A gyermekes családok csaknem fele nem tud elég ennivalót venni

A magyarok több mint egyharmada, a gyermekes családok csaknem fele tapasztalta tavaly, hogy nem tud elég ennivalót venni. A helyzet romlott 2012 óta. Az unió és a Központi Statisztikai Hivatal más jellegű felméréseket készít, de azok szerint sem állunk túl jól – írja a vs.hu.

Bővebben...

Ötből négy magyar nem tudna kifizetni egy temetést

Több mint két és fél havi nyugdíj összegébe kerül hazánkban átlagosan a temetkezés, de jelentősek az eltérések a temetés módjától és helyszínétől függően - derül ki a CIG Pannónia Kegyeleti Indexéből. A biztosítótársaság kutatása szerint a lakosság négyötödének okozna anyagi problémát a búcsúztatás költségeinek teljes körű finanszírozása. A válaszadók 12 százaléka egyáltalán nem tudna pénzt fordítani erre a célra. Főként a falun élők számára jelentene nagy terhet, akik az országos átlagnál nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a temetkezés költségeiről mindenkinek saját magának kéne gondoskodni.

Bővebben...

Sok cég már nyáron utalja a lakáshitel támogatást

2014. január 1-től a személyi jövedelemadó törvény szerint adómentesen támogathatja a munkáltató a munkavállalója lakáscélú hitelének törlesztését. Egy felmérés szerint sok cég már idén nyáron szolgál ezzel a juttatással – írja a Piac@Profit.

Bővebben...

Hogyan kellene fenntartható módon növelni a foglalkoztatottságot?

  Közzétette hétfőn az uniós tagállamok számára készített úgynevezett országspecifikus gazdaságpolitikai ajánlásokat az Európai Bizottság. A Magyarország számára készített javaslatok között első helyen az államadósság további csökkentése szerepel, második a hitelezés elősegítése, a harmadik pedig a cégek adórendszerének egyszerűsítése.

Bővebben...

Blair: nem a kelet-európaiak okozzák Nagy-Britannia problémáit

Tony Blair szerint nem a kelet-európai EU-munkavállalók okozzák Nagy-Britannia problémáit, és ezt el is kell magyarázni az Európai Unióból kiábrándult briteknek.

Bővebben...

Lehet két teljes állásunk a közszférában?

Fennállhat-e párhuzamosan két, 40 órás jogviszonya valakinek a közszférában? Lehet-e valaki főiskolán vagy egyetemen teljes munkaidőben, közalkalmazotti jogviszonyban oktató, miközben például szintén teljes munkaidős vezetői megbízása is van egy másik intézménynél? Ha ez nem ütközik jogszabályba, melyik lesz az ún. „főállása”? Például melyik intézményben kaphat jubileumi jutalmat? – olvasható a munkajog.hu oldalán.

Bővebben...

Ultimátumot kaptak a mentők

 Lassan valamiféle ellátásra szorulnak azok a mentőszolgálatnak dolgozó kisvállalkozók is, akik a 22 új mentőállomás megépítését, illetve a már létező 60 felújítását végzik. Az Országos Mentőszolgálat ugyanis eddig nem fizetett az uniós projekt keretében zajló munkákat végző kisvállalkozásoknak – írja a Népszabadság.

Bővebben...

A pénz és a biztos munkahely a legfontosabb

Az elég nagy jövedelem és a biztos munkahely a legfontosabb, csak ezek után következik a család támogatása - derül ki a GfK által a Groupama Garancia Biztosító számára, az emberek terveiről, pénzügyi tudatosságáról végzett felmérésből.

Bővebben...

Átlagosan 37 percet ingázunk a munkába

A magyarok naponta átlagosan 37 percet ingáznak a munkába, és Európában ezzel a másodikok vagyunk. De az ingázásnál is nagyobb gond, ha túlóráznunk kell, vagy ha a hétvégét kell feladnunk – írja a vs.hu.

Bővebben...

Cafeteria: egymilliárdot utal vissza az OTP

Az OTP Szép kártyákra utalt 2012-es juttatások több mint 98 százalékát felhasználták a kártyabirtokosok – számolt be az eredményről a bank. Az érintett egyenlegek felhasználása az utolsó hetekben gyorsult fel igazán, május végén két hét alatt több mint 800 millió forintot használtak fel a kártyabirtokosok.

Bővebben...

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke

„Nem lehet kirekeszteni a  Jobbikot, hiszen legitimációval rendelkező, parlamenti képviselettel bíró politikai erő, amely fontos szerepet fog betölteni a következő időszakban a törvényhozásban. A munka világában felvetődő problémákat éppen abban a parlamenti bizottságban „kezelik”, amelyiket jobbikos politikus vezet. Ebből a szempontból tehát új korszakot kell nyitni a Magyar Szakszervezeti Szövetségben is” – nyilatkozta a szakszervezetek.hu-nak Székely Tamás. A Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint figyelembe kell venni a két választás eredményét. „Nem dughatjuk a homokba a fejünket, át kell alakítani a szakszervezetpolitikát” – fogalmazott.

    Budapesti polgári családba született, nem éppen megszokott élete innen indult 1970 szeptemberében a szakszervezeti karrier felé. Édesapja az akkori Autóker főosztályvezetője, édesanyja a fővárosi VI. kerületi tanács tisztviselője volt, a nagyszülők pedig különböző nagyvállalatoknál töltöttek be vezető tisztségeket. Életében meghatározó lett Terézváros: a 12 évfolyamos Szinyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett, itt elsőként indult olyan speciális nyelvi tagozat, ahol emelt szinten tanulták a németet. Villamosmérnöki alapdiplomáját a Kandó Kálmán Főiskolán szerezte, innen sodorta az élet egészen fiatalon a szakszervezeti mozgalomba. A vegyészszakszervezet korábbi vezetői, Főcze Lajos és Paszternák György ugyanis időben látták: fontos az utánpótlás, így csábították a friss diplomás mérnököt is, hogy magas fokú német nyelvtudását és műszaki-informatikai képzettségét is hasznosítsa. Időközben kiderült, hogy a fiatalember nemcsak ambiciózus, de komoly vezetői tehetsége is van, így először a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének ifjúsági tagozatát vezette, Főcze Lajos nyugdíjba vonulása után pedig az elnökké avanzsált Paszternák György mellett később alelnökként dolgozott. 2009-ben a versenyszféra egyik legnagyobb ágazati szakszervezete, a VDSZ első emberévé választották. A szakszervezeti mozgalom megújítását évek óta sürgető érdekvédőt a kongresszusi küldöttek 2012. december 17-én az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöki székébe szavazták. Alig egy évvel később az új konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusán az alelnöki poszt betöltésére kapott bizalmat.

    Az aktivitásáról, harcosságáról közismert vezető a küzdést a sportban is megtanulhatta, ugyanis versenyszerűen vívott. Ma kevés szabadidejét is folyamatos mozgásban tölti, házuk nagy kertjét maga tartja rendben, feleségével és lányaival óriási városnézők, hol országhatáron belül, hol azon kívül kutatják a látnivalókat. Szíve csücske azonban a búvárkodás, amit annyira fontosnak tart, hogy már búvárvizsgát is tett.

    – Kevés fiatal álma a szakszervezeti karrier, honnan jött az indíttatás?

    – Messze voltam én is a szakszervezettől, de szerencsémre, diplomámnak és német nyelv tudásomnak köszönhetően állásajánlatot kaptam a vegyészszakszervezettől. Azzal a feladattal bíztak meg, hogy alakítsam ki a VDSZ informatikai rendszerét. Ez a lehetőség meghatározta a későbbi életemet. Munkába lépésem második hetében máris ösztöndíjas lehettem Németországban, az ottani szakszervezeti szövetség és az Észak-Rajna-Vestfália kormánya által működtetett dortmundi szociális akadémián. A vizsga után Wuppertalban voltam szakmai gyakorlaton, egyebek mellett vegyipari cégeknél ismerkedhettem a szakszervezeti munka alapjaival, az érdekvédelemhez elengedhetetlen tudnivalókkal. Ez a muníció a mai napig hasznos a munkámhoz.  
 
    – Hazaérkezése után várta a katonai szolgálat, a leszereléskor pedig nem is volt kérdés, hogy a VDSZ-ben folytatja. Nem gondolt arra, hogy másfelé tereli az életútját?

