Túlterheltek és kimerültek az ápolónők

A diplomásokat, a legjobban képzetteket elcsábítja a külföldi munka, ezért egész osztályok dőlhetnek be. A szakdolgozói kamara intézkedést sürget – írja a Szabad Föld.

  Erre az évre legalább havi 50 ezer forintos béremelést, azonnali életpályamodellt, felújított nővérszállókat követelnek elsősorban az igen nehéz munkakörülmények között munkálkodó, fizikailag és szellemileg is kizsigerelt egészségügyi szakdolgozók. Kilátástalan helyzetüket jellemzi, hogy védőruhát és -cipőt is a Budapesten tartott országos nagygyűlésükön kellett kérniük.
 
  – A kollégákat a kiégés fenyegeti, miközben külföldi munkára öt-tízszeres fizetésekkel várják a legjobban képzett, illetve diplomás szakdolgozóinkat. Sürgősen tenni kéne azért, hogy ne csábuljanak el. Egyre kevesebben maradnak itthon a betegágy mellett. Az orvosokhoz hasonlóan nálunk is kormányzati intézkedésre, ösztöndíjakra, programokra volna szükség, melyek a pályán tartják az ápolókat. Az ellátás biztonságát is veszélyezteti, ha kialvatlan, fáradt, megélhetési problémákkal küzdő kolléga áll a betegágyak mellett. A szakemberhiány miatt lassan teljes kórházi osztályok dőlhetnek be – nyilatkozta lapunknak dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke.
 
 Egy 21 éves ápolónő az érettségi utáni képzésből kikerülve bruttó 120 ezer forintot keres, nagyjából annyit, mint a frissen végzett szakmunkás. A főiskolát végzett védőnők anyagi helyzete is hasonló, emiatt a hazai 4400 védőnői körzetből mintegy 300 üresen árválkodik. Ahol volt cafeteria, mára már megszűnt. A hálapénz pedig ritka, mint a fehér holló – ha csak az alkalmanként kapott tábla csokit, csomag kávét nem számítjuk annak. Ehhez képest, ha a kezdő szakdolgozó kimegy Angliába, mindjárt ötszázezer forintnak megfelelő angol fontot keres, a gyakorlott szakember ennél is többet. A vidéki ápolók közül is számosan kerekednek fel, s leginkább csak látogatóba járnak haza. „Ez már nem az én országom. Majd hazaköltözünk, ha nyugdíjasok leszünk” – üzente haza a minap egyikük, aki ugyancsak ötszörös fizetésért dolgozik Németországban, s már a férje is kiutazott utána.
 
  Milyen köznapi gondokkal kell megküzdeniük az egészségügyben dolgozóknak? Nem ritka, hogy az ápolónő kényszerűségből hazahordja kimosni a köpenyét, ha mindennap tisztában szeretne helytállni. Évtizedek óta hiába próbálják, nem tudják elérni, hogy védőcipőt, papucsot kapjanak, hogy legalább azt ne maguknak kelljen megvenniük.
 
   – Nem a bérük, hanem a hivatástudatuk tartja a pályán a szakdolgozókat, csakhogy azért nem kapnak kenyeret a boltban. Sokan közülük családfenntartók, napi filléres gondokkal küzdenek. Mások azért laknak lerobbant nővérszállón, siralmas körülmények között, mert még albérletre sincs pénzük, a saját lakásról már nem is beszélve. A megterhelő hivatásból adódik, hogy sokan egyedülállók, akik a család segítségére sem számíthatnak.
 
   Dacára jó képzettségüknek, a diplomás ápolók sem szakmai, sem anyagi megbecsülésben nem részesülnek. Az orvoshiány miatt egyre több felelősség hárul rájuk, sok feszültség rajtuk csapódik le a kórtermekben. Megesik: a vidéki kórház ápolónője a szabadnapjain a fővárosban vállal másodállást vagy netán takarítani jár, hogy valahogy megéljen – tudtuk meg Pogonyiné Kiss Iréntől, a MESZK Heves megyei területi elnökétől.
 
   A magyar egészségügyből a becslések szerint több ezer szakdolgozó hiányzik. Ha azt hinnénk, hogy a siralmas bért húzó ápolóknak, asszisztenseknek, műtősnőknek, beteghordóknak így már nincs is vesztenivalójuk, tévedünk. A kórházak várható átszervezése miatt ágyszámcsökkentéstől és leépítésektől tartanak – ezért inkább csendben maradnak…

Forrás: Szabad Föld