jétől már nem fedezhető a saját dolgozók képzése ebből a járulékból. Ehelyett pályázni lehet, mégpedig 21 milliárd forintra. A fogadtatás inkább vegyes, mint pozitív – olvasható a itbusiness.hu-n.

    A szakképzési hozzájárulást az új törvény hatályba lépéséig a társadalombiztosítási alap 1,5 százalékában állapították meg. Ezt a „sarcot” az új törvény szerint is le kell róniuk a vállalkozásoknak, mégpedig havonta, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékalap után. A pénz a Munkaerő-piaci Alapba folyik be, amelynek egy részéből az oktatóintézmények pályázat útján részesülhetnek, a fennmaradó részt pedig az államadósság csökkentésére fordítanák.
 
    Más forrásból és más szisztéma szerint igyekszik kárpótolni a kormány a képzés nélkül maradt vállalatokat. Múlt héttől érhetők el az európai uniós hátterű, kifejezetten a munkahelyi képzések támogatására kiírt Támop 2.1.3 pályázatok. A vállalkozások elvileg pénzüknél maradnak, hiszen eddig éves szinten 6-7 milliárd forintot fordítottak saját dolgozóik képzésére, és a 21 milliárdos támogatásból a 2014. év végi futamidő lejártáig körülbelül ugyanezt az összeget fordíthatják a célra. A mikro- és kisvállalkozások 10 millió forintig, a középvállalkozások 50 millióig, a nagyvállalkozások pedig 150 millió forintig kaphatnak akár 100 százalékos, vissza nem térítendő támogatást.
 
    Az elszámolható képzések köre nagyjából lefedi azokat, amelyeket eddig a szakképzési hozzájárulásból lehetett finanszírozni. Sokan ettől a pályázattól várják a megoldást, ám messze nem mindenki derűlátó.
 
Az érvek
 
    A szakképzési törvény átalakítása a törvényalkotó indoklása szerint többek között azt a célt szolgálja, hogy a rendszer átlátható legyen, biztosítsa a teljes körű ellenőrizhetőséget, és ne lehessen jogosulatlan elszámolásokat beadni, amire korábban sok esetben derült fény. Olyan visszaélésekről hallhatók pletykák, amelyek egy, a témára szakosodott könyvelő megfogalmazása szerint nehezen ellenőrizhető, „puha pénzzel” történtek. Leggyakrabban a hibás bevallás ellenőrzésekor jóhiszemű könyvelési tévedésre hivatkoztak, mivel nem volt egyértelmű, mi számolható el és mi nem.
 
    Előfordultak azonban olyan kirívó esetek is, amikor a képzési osztály dolgozói saját használatra vettek tévéket a támogatási pénzből, vagy a pénzmosás klasszikus esetét valósították meg: lepapírozták a szerződést a tréningcéggel valódi teljesítés nélkül, majd a járulékot elosztották egymás között.
 
    A valós helyzetre rálátással bíró képzőcégek vezetői szerint mégsem ez volt a jellemző, ügyfeleik rendszerint jogszerűen használták fel a kínált forrást. Vagy nem használták fel egyáltalán, mivel nem merték megkockáztatni, hogy a könyvelésbe emiatt belekössenek. A kisebb vállalatoknak pedig a kötelező önrész jelenthetett problémát.
 
    Sokakat érint tehát fájdalmasan az új törvény – a kis- és középvállalkozások érthetően érzékenyebben reagálnak, de a nagyvállalatok is megsínylik a megszorítást.
 
    A Dale Carnegie februárban, partnerei körében készített felméréséből kiderült, hogy a közel 50 vállalat képzési, oktatási költségeinek több mint 60 százalékát fedezte a szakképzési hozzájárulás. A hr-igazgatók és az oktatásért, képzésért felelős vezetők nagyjából háromnegyede véli úgy, hogy mivel a kieső forrásokat a cég nem tudja teljes mértékben önerőből pótolni, az új törvény miatt kevesebb tréninget, képzést fognak igénybe venni, ami hosszú távon károsan befolyásolja a cég működését és fejlődését.
 
Káros hatások
 
    A másik oldalon ugyanakkor Kóczy Judit, a CONTROLL Training Továbbképző Központ ügyvezetője attól is tart, hogy amíg a szakképzési hozzájárulás közvetlen felhasználása esetén az oktató cégeknek magas minőségi és jogszabályban lefektetett adminisztratív kötelezettségnek kellett eleget tenniük, addig az új rendszerben nagyobb teret kaphatnak a kevéssé képzett, nem regisztrált, és nem akkreditált, minőségi tananyaggal nem rendelkező oktatásra vállalkozó cégek, szabadúszó oktatók.
 
    Németh László, a Gordio ügyvezetője szerint a piacon már most nagy mozgás indult meg. Eddig is jellemzően vállalkozói szerződéssel foglalkoztatták a trénereket, de a fix alkalmazottak létszámát még erősebben limitálják, mindenütt leépítések zajlanak. Az utcára kerülő, egyébként jó szakemberek pedig egy-két fős szakképzési vállalkozásokat alapítanak, és nyomottabb áron dolgoznak, hogy önállóan is a felszínen tudjanak maradni. Ez persze az egész üzletágban le fogja szorítani az árakat.
 
     Az is látható már, hogy a képzésekben másfajta trendek kezdenek érvényesülni: mivel a vállalatok kénytelenek rangsorolni, a tréningeken az emberi oldal kezelése – például a stresszoldás – háttérbe szorul, ehelyett inkább az értékesítésre összpontosítanak. Arra van kereslet, amitől közvetlen bevételnövekedés várható.
 
Ellehetetlenített piac
 
    Nem nehéz kitalálni, hogy a támogatás megvonása tovább nehezíti az amúgy is válságsújtott felnőttoktatási intézmények helyzetét. Az elmúlt évtizedben gombamód elszaporodott felnőttképzési cégek közül mintegy 1600 működik jelenleg, amely rendelkezik akkreditációval, így fogadhatott szakképzési hozzájárulást. Eddig is a „sok az eszkimó és kevés a fóka” szindróma keserítette meg az életüket, most sokuknak le kell húzni a rolót a potenciális ügyfélkör további szűkülése miatt.
 
    Sokan bizonyos elemeket elhagynak, illetve visszamondják a megrendelést – osztja meg velünk tapasztalatait Németh László. A Gordio jellemzően nagy cégeknek dolgozik, de mivel sejthető volt, hogy a változtatásnak a nagyvállalatoknál is erős lesz a hatása, most nyitottak a kis- és középvállalati szektor felé.
 
    A pályázatokkal kapcsolatosan egyáltalán nem optimisták, úgy látják, hogy ez a rendszer a piacon még további szűkülést fog hozni. A vállalatok ugyanis – még azok is, amelyeknek lennének saját forrásaik – visszafogják a tréningeket, képzéseket, mert várnak a pályázatokra.
A Számalk felnőttképzési üzletágában drasztikus, 50-70 százalékos visszaesés volt tapasztalható a rendelésállományban a tavalyi év hasonló időszakához képest. (Az informatikai képzések hanyatlása a 70, az egyéb képzések visszaesése az 50 százalékhoz közelít.) Az, hogy végleges-e ez a visszaesés, vagy csak átmeneti csökkenésről van szó, még nem tudható. Zárda Olivér vezérigazgató reméli, hogy az utóbbiról van szó, s a megrendelők kivárják, hoz-e élénkülést számukra a Támop 2.1.3. pályázat. Ugyanakkor a megrendelések száma még ezzel sem fogja elérni a korábbi szintet. A Számalk éves szinten 30-40 százalékos visszaeséssel számol, így fokozottan koncentrál egyéb üzletágaira.
 
    További gond a pályázattal, hogy budapesti cégek csak korlátozott mértékben pályázhatnak, így hátrányba kerülnek. Az aggodalomra sajnos alapos okot ad, hogy míg a hat konvergenciarégió 20 milliárd forinttal részesül a keretösszegből, a közép-magyarországi régió mikro-, kis, valamint közép- és nagyvállalkozásai a maradék egymilliárdon osztoznak – 0,3-0,3-0,4 milliárd forintos arányban. Nem kell félteni azért a nagyobb, multinacionális cégeket. Ők a képzéseket mindenképpen végrehajtják, legfeljebb más keretből. (Értesülésünk szerint a Vodafone például továbbra is a munkavállalók képzésére elkülönített büdzséből fogja finanszírozni a továbbképzéseket, ezen a gyakorlaton nem változtatott.)
Megtorpanásuknak (a kereslet visszaesésének) az lehet az oka, hogy hirtelen érte őket a szakképzési hozzájárulás közvetlen felhasználásának megszűnése, s most keresik a pótlólagos forrásokat. Mivel már tavaly mindenütt lezárult az idei év költségvetési tervezése, el fog tartani egy ideig, mire beillesztik valahová a képzési költségeket.
 
    Ami a magyar cégeket, különösen a kis- és közepes vállalkozásokat illeti, a Számalknak az a tapasztalata, hogy gyakorlatilag megszűnt a képzés, idei ügyfelei szinte kizárólag a top 200-ból kerültek ki. A kis cégek ugyanis nem tehetik meg, hogy „leköltségeljék” a tandíjat – ami viszont technikai avuláshoz s ezzel a versenyképességük további csökkenéséhez vezet. Az ő mentsváruk a Támop lehet – már annak, akinek megítélik a támogatást, hiszen előfordulhat, hogy többen pályáznak, mint ahányra a keretösszeg futja.
 
Beépült a stratégiába
 
    Komolyan megérzik a bizonytalanságot, az ügyfelek hónapokig tartó kivárását a pályázat megnyílásáig az oktató cégek. Adott esetben a korábbi bevétel töredékéből kell fenntartaniuk magukat, s közben ugrásra készen kell várniuk, hogy a csúszkáló pályázat elinduljon. A CONTROLL Training Továbbképző Központ árbevételének például mintegy fele származott eddig szakképzési hozzájárulásból.
 
    Kóczy Judit szerint az ügyfeleket azért érintette kellemetlenül a szakképzési hozzájárulás  közvetlen felhasználhatóságának kategorikus megszüntetése, mert eddig a vállalatok, a jogszabályi korlátok figyelembevételével, saját maguk dönthettek a felhasználásról, s az így lehetővé tett képzésekkel tervezhető humánerőforrás-fejlesztést hajtottak végre, aminek eredményét beépítették a vállalati stratégiába, a technológiai fejlesztésekbe is. Mindez biztosította a cég piacon maradását, versenyképességét, ami a képzett munkaerőre is vonatkozik.
 
    Ha egy cég olyan helyzetbe kerül, hogy külső gazdasági kényszer hatására kénytelen embereket elbocsájtani, felmerül a kérdés: az állam vajon kinek a „gondozásával” jár jobban? Az alulképzett, esetleg szakmával sem rendelkező tömeggel, vagy olyannal, akinek naprakész tudása van? Nyilvánvaló, hogy egy naprakész tudással rendelkező ember sokkal hamarabb talál új állást, így kevesebb terhet jelent az államnak, hiszen nem kell költenie az átképzésére.
 
Ellenpéldák
 
    Nem mindenki tapasztal visszaesést, többek között a Soter Tréningakadémia sem. A kulcs egyrészt az összetettség, a széles portfólió, amely kevésbé tesz érzékennyé a piaci változásokra, másrészt a gyors reagálás, hiszen még a törvény napvilágra kerülése előtt egyeztettek partnereikkel. Felkészítették a kollégákat is az új feltételekhez való alkalmazkodásra, hiszen a pályázati pénzből megvalósított üzleti folyamat mindig lassabb, buktatókkal teli és hosszadalmasabb – árulja el Szabó György kommunikációs igazgató.

    Nem érintette a változás a NetAkadémiát sem. Mivel a szakképzési hozzájárulás felhasználásának korábbi szabályai szerint még az olcsóbb tanfolyamok tandíjának a felét sem lehetett ily módon finanszírozni, az ügyfelek a díjakat jórészt saját oktatási költségvetésükből fedezték – hangsúlyozza Fóti Marcell ügyvezető. De a NetAkadémia amiatt is immunis a törvényre, mert az online oktatásban is erős a jelenléte. S már a korábbi törvény is úgy szólt, hogy csak tantermi oktatásra volt felhasználható a hozzájárulás.
 
    Az ECDL-oktatás terén nincs különösebb aggodalomra ok, mivel ezek a tanfolyamok csak kisebb mértékben finanszírozódtak szakképzési támogatásból. Viszont van rá esély, hogy most a Támop 2.1.3. révén több forráshoz jutnak a munkatársaikat ECDL-tanfolyamokra küldő szervezetek – mondja Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetője.
 
    A szakképzési hozzájárulás – Fóti Marcell szerint egyébként EU-s direktívákkal ellentétes – közvetlen felhasználásának kivezetését kulturáltabban is meg lehetett volna oldani, nem hirtelen, bizonytalanságot keltve a piacon. Például Németországban egy év alatt szüntették meg ezt a lehetőséget. Kis visszaesés előfordult az oktatási piacon, de hamarosan rendeződtek a viszonyok, s a német piac visszatért a régi kerékvágásba.
 
Forrás: itbusiness.hu