Emlékezni és emlékeztetni

Április 28-án, száz évvel ezelőtt, 1914-ben Kanadában törvényt fogadtak el a munkabalesetekben megsérült dolgozók kárpótlásáról. 2003-ban ezt a napot választotta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések globális emléknapjává – olvasható György Károly írása az MSZOSZ weboldalán.

  Valójában ez a nap nem kötődik egy konkrét súlyos balesethez sem. A mai nap egyike a mindennapjainknak, mint ahogy a munkahelyi balesetek is. Az európai munkavédelmi ügynökség becslése szerint az európai unióban naponta 4-500 dolgozó szenved halálos balesetet. Évente több mint 160 000-en. És bár ez a szám folyamatosan csökken, egyetlen kollégánk elvesztése is elfogadhatatlan!

   Ezekről az esetekről a média is jelentést tesz – ahogy legutóbb szombaton, a debreceni stadionépítésnél, a karbantartási munkája során halálos balesetet szenvedett kollégánkról. 
De mi van azokkal, akik a többséget alkotják? Akik naponta szenvednek a folyamatos hátfájástól, a mozgásszervi bajoktól, a depressziótól, a stressz következményeitől, és akik a nyugdíjkorhatár előtt kell, hogy kilépjenek az aktív munkaéletből? A kutatások, felmérések azt mutatják, hogy az egészség megoszlása hasonló a jólét, a lakáskörülmények, vagy az oktatásban való részvétel megoszlásától.


   Akik jólétben élnek, tovább élnek, s sokkal jobb egészségben, mint azok, akik ezért megdolgoznak, akik ezt lehetővé teszik. És fontos tudni: a deregulációs politikák mélyítik ezeket az egyenlőtlenségeket.

   A tőzsdei indexekről, a részvények árairól naponta jelent a média – mintha csak a versenyképesség ideológiájának hadijelentéseit tennék közzé. Beszámolnak a halálos balesetekről – mint tegnap. De csak nagyon ritkán esik szó arról az árról, amit a munkavállalók fizetnek azért, hogy a részvényesek profithoz jussanak.

   Április 28-án sokan, sok helyen szólnak a munkavédelem fontosságáról. A legtöbb országban és az európai intézményekben felidézik a sokkoló statisztikákat, szólnak és megemlékeznek, s hitet tesznek a munkakörülmények javítása mellett. De az év nem csak ebből a napból áll. Április 28-án a valóságra összpontosítsunk – ne az egyszeri érzelmek uralkodjanak rajtunk. 

   Egy hónappal az EP választásokat megelőzően, tíz évvel az uniós csatlakozást követően, aktuális a kérdés, hogy mi is valójában az unió, miért is jó a közösség tagjának lenni, mi is a szerepe az Európai Uniónak?

   A munkavédelem kérdéseivel foglalkozók között viszonylag hamar és egyszerűen megtaláljuk a választ, ami eléggé egyértelmű. 

   AZ EU stratégiai célként fogalmazza meg a több mint 240 millió munkavállaló biztonságos és egészséges munkakörülményeinek, munkakörnyezetének biztosítását. Ezt a célt az európai bizottság és a tagállamok, a szociális partnerek és a különböző uniós intézmények szoros együttműködésében látja elérhetőnek. Ez a feladat meghatározás abból indul ki, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos kockázatok az EU minden országában hasonlóak, ezért a közösségen belül azonos minimális feltételek megteremtésére, egységes szabályozásra van szükség – s ebben az uniónak segítenie kell a tagállamokat. Mindezt az Alapszerződés rögzíti, annak a 151 és 153 cikkelyeiben.

   Az európai unió intézményei a munkavédelemre vonatkozó politikával egy meghatározott stratégiai keretben foglalkoznak. Egyrészt kialakult egy átfogó joganyag, ami lefedi a legfontosabb foglalkozási kockázatokat, egységes definíciókkal és szabályokkal szolgál a tagállamoknak, hogy azokat a saját nemzeti feltételeikhez alkalmazni tudják. Visszagondolva is jó érzés, hogy az uniós csatlakozást megelőzően, Magyarországon a munkavédelem területére vonatkozó joganyag - a 89/391 keret irányelv és a mára már 23-ra nőtt kapcsolódó, a konkrét kockázatokra vonatkozó direktíva - átvétele, a magyar jogrendbe történő átültetése történt meg legelsőként. 

   Az uniós politika másik komponense az a több éves időszakokat lefedő akcióprogram rendszer, ami 1978 óta működik, s ami 2002-től már két középtávot átfogó európai munkavédelmi stratégiát eredményezett. Ezek közösen meghatározott célokra, prioritásokra, és a nemzeti politikák koordinálására építettek, a prevenció rendszerszerű előmozdítása érdekében.

  A kockázat megelőzés és az egészséges, biztonságos munkafeltételek a foglalkoztatás minőségének javításán túl a versenyképesség előmozdításához is hozzájárulnak. Közvetlen és mérhető hatással vannak a termelékenységre, és hozzájárulnak a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságához is. A cél az, hogy a teljes munkaélet során biztosítható legyen az, hogy a munkavállalók ne váljanak súlyos balesetek, foglalkozási megbetegedések áldozataivá, s hogy előrelépés történhessen a munkakörülmények minőségének emelése terén. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy javuljon a foglalkoztathatóság, és sikeres legyenek a szépreményű uniós projektek, így az Európa 2020 Stratégia, a Foglalkoztatási Csomag.  

   Az európai bizottság megállapítása szerint a munkavédelembe, a megelőzésbe történő befektetések hozzájárulnak a munkavállalók jólétéhez, s mindemellett költséghatékonyak is. Egy közelmúltban készült tanulmány szerint a munkavédelmi beruházások magas megtérüléssel járnak, másfél, akár háromszoros megtérüléssel!

   Szépek és jól hangzanak a fenti mondatok, kinyilatkoztatások, „vállalások”. De mi is a valóság?

   Április 28-án, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések áldozatainak emléknapjához kötődően a legtöbb országban és az európai intézményekben felidézik a sokkoló statisztikákat, szólnak és megemlékeznek, s hitet tesznek a munkakörülmények javítása mellett. Miközben a munkavédelmi képviselők, a szociális partnerek, a hatóságok végzik a napi „aprómunkát”, egyre többen vagyunk, akik szerint az év többi 364 napján már nem ezt az utat járják a politikaformálók. A tények alapján, az európai szakszervezetek szerint a Jose Barroso elnök nevével fémjelzett Bizottságok 10 éve során az unió munkavédelmi politikája gyakorlatilag mozdulatlanságba dermedt. Az új jogalkotási kezdeményezések sorra elakadtak az uniós bürokrácia útvesztőiben, és hatástanulmányok akadályversenyén keresztül kellett bizonyítani, hogy a munkavállalók élete és egészsége „nyereséges árucikk”, ami nem jelent „terhet” a munkáltatók számára.

   A 2007- 2012-es stratégia értékelése és a tavaly nyáron végzett nyilvános konzultáció eredményei egyértelműen megerősítik az uniós munkavédelmi stratégia értékeit – a konzultáción választ adók több mint 75%-a támogatja a stratégia folytatását és tartja azt megfelelő eszköznek a munkavédelem minőségének javításában. Természetesen mindezt azzal, hogy át kell tekinteni a korábbi célkitűzéseket, meg kell határozni a prioritásokat, a célok eléréséhez legalkalmasabb módszereket – annak érdekében, hogy a változó feltételekhez, a felmerülő új kockázatok kezeléséhez a leghatékonyabban lehessen hozzányúlni. Az eddigi stratégiák értékelései szerint a szociális partnerek együttműködése, a munkavédelmi képviselők munkájának támogatása kifizetődő – és ez leginkább nem pénzbe kerülő befektetés.

   A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetség vezetésével megvalósuló két éves projekt, melyben partner az MGYOSZ, a norvég szakszervezeti szövetség (LO) és szakmai együttműködő partner az NMH MMI, ez utóbbi célt szolgálja. A Norvég Alap által támogatott munka a munkavédelmi érdekegyeztetés továbbfejlesztését célozza, a munkavédelmi képviselők és szakszervezeti munkavédelmi szakemberek hálózatásnak létrehozásán keresztül.

   A 2007 – 2012 közötti uniós munkavédelmi stratégiáról az Európai Bizottságon belül elkészített értékelő munkaanyag, és a nyilvános konzultáció során adott válaszok gyakorlatilag csak visszaigazolták a szakmai közösség által folyamatosan megfogalmazottakat. Ezért is tekintették az elmúlt két évben történteket egyre többen a stratégia kidolgozásának, közreadásának félretolásaként. 

   A 2014- 2020-as európai munkavédelmi stratégia mellett egyértelműen kiállt az Európai Parlament, az unió munkavédelmi tanácsadó bizottsága (ACHS), a Munkafelügyeleti Vezetők Bizottsága (SLIC) és a szociális partnerek, az Európai Szakszervezeti Szövetség és az európai munkáltatói szövetség, a BusinessEurope. Így tettek a szakmai közvélemény, sok kormányok, nemzeti és ágazati munkáltatói szervezetek, szakszervezetek. S minderre a válasz a halogatás. 

   2014-et írunk, s még mindig nem került közreadásra az eredetileg 2013-2020-as uniós munkavédelmi stratégia. Pedig a hírek szerint az európai bizottságban elkészült az anyag. 

   Mindezek a történések, s közösségi stratégia hiánya nagyon negatív üzenetet küld a tagállamok felé, azt a sugallva, mintha a válság idején a munkavállalók egészségének és biztonságának a védelme felesleges luxus lenne.

   Ezeket az érzéseket erősíti, hogy napirenden vannak a deregulációs törekvések: előbb az „adminisztratív terhek csökkentése”, utána az „okos szabályozás”, majd a „célravezető és hatásos szabályozás a növekedésért - REFIT” elnevezés alatt futva. Természetesen a változó világban és a sok éves tapasztalatok alapján szükséges a közösségi joganyag folyamatos felülvizsgálata. De nem a már korábban programba vett témák asztalról való lesöprése. A REFIT közleményben kinyilatkoztatottak szerint, a bizottság döntése értelmében, e periódusban már nem kerül sor jogalkotási kezdeményezésre a vázizom-rendszeri megbetegedések, a képernyő előtt végzett munka, a munkahelyi dohányfüst-ártalom, a rákkeltő anyagok terén. És ami már uniós jogot sért: az európai bizottság nem viszi tovább a fodrászati szektorban dolgozók egészségvédelméről az uniós szociális partnerek között megkötött megállapodást.

   A munkavállalók nem kérnek többet, mint az uniós alapjog érvényesítését - a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme pedig az! Nem lehet másodlagos, nem lehet a rövidtávú gazdasági megfontolásoknak alárendelve.

   Nem csak szakszervezeti, munkavállalói félelem, hogy az eddig kialakított munkavédelmi szabályozás bizonyos mértékben áldozatává válhat az „uniós jog egyszerűsítésének”. Megkezdődött a munkavédelmi keret irányelv és a kapcsolódó 23 direktíva felülvizsgálata, aminek ez év végéig kell befejeződnie. A felülvizsgálat folyamatát monitoroz bizottság tagjai fontosnak tartjuk, hogy a következő hetek interjúi során a megkérdezett kollégáktól valós képet kapjanak a kérdezők, és az értékelést a tényekre építsék.

   Amellett, hogy 2007 és 2011 között csaknem 28%-kal csökkent a három napnál hosszabb hiányzással járó munkabalesetek száma, a 2007 – 2013-as európai munkavédelmi stratégia konkrét eredményeként szokás hivatkozni a nemzeti stratégiákra, politikák meglétére, pozitív hozadékukra. Amikor elhangzik, hogy 26 országban van a nemzeti helyzetekhez és a nemzeti prioritásokhoz igazított stratégia, politika, olyankor nem kellemes hallani a megjegyzést, hogy van egy „régi-új tagállam”, ahol ez eddig 20 év alatt nem sikerült – ez pedig Magyarország! A szociális partnerek ennek elfogadását várják a politikai döntéshozóktól.

   Az európai bizottság felelőssége az alapszerződés 153. cikkelye szerint, a munkakörülmények harmonizációjának előmozdítása.  Ebben az esetben ez az uniós munkavédelmi stratégia kidolgozását és megalkotását jelent. 

   Szükség van az uniós munkavédelmi politikának keretet adó stratégiára! Arra, aminek építenie kell az eddigi tapasztalatokra, elsődlegesen támogatva a hatékony megelőzést szolgáló struktúrák kialakítását, működtetését; nagyobb figyelmet fordítva a munkavégzéssel kapcsolatos egészségi problémákra, különös tekintettel a rákos megbetegedésekre, a vegyi anyagoknak való kitettségből fakadó gondokra, a vázizomrendszeri megbetegedésekre és a pszichoszociális tényezőkkel kapcsolatos problémákra.

  Április 28-án a munkabalesetek, a foglalkozási megbetegedések áldozataira emlékszünk, emlékeztetünk. Ma együtt érző szavakat hallunk, a munkavédelemért felelősök az erőfeszítésekről, az elért eredményekről szólnak, és hitet tesznek arról, hogy fontos intézkedéseket kívánnak tenni a jövőben. A munkahelyi egészség és biztonság kérdése kevésbé van napirenden, mint a bérek, jövedelmek ügye, pedig ez a leg alapvetőbb, amiről a munkáltatókkal meg kell állapodni – a munkaszervezésről, a munkavégzés feltételeiről, a termelési folyamatokról, a felhasznált anyagok, az alkalmazás körülményei, kiszervezés, kérdéseiről.

   Szakszervezetként a mi dolgunk az, hogy minden napot április 28-ává tegyünk: azzal, hogy folyamatosan a politika figyelmének középpontjába állítjuk a munkakörülmények, a foglalkoztatás minőségének, a társadalmi egyenlőség kérdéseit.

   Nem szabad szem elől tévesztenünk a száz évvel ezelőtt, az amerikai szakszervezeti aktivista Mother Jones által mondottakat: „imádkozzunk a holtakért és kőkeményen küzdjünk az élőkért”.
 
Forrás: MSZOSZ