Pedagógusi portfólió: megalázó a minősítési eljárás

 Megalázó és nevetséges, hogy ezzel kell foglalkoznia a tanároknak - értékeli a kötelező portfólió minőségét a szakszervezet, tanárok úgy érzik, arra kényszerítik őket, bizonygassák, érdemesek rá, hogy megmaradjanak a pályán – írja a sonline.hu.
     Két hete maradt a legalább nyolc év szakmai gyakorlattal és szakvizsgával, illetve több mint harmincéves szakmai múlttal rendelkező pedagógusoknak, valamint a tavaly szeptember és december között gyakornoknak felvetteknek, hogy jelentkezzenek a 2015-ös minősítési eljárásra, mely alapján átkerülhetnek a Pedagógus II. kategóriába. Az eredeti, március 31-i határidőt az előző hónap második felében módosították a jogalkotók, miután kiderült, a nagyjából 25 ezer érintettből alig néhány százan tudnak megfelelni az elvárásoknak. November 30-ig kell például elkészíteniük és feltölteniük portfoliójukat az internetre, s ennek elkészítése meglehetősen hosszú és munkaigényes feladat, a tanároknak megannyi dokumentumot kell összegyűjteniük pályafutásuk idejéből, reflexiókat kell készíteniük, óraterveket és csoportprofilt kell írniuk. Emellett eredetiségnyilatkozatot, szakmai önéletrajzot, az intézményi környezet, illetve az önálló alkotói, művészeti tevékenységek bemutatását tartalmazó dokumentumot és a szakmai életút értékelését is fel kell töltenie, mesterpedagógusi és kutatótanári minősítésnél a pedagógiai szakmai tevékenységeket is be kell mutatnia. 

   Az Oktatási Hivatal (OH) útmutatója alapján leginkább a nevelő-oktató munka dokumentumaira kell fókuszálni, emellett már akkor is érdemes nekiállni gyűjteni az óravázlatokat, foglalkozásterveket, diákok esetlegesen felhasznált munkáit, ha a tanárnak még évei vannak a portfolió teljes összerakásához. A jelenlegi dátum  ugyanis a 150-160 ezer pedagógusnak csak a hatodát-hetedét érinti, s akik az elkövetkező években sem akarnak minősítő vizsgát tenni, kilenc évük van, hogy elkészüljenek a munkával. Addigra viszont feltétlenül szükséges, enélkül ugyanis a jelenlegi szabályozás alapján utána már nem dolgozhat. Cseppet sem mellékesen nem lehet csak úgy összecsapni-letudni a feladatot: olyan alapossággal kell dolgozni, hogy az OH útmutatója szerint a végén feltehessék maguknak a kérdést: joggal lehetnek büszkék portfóliójukra? 

   – Megalázó és nevetséges, hogy ezzel kell foglalkoznia a tanároknak – jelentette ki Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) Somogyért is felelős régiós ügyvivője. – Ráadásul felesleges pluszmunkát jelent, ugyanis ebben a formájában a portfolió alkalmatlan a valós minőségvizsgálatra. Ez az egész a bizalmatlanságon alapul, s leértékeli a pedagógusok végzettségét, hiszen nincs még egy olyan pálya, ahol ha valaki megszerezte a bizonyítványait, diplomáját, utólag bizonyítnia kell, hogy alkalmas a feladata ellátására.

   Hasonlóképpen nyilatkoztak az általunk megkérdezett tanárok is, akik úgy érzik, arra kényszerítik őket, bizonygassák, érdemesek rá, hogy megmaradjanak a pályán.
– Sok kolléga mondja, nem hajlandó ezzel foglalkozni – mondta egy somogyi középiskolás tanár, aki bevallotta, maga már másfél hónapja foglalkozik a portfoliója összeállításával, ám még a felénél sem tart. – Csakhogy ha az idén nem is, de előbb-utóbb mindenki jelentkezni akar a minősítő vizsgára, hiszen ezzel a jövedelme is nő, vagyis az anyagiak ismét győzedelmeskedni fognak az önérzet felett.

   Nagy Erzsébet szerint átlagosan bruttó 26 ezer forintot jelent, ha valaki átkerül a Pedagógus I. kategóriából a II-be, ennek ellenére sokakat nem a pénz, hanem a félelem motivál.
– A többség dühös, de mégis csinálja, amit előírtak neki – állította a szakszervezeti vezető –, ugyanis attól tartanak, hogy elveszíthetik az állásukat. Egy rendelettervezet szerint ugyanis nemcsak a minősítéseknél, de az ellenőrzéseknél is használhatják majd a portfoliókat, innentől viszont munkaköri kötelesség lesz a feltöltése. S mivel folyamatosan azt hallani, hogy túl sok a pedagógus, elbocsátások kellenének, senki sem akar ilyen támadási felületet adni. Ha ugyanis egy tanár ma elveszíti az állását, szinte lehetetlenség, hogy újra el tudjon helyezkedni, főleg, ha állami iskolából küldik el, hiszen ott mindenkinek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a munkáltatója, vagyis már nincs olyan lehetőség, hogy átmegyek egy másik iskolába. 

   Szigethy Marianna, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) területi vezetője is arról beszélt: sok panasz érkezik hozzájuk a portfoliókészítésekkel kapcsolatban.
– Egyfelől a szükségességét kérdőjelezik meg a kollégák, másrészt a nehézségekről beszélnek – mondta. – Akik régebb óta a pályán vannak, nem feltétlenül őrizték meg a korábbi óravázlataikat, tanmeneteiket, s most visszamenőlegesen el kell készíteniük ezeket is. Ráadásul az sem látszik, mi lesz ennek az egésznek az értelme, hiszen egyelőre senki sem tudja, hogyan zajlik majd a minősítő vizsga. Csak annyit sikerült elérnünk, hogy legalább törvényileg kimondták: a vizsgáztatónak legalább olyan végzettsége kell, hogy legyen, mint a bíráltjának.

  Nagy Erzsébet úgy véli, még így is kialakulhatnak teljesen groteszk szituációk, hiszen az eljárás olyan tanárokat is érint, akik doktori fokozattal rendelkeznek, évtizedek óta tankönyveket írnak, szakmai egyesületek vezetői.
– Az oktatásirányítást viszont ez nem érdekli – jegyezte meg a PDSZ területi ügyvivője –, nekik nem kellenek az egyéniségek, a kiművelt emberfők, a nagybetűs pedagógusok. A lényeg, hogy mindenki hódoljon be, folyik a szolganevelés, a bólogató középszer kialakítása. S sajnos a tanárok nagy része erre is rendezkedik be: nincs összefogás, pedig együtt sok mindenen lehetne változtatni.

Vallomás az internetről

   Nyugdíj előtt szűk egy évvel, 39 évi középiskolai tanári munka után igen keserű szájízzel készülök búcsúzni a pályától. Tudományos kutatómunkám eredményeként nyertem el a doktori címet 1981-ben, 32 éve vagyok vezetőtanár egy egyetemi gyakorlóiskolában, s ez idő alatt vagy 200 tanárjelöltet indítottam el a pályán. Több mint 50 könyvet írtam (szakkönyvek, tankönyvek, feladatgyűjtemények), melyek közül nagyon sok ma is forgalomban van. 
   Sok-sok szakcikket, melyeket nemzetközileg is jegyeztek (-nek), így megjelentek az USA-ban, Németországban, Romániában Svájcban, és természetesen idehaza is. 8 éven át heti rendszerességgel szerkesztettem, vezettem oktató és tudományos ismeretterjesztő műsort az MTV-ben (mellesleg ez a műsor – természetesen nem csak nekem köszönhetően – 2000-ben a televíziós oktatóműsorok  világtalálkozóján Tokióban 136 ország 168 ilyen műsora közül a középiskolai kategóriában a fődíjat nyerte el). Emellett 6 osztályt vittem végig osztályfőnökként (ami egyébként legszebb 24 éve volt egész tanári pályámnak). 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémián Tudós tanár-díjjal tüntettek ki, 2004-ben Ericsson-díjat vehettem át, 2010-ben Érdemes tankönyvszerző díjat kaptam.
Most teszteket töltök… Most tanár I.-ben vagyok...
  Ugyanúgy, mint az az egyébként roppant lelkes és tehetséges fiatal kollégám, aki 3 éve fejezte be egyetemi tanulmányait, és most van annak az útnak az elején, amelynek én már a végéhez közeledek.

 Forrás: sonline.hu