Jön a tömeges leépítés a közszférában?

Lassan csöpögnek az információk arról, milyen és mekkora átalakításra készül az állami kiadásoknál az Orbán-kormány. Varga Mihály után Kósa Lajos is nagyszabású költséglefaragásokról beszélt, a részleteket azonban egyelőre homályban tartják – talán nem véletlenül – írja a 168 óra.

   Valami készül a közszférában – ennyit biztosan tudunk, mert maga a kormányfő is többször beszélt arról, hogy nagy változások várhatók. Ennél némileg konkrétabb dolgokat említett nemrégiben a gazdasági miniszter, a választások másnapján pedig a Fidesz alelnöke tett hozzá mindehhez néhány homályos mondatot. Hogy konkrétan mi várható, egyelőre titok fedi, aminek vélhetően két indoka is lehet.
 
   Az egyik az, hogy egyelőre maguk Orbánék sem tudják pontosan, mit és mikor akarnak tenni, szokásukhoz híven ezt menet közben fogják részleteiben kialakítani, függően a belső vitáktól és érdekérvényesítési törekvésektől, amelyek bármikor módosíthatnak az eredeti elképzeléseken. A másik megfontolás az, hogy minél jobb kommunikációs taktikával nyomjanak le mindent az érintett tömegek torkán, ahogy ezt eddig is tették, elhitetve sokakkal, hogy nem az az igaz, amit látnak, hanem amit mondanak nekik.
 
   A közvélemény felkészítésének első komolyabb lépése Varga Mihály kijelentése volt arról, hogy három év alatt a GDP 45 százalékára akarják csökkenteni az állami kiadások arányát. Ez felettébb ambiciózus cél, tekintettel arra, hogy tavaly még 53 százalék volt, és az idén is 51 százalék körülire várható, arról nem is beszélve, hogy az arány az Orbán-kormány alatt nőtt meg. Ahogy az várható volt, az ellenzék és a média egyből ráugrott erre, és alapszintű, félrevezető számítással 1700 milliárdos megszorítást vizionált. E rovatban már akkor megírtuk, hogy ez így nem igaz, hiszen például az állami kiadások arányát a GDP növekedése önmagában csökkenti, azaz a költséglefaragás szükséges mértéke alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ.
 
   A Varga-féle taktikai húzás bejött, mert a légből kapott számokon csámcsogott mindenki, a választások kimenetelére azonban ez gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt. A szavazás másnapján tehát jöhetett a következő kommunikációs lépcső a közvélemény tesztelésére, Kósa Lajos célozgatása az állami bürokrácia kiadásainak felére csökkentésére. Kósa szavait nagyon nehéz értelmezni – ami aligha véletlen –, mert egyrészt nem állított semmit konkrétan, másrészt a számai nem stimmelnek. Arról beszélt, milyen sokat nyerhetnénk, ha a bürokrácia költségei a jelenlegi 10,6 százalékos GDP-szintről az uniós átlagra, 5 százalékra csökkennének. - See more at:
 
   Kezdjük azzal, hogy nem igazán világos, pontosan mit ért bürokrácia alatt. Az uniós statisztikai rendszerben ehhez a legközelebb az állam működési kiadásait összegző sor áll, amelyen nálunk tavaly 2600 milliárd forint szerepelt, ami a GDP 9 százaléka. Ugyanez 2010-ben még csak 7,5 százalék volt, azaz Orbánék alatt ötödével, mintegy 540 milliárd forinttal nőtt, ami jórészt az állami alkalmazottak létszámának növekedéséből adódott. Ha Kósa valóban az állami működés költségeiről beszélt, nem világos, honnan vette a 10 százalék feletti számot, az viszont nagyjából megfelel a tényeknek, hogy az EU nyugati felében átlagosan a GDP mintegy 5 százalékát költik erre a célra.
 
   Mennyire reális cél, hogy ezt mi is belátható időn belül elérjük? Vegyük figyelembe, hogy a Fidesz eddig ennek pont az ellenkezőjét csinálta, azaz jelentősen növelte az arányt, nem pedig csökkentette, és saját kádereivel töltötte fel az államgépezetet, került, amibe került (a számok szerint évi plusz 540 milliárdba). Ha most tényleg le akarja faragni a kiadások arányát, húsba kell vágnia, méghozzá részben éppen saját támogatói húsába. Nézzük a számokat: az állami működési kiadásoknak a jelenlegi 9 százalékról 5 százalékra csökkentése kb. 1200 milliárd forintos összeget jelent. A GDP növekedése itt kevéssé számít, mert még ha a ciklus alatt összesen netán 10 százalékkal is emelkedne a GDP, amit még a kormány sem ígér, a kiadások befagyasztása is csupán 0,8 százalékos csökkenést eredményezne.
 
   Nem marad más tehát, mint a drasztikus költséglefaragás, ha tényleg meg kívánják felezni a bürokráciát. A kételyek jogosak, mert ennek a végrehajtása alapvetően létszámcsökkentéssel lehetséges, mivel az a legnagyobb költségelem. Ma több mