Meghökkentő esetek sora a közmunka történetében

Meghökkentő esetek sora kíséri a közmunka történetét a kistelepüléseken. Előfordul, hogy valakit elbocsátanak, majd feleannyiért közmunkásként foglalkoztatják vissza. Az érintett a régi munkáját végzi, de az már söprögetésként szerepel a nyilvántartásokban – írja a Népszabadság.
 
  A szentesi polgármester fogadóóráján megjelent egy szobafestő-mázoló vállalkozó, aki arról érdeklődött, nem kaphatna-e munkát a közintézményekben.Szirbik Imre nem tudta sok jóval biztatni.
 
   Egy Szentes nagyságú városban az iskolát, óvodát, hivatalt már évek óta közmunkások festik. Nem afféle félanalfabéta gereblyetámasztók, hanem sokéves gyakorlattal rendelkező szakmunkások, akik egyszerűen nem kapnak munkát a piacon, mert nincs az embereknek pénzük. Ha legalább festékre telik nekik, akkor kikenik maguk a lakásukat.

Élő közvetítés

  – Lehet, hogy ez a vállalkozó is nálunk festi majd a nyáron az iskolát – mondta Szirbik polgármester.
 
   – De már nem mint vállalkozó, mert addigra valószínűleg tönkremegy, hanem mint munkanélküli, akit kiközvetít hozzánk közmunkásnak a munkaügyi központ. Ám lehet, hogy mégsem közmunkás lesz belőle a nyárig, hanem valamilyen munkaerő-kölcsönző kiviszi Németországba, és ott bizonyos értelemben ugyan rabszolga lesz, negyed annyi pénzt kap, mint a német szobafestő, de még úgy is a többszörösét keresi, mint független magyar kisvállalkozóként idehaza.
 
  Egyik nagyközség jegyzője figyelmeztetett nemrég: a médiában a közmunkásokat egyetlen nagy, egyforma masszaként  mutatják be, holott ez a társadalmi csoport rendkívül rétegzett.
 
   – Jó nagy hányadát jelentik azok, akik valóban nem alkalmasak másra, csak árkot gereblyézni, utcát söpörni, esővízcsatornát takarítani. Zömmel idősebb emberek, akik 10-20 évet lehúztak a téeszben, az 1990-es évek eleje óta azonban nincs rendes munkájuk. Ők nem kellenek külföldre, ötven fölött nehezen képezhetők, a fizikai állapotuk is olyan, hogy nem bírnának nyolc órát intenzíven végigdolgozni. A faluszépítést sem szabad lenézni, valakinek azt a munkát is el kell végezni. Faluhelyen azonban gyakori, hogy az önkormányzatnak el kellett bocsátania korábbi közalkalmazottakat, sőt köztisztviselőket, mert képtelen volt kifizetni őket. Ezek közt vannak ügyintézők, karbantartók, takarítók – akiket aztán közmunkásként foglalkoztatnak –, de ugyanazt csinálják, mint annak előtte.
 
  Ennek a gyakorlatnak nem minden része törvényes, ezért a nevüket nem adják hozzá informátoraim. Vannak tipikus közmunkák – parlagfű-mentesítés, mezőgazdasági földutak karbantartása –, amelyekre föl lehet venni az elbocsátott, majd közmunkásként viszszafoglalkoztatott közszolgákat. Ez azonban óriási bérfeszültséget vált ki. Ott ül az egyik asztalnál az el nem bocsá tott köztisztviselő, akinek ugyan 2008 óta nem emelték a bérét, de ha idősebb, a nettója így is meg közelíti a 100 ezret. És ott ül a másik asztalnál valaki, aki korábban ugyanennyit keresett, de ki kellett rúgni, majd örülhetett, hogy söprögetőként viszsza tudták foglalkoztatni – a régi munkáját végzi, de már csak nettó 47 ezer fo rin tért.

Az élet iskolája

   Ebben a világban a pedagógusok fizetése, illetve a nemrég kapott béremelésük a sárga irigység tárgya. Hiszen egy idősebb tanár havi jövedelme megközelítheti akár a 200 ezer forintot is. Igaz, Damoklesz kardja ott lóg a tanárok feje fölött is: meddig tart ki a Pedagógusok Szakszervezete által kialkudott kollektív szerződés és az iskola-összevonások halasztása? Az állami iskolák tanárainak is vanmire panaszkodniuk: sokat ugráltatja őket fölöslegesen a Klik, lassan már éjjel-nappal az iskolában kell ücsörögniük, értelmetlen statisztikákat és jelentéseket kell gyártani.
 
  A Klikhez tartozó tanárok irigy lik az egyházi iskolában tanító kollégáikat: igaz, hogy ott egyszermásszor imádkozni kell, vagy misére kísérni a gyerekeket, de magasabb a normatíva, vele a fizetés, és kevés gyerekkel is el lehet indítani egy osztályt.

Emberszorzó tábla

  A Békés megyei Magyarbánhegyesen háromtagú karbantartó brigádja van az önkormányzatnak. Aranykezű ezermester mindegyik – egyelőre még közalkalmazottak. Sódarné Varga Gyöngyi polgármester elmondta nekik, mindenképpen meg akarja tartani őket, de ha elfogy az önkormányzat pénze, akkor vissza kell minősíteni őket közmunkássá. A polgármester asszony az úgynevezett feladatfinanszírozás abszurditására hívta fel a figyelmemet. Jól hangzik, hogy csak azért fizessen az állam, amit elvégeznek.
 
   De ki tehet arról, hogy náluk az óvodások száma lecsökkent 70-ről 59-re? Márpedig a szorzószámok szerint így fölöslegessé vált egy fél óvónő. Nem lehet az egyik óvónő egyik felét elbocsátani; az illető hölgy több mint húsz éve ott dolgozik az óvodában, mindenki nagyon szereti. Csak hogy a fele bérét így az önkormányzat csekély saját bevételeiből kell kifizetni. Innen nézve kész istencsapás, hogy a pedagógus-életpályamodell az óvónő fizetésének azt a felét is megemelte, amelyikre pillanatnyilag nincsen szükség Magyarbánhegyesen. Óvónőt nem lehet közmunkásként foglalkoztatni, pláne nem egy fél óvónőt.
 
Forrás: Népszabadság