    – Az örök szerelem, az informatikai rendszer fejlesztésére itt volt lehetőségem. Viszont a szakszervezet testületei elhatározták, hogy meg kell szervezni az ifjúsági tagozatot. Ennek nemcsak a létrehozásában, hanem a működtetésében is aktívan részt vettem, immár elnökként. Ennek révén kerültem be a VDSZ elnökségébe. Több mint két ciklusban irányítottam az ifjúsági tagozatot. Itt csiszolódtam, de mivel időnként nagyon erős kritikát fogalmaztam meg, gyakran konfliktust is gerjesztettem. A VDSZ-nél 2005-ben újabb kapuk nyíltak meg: négy éven át alelnökként dolgozhattam Paszternák György mellett. Innen kezdve nagyobb felelősséggel és lendülettel dolgoztam, azóta pedig szervezőként és előadóként is részt veszek az európai szakszervezeti szövetség és a világszövetség munkájában. Ebben nagy segítséget jelent, hogy ma már nemcsak németül, de angolul is jól beszélek. A katonaság után a közgazdasági egyetem posztgraduális képzésén vezetésszervezésből szereztem másoddiplomát. A választást megalapozta a német szociális akadémia, ahol válságmenedzselést is tanultam. A közgázon ehhez pénzügyi, számviteli, közgazdaságtani, vállalatvezetési ismereteket szereztem. Mai munkámban nagyon jól tudom hasznosítani az ott szerzett ismereteket például a költségvetés-tervezéskor.

    – Még nincs 44 éves, de már több magas poszt betöltésére is bizalmat kapott a szakszervezeti mozgalomban. Elnöke a vegyészszakszervezetnek, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének és alelnöke a Magyar Szakszervezeti Szövetségnek. Miért vállalta el a tisztséget az új konföderációban, hiszen most éppen azokkal dolgozik szorosan együtt, akik közül vannak, akiket korábban erősen bírált?

    – Azért vállaltam el a tisztséget, mert azt érzékelem, hogy nagy a várakozás a pozitív irányú változás iránt a szakszervezeti berkekben. És ez nem elsősorban személyi, hanem tartalmi és érdemi változást jelent. Nem azt mondom, hogy anarchiára, forradalomra van szükség, de az erőnk megmutatására igen, mert az országot, az üzemeket járva egyfajta félelmet tapasztalok. A szakszervezeti célok megvalósításához pedig szövetségeseket kell keresni, ez egyedül senkinek nem fog menni. Ma azt mondom, hogy a vonat elindult, fel lehet szállni, de ezt a vonatot senki nem tudja majd megállítani. A mai helyzetben óriási felelősségük van a szakszervezeti tisztségviselőknek, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség, amely aktív tagságát tekintve a legnagyobb konföderáció ma Magyarországon, érdemi változásokat hozzon a mozgalomba. A munka világát szabályozó törvények megváltoztatása érdekében a korábbiakhoz képest is radikálisabb lépéseket kell tenni, mert a dolgozók egyre kiszolgáltatottabbak. Az Alaptörvény jó pár alapjogot elvett a munkavállalóktól. El kell érnünk a munkavállalókat érintő jogalkotás felülvizsgálatát, és ehhez partnereket kell találnunk.   

    – A választások előtt a Magyar Szakszervezeti Szövetség összeállította a pártokkal szembeni elvárásait, sőt vitára hívta az Európai Unióba készülő politikai erők képviselőit a városligeti majálison felállított szakszervezeti sátorba. A Jobbikot nem keresték meg. Jó döntés volt ez?           

    – Nagyon komoly vita folyt erről, végül többségi döntés született a kérdésről. A választási eredmények tükrében ma már azt látom, hogy a  Jobbikot nem lehet kirekeszteni, hiszen legitimációval rendelkező, parlamenti képviselettel bíró politikai erő. Azt is tudomásul kell venni, hogy fontos szerepet fog betölteni a következő időszakban a törvényhozásban, és a munka világában felvetődő problémákat éppen abban a parlamenti bizottságban „kezelik”, amelyiket a jobbikos politikus vezet. Ebből a szempontból tehát új korszakot kell nyitni a Magyar Szakszervezeti Szövetségben is. A vegyészszakszervezet elnöksége a múlt heti ülésén már határozott is erről a lépésről. Bár természetesen nem foglalkozunk a tagjaink pártszimpátiájával, nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti tagság is szavazópolgár, és figyelembe kell vennünk a két választás eredményét. Nem dughatjuk a homokba a fejünket, át kell alakítani a szakszervezetpolitikát, és a Jobbikra legitim pártként kell tekinteni.   
 
    – Másfél éve úgy nyilatkozott, hogy a szakszervezeti akcióegység, a D-day programsorozat és az elmúlt húsz év legnagyobb szakszervezeti demonstrációja esélyt adott a szakszervezeti mozgalom megújítására. Ma is úgy látja, hogy akkor jó irányba indultak el a dolgok?

    – Az én álláspontom e tekintetben nem változott meg, sőt azt látom, hogy egy valódi, jól működő, jó struktúrával és erős tagszervezeteket összefogó konföderációra óriási szükség van ma Magyarországon. A munkavállalók problémáit, az érdekeit kizárólag felkészült, erős szakszervezet képes hatékonyan képviselni. Ha gyengék a szakszervezetek, a munkavállalók pozíciói folyamatosan romlanak, egyre kiszolgáltatottabbakká válnak. Ezt jól mutatja az új munka törvénykönyve, vagy a sztrájktörvény is. Viszont ma úgy látom, hogy a gazdasági és a politikai környezet alakulása ki fogja kényszeríteni a szakszervezetek számára azt a mozgásteret, amit ki kell használniuk, ha hosszú távon gondolkodnak. Nyilvánvalóvá vált a választások előtti kampányprogramokból, hogy a politikai pártok elfordultak a munkavállalókat érintő problémáktól. Bebizonyosodott, hogy kizárólag a szakszervezetek képesek képviselni a kollektív érdekeket. A három konföderáció egyesülésével kapcsolatban az első pillanattól nagyon nagyok voltak az elvárások. El kell ismernem, hogy még nem tudtunk maradéktalanul megfelelni ezeknek a várakozásoknak. Az viszont fontos üzenet, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetséget például a nemzetközi szövetségben elfogadták, régi-új tagként kezelik. Arra a kérdésére pedig, hogy jó irányba indultunk-e el, azt válaszolhatom, hogy az egyetlen kiút a szakszervezetek számára, hogy összefogjanak.  Ha azon gondolkoznánk, hogy a vagyon felélésére rendezkedjünk be, akkor az egy rossz irány lenne. Azt remélem, hogy a fúzióval egy akcióképes, a különböző ágazatok közötti szolidaritást megerősítő szövetség alakul ki, amely ma nagyon hiányzik az itthoni szakszervezeti palettáról. A tényleges egyesülés ugyanis még nem következett be, a tervek szerint erre az év végén kerül sor. Nem adom fel, hogy egy jó csapatot összehozzunk. Vissza kell állítani a piramist az aljára, mert a tetején áll. Azt látom, hogy ehhez vannak szövetségeseink, vannak természetesen a partvonalon kívülről szurkolók is, de össze kell rakni a csapatot.  

    – Ehhez megvannak a feltételek?

    – A feltételek megvannak. Ahhoz azonban, hogy egy jól működő szervezet jöjjön létre, megfelelő vezetőre is szükség van, olyanra, aki elsődlegesen csapatmunkában gondolkodik. Az ugyanis tény, hogy a csapatmunka egyelőre nem működik a Magyar Szakszervezeti Szövetségben.  Azt nem tartanám szerencsés megoldásnak, ha a mozgalmon kívülről érkező vezetné az új konföderációt. Elképzelhetőnek tartok egy olyan vezetési struktúrát, amelyben a nők meghatározó szerepet töltenek be. Szerintem megtaláljuk az alkalmas személyeket. A nagy kérdés az, hogy valóban mindenki akarja-e ezt a fúziót.

Kun J. Erzsébet

Portré rovatunkat támogatja:

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke

„Nem lehet kirekeszteni a  Jobbikot, hiszen legitimációval rendelkező, parlamenti képviselettel bíró politikai erő, amely fontos szerepet fog betölteni a következő időszakban a törvényhozásban. A munka világában felvetődő problémákat éppen abban a parlamenti bizottságban „kezelik”, amelyiket jobbikos politikus vezet. Ebből a szempontból tehát új korszakot kell nyitni a Magyar Szakszervezeti Szövetségben is” – nyilatkozta a szakszervezetek.hu-nak Székely Tamás. A Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint figyelembe kell venni a két választás eredményét. „Nem dughatjuk a homokba a fejünket, át kell alakítani a szakszervezetpolitikát” – fogalmazott.

    Budapesti polgári családba született, nem éppen megszokott élete innen indult 1970 szeptemberében a szakszervezeti karrier felé. Édesapja az akkori Autóker főosztályvezetője, édesanyja a fővárosi VI. kerületi tanács tisztviselője volt, a nagyszülők pedig különböző nagyvállalatoknál töltöttek be vezető tisztségeket. Életében meghatározó lett Terézváros: a 12 évfolyamos Szinyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett, itt elsőként indult olyan speciális nyelvi tagozat, ahol emelt szinten tanulták a németet. Villamosmérnöki alapdiplomáját a Kandó Kálmán Főiskolán szerezte, innen sodorta az élet egészen fiatalon a szakszervezeti mozgalomba. A vegyészszakszervezet korábbi vezetői, Főcze Lajos és Paszternák György ugyanis időben látták: fontos az utánpótlás, így csábították a friss diplomás mérnököt is, hogy magas fokú német nyelvtudását és műszaki-informatikai képzettségét is hasznosítsa. Időközben kiderült, hogy a fiatalember nemcsak ambiciózus, de komoly vezetői tehetsége is van, így először a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének ifjúsági tagozatát vezette, Főcze Lajos nyugdíjba vonulása után pedig az elnökké avanzsált Paszternák György mellett később alelnökként dolgozott. 2009-ben a versenyszféra egyik legnagyobb ágazati szakszervezete, a VDSZ első emberévé választották. A szakszervezeti mozgalom megújítását évek óta sürgető érdekvédőt a kongresszusi küldöttek 2012. december 17-én az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöki székébe szavazták. Alig egy évvel később az új konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusán az alelnöki poszt betöltésére kapott bizalmat.

    Az aktivitásáról, harcosságáról közismert vezető a küzdést a sportban is megtanulhatta, ugyanis versenyszerűen vívott. Ma kevés szabadidejét is folyamatos mozgásban tölti, házuk nagy kertjét maga tartja rendben, feleségével és lányaival óriási városnézők, hol országhatáron belül, hol azon kívül kutatják a látnivalókat. Szíve csücske azonban a búvárkodás, amit annyira fontosnak tart, hogy már búvárvizsgát is tett.

    – Kevés fiatal álma a szakszervezeti karrier, honnan jött az indíttatás?

    – Messze voltam én is a szakszervezettől, de szerencsémre, diplomámnak és német nyelv tudásomnak köszönhetően állásajánlatot kaptam a vegyészszakszervezettől. Azzal a feladattal bíztak meg, hogy alakítsam ki a VDSZ informatikai rendszerét. Ez a lehetőség meghatározta a későbbi életemet. Munkába lépésem második hetében máris ösztöndíjas lehettem Németországban, az ottani szakszervezeti szövetség és az Észak-Rajna-Vestfália kormánya által működtetett dortmundi szociális akadémián. A vizsga után Wuppertalban voltam szakmai gyakorlaton, egyebek mellett vegyipari cégeknél ismerkedhettem a szakszervezeti munka alapjaival, az érdekvédelemhez elengedhetetlen tudnivalókkal. Ez a muníció a mai napig hasznos a munkámhoz.  
 
    – Hazaérkezése után várta a katonai szolgálat, a leszereléskor pedig nem is volt kérdés, hogy a VDSZ-ben folytatja. Nem gondolt arra, hogy másfelé tereli az életútját?

    – Az örök szerelem, az informatikai rendszer fejlesztésére itt volt lehetőségem. Viszont a szakszervezet testületei elhatározták, hogy meg kell szervezni az ifjúsági tagozatot. Ennek nemcsak a létrehozásában, hanem a működtetésében is aktívan részt vettem, immár elnökként. Ennek révén kerültem be a VDSZ elnökségébe. Több mint két ciklusban irányítottam az ifjúsági tagozatot. Itt csiszolódtam, de mivel időnként nagyon erős kritikát fogalmaztam meg, gyakran konfliktust is gerjesztettem. A VDSZ-nél 2005-ben újabb kapuk nyíltak meg: négy éven át alelnökként dolgozhattam Paszternák György mellett. Innen kezdve nagyobb felelősséggel és lendülettel dolgoztam, azóta pedig szervezőként és előadóként is részt veszek az európai szakszervezeti szövetség és a világszövetség munkájában. Ebben nagy segítséget jelent, hogy ma már nemcsak németül, de angolul is jól beszélek. A katonaság után a közgazdasági egyetem posztgraduális képzésén vezetésszervezésből szereztem másoddiplomát. A választást megalapozta a német szociális akadémia, ahol válságmenedzselést is tanultam. A közgázon ehhez pénzügyi, számviteli, közgazdaságtani, vállalatvezetési ismereteket szereztem. Mai munkámban nagyon jól tudom hasznosítani az ott szerzett ismereteket például a költségvetés-tervezéskor.

    – Még nincs 44 éves, de már több magas poszt betöltésére is bizalmat kapott a szakszervezeti mozgalomban. Elnöke a vegyészszakszervezetnek, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének és alelnöke a Magyar Szakszervezeti Szövetségnek. Miért vállalta el a tisztséget az új konföderációban, hiszen most éppen azokkal dolgozik szorosan együtt, akik közül vannak, akiket korábban erősen bírált?

    – Azért vállaltam el a tisztséget, mert azt érzékelem, hogy nagy a várakozás a pozitív irányú változás iránt a szakszervezeti berkekben. És ez nem elsősorban személyi, hanem tartalmi és érdemi változást jelent. Nem azt mondom, hogy anarchiára, forradalomra van szükség, de az erőnk megmutatására igen, mert az országot, az üzemeket járva egyfajta félelmet tapasztalok. A szakszervezeti célok megvalósításához pedig szövetségeseket kell keresni, ez egyedül senkinek nem fog menni. Ma azt mondom, hogy a vonat elindult, fel lehet szállni, de ezt a vonatot senki nem tudja majd megállítani. A mai helyzetben óriási felelősségük van a szakszervezeti tisztségviselőknek, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség, amely aktív tagságát tekintve a legnagyobb konföderáció ma Magyarországon, érdemi változásokat hozzon a mozgalomba. A munka világát szabályozó törvények megváltoztatása érdekében a korábbiakhoz képest is radikálisabb lépéseket kell tenni, mert a dolgozók egyre kiszolgáltatottabbak. Az Alaptörvény jó pár alapjogot elvett a munkavállalóktól. El kell érnünk a munkavállalókat érintő jogalkotás felülvizsgálatát, és ehhez partnereket kell találnunk.   

    – A választások előtt a Magyar Szakszervezeti Szövetség összeállította a pártokkal szembeni elvárásait, sőt vitára hívta az Európai Unióba készülő politikai erők képviselőit a városligeti majálison felállított szakszervezeti sátorba. A Jobbikot nem keresték meg. Jó döntés volt ez?           

    – Nagyon komoly vita folyt erről, végül többségi döntés született a kérdésről. A választási eredmények tükrében ma már azt látom, hogy a  Jobbikot nem lehet kirekeszteni, hiszen legitimációval rendelkező, parlamenti képviselettel bíró politikai erő. Azt is tudomásul kell venni, hogy fontos szerepet fog betölteni a következő időszakban a törvényhozásban, és a munka világában felvetődő problémákat éppen abban a parlamenti bizottságban „kezelik”, amelyiket a jobbikos politikus vezet. Ebből a szempontból tehát új korszakot kell nyitni a Magyar Szakszervezeti Szövetségben is. A vegyészszakszervezet elnöksége a múlt heti ülésén már határozott is erről a lépésről. Bár természetesen nem foglalkozunk a tagjaink pártszimpátiájával, nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti tagság is szavazópolgár, és figyelembe kell vennünk a két választás eredményét. Nem dughatjuk a homokba a fejünket, át kell alakítani a szakszervezetpolitikát, és a Jobbikra legitim pártként kell tekinteni.   
 
    – Másfél éve úgy nyilatkozott, hogy a szakszervezeti akcióegység, a D-day programsorozat és az elmúlt húsz év legnagyobb szakszervezeti demonstrációja esélyt adott a szakszervezeti mozgalom megújítására. Ma is úgy látja, hogy akkor jó irányba indultak el a dolgok?

    – Az én álláspontom e tekintetben nem változott meg, sőt azt látom, hogy egy valódi, jól működő, jó struktúrával és erős tagszervezeteket összefogó konföderációra óriási szükség van ma Magyarországon. A munkavállalók problémáit, az érdekeit kizárólag felkészült, erős szakszervezet képes hatékonyan képviselni. Ha gyengék a szakszervezetek, a munkavállalók pozíciói folyamatosan romlanak, egyre kiszolgáltatottabbakká válnak. Ezt jól mutatja az új munka törvénykönyve, vagy a sztrájktörvény is. Viszont ma úgy látom, hogy a gazdasági és a politikai környezet alakulása ki fogja kényszeríteni a szakszervezetek számára azt a mozgásteret, amit ki kell használniuk, ha hosszú távon gondolkodnak. Nyilvánvalóvá vált a választások előtti kampányprogramokból, hogy a politikai pártok elfordultak a munkavállalókat érintő problémáktól. Bebizonyosodott, hogy kizárólag a szakszervezetek képesek képviselni a kollektív érdekeket. A három konföderáció egyesülésével kapcsolatban az első pillanattól nagyon nagyok voltak az elvárások. El kell ismernem, hogy még nem tudtunk maradéktalanul megfelelni ezeknek a várakozásoknak. Az viszont fontos üzenet, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetséget például a nemzetközi szövetségben elfogadták, régi-új tagként kezelik. Arra a kérdésére pedig, hogy jó irányba indultunk-e el, azt válaszolhatom, hogy az egyetlen kiút a szakszervezetek számára, hogy összefogjanak.  Ha azon gondolkoznánk, hogy a vagyon felélésére rendezkedjünk be, akkor az egy rossz irány lenne. Azt remélem, hogy a fúzióval egy akcióképes, a különböző ágazatok közötti szolidaritást megerősítő szövetség alakul ki, amely ma nagyon hiányzik az itthoni szakszervezeti palettáról. A tényleges egyesülés ugyanis még nem következett be, a tervek szerint erre az év végén kerül sor. Nem adom fel, hogy egy jó csapatot összehozzunk. Vissza kell állítani a piramist az aljára, mert a tetején áll. Azt látom, hogy ehhez vannak szövetségeseink, vannak természetesen a partvonalon kívülről szurkolók is, de össze kell rakni a csapatot.  

    – Ehhez megvannak a feltételek?

    – A feltételek megvannak. Ahhoz azonban, hogy egy jól működő szervezet jöjjön létre, megfelelő vezetőre is szükség van, olyanra, aki elsődlegesen csapatmunkában gondolkodik. Az ugyanis tény, hogy a csapatmunka egyelőre nem működik a Magyar Szakszervezeti Szövetségben.  Azt nem tartanám szerencsés megoldásnak, ha a mozgalmon kívülről érkező vezetné az új konföderációt. Elképzelhetőnek tartok egy olyan vezetési struktúrát, amelyben a nők meghatározó szerepet töltenek be. Szerintem megtaláljuk az alkalmas személyeket. A nagy kérdés az, hogy valóban mindenki akarja-e ezt a fúziót.

Munkához juttatnák a fiatalokat

Számba vesszük a fiatalok munkához jutását segítő európai és nemzetközi törekvéseket – írja a munkajog.hu.

Bővebben...

Polgári jogi szabályok a munkajogi kárfelelősségben

 A Munka Törvénykönyve számos polgári jogi szabályt a munkaviszonyban is alkalmazni rendel. Első ránézésre egyértelműnek tűnik, hogy a Ptk. mely szakaszai irányadóak a munkajogban is, ám a két törvény egybeolvasásával számos zavaró kérdés merülhet fel. Lássuk ennek példáit a munkajogi kárfelelősség kapcsán! – olvasható a munkajog.hu oldalán.

Bővebben...

Módszereket keres a leépítések ellen a Sajtószakszervezet

 A médiamunkásokat gyűjti egybe, mégis alig hallat magáról a Sajtószakszervezet. Egy kongresszusi küldött szerint ez nem baj: azért nem kérdezik saját tagjai, mert politikailag besorolhatatlan, ami éppen azt mutatja, jól dolgozik – írja a Népszabadság.

Bővebben...

Utcai sztrájkkal fenyegetőznek az orvosok

Utcai sztrájkkal fenyegetőznek az orvosok, ha a kormány nem hagy jóvá számukra 10 százalékos béremelést – írja az erdely.ma.

Bővebben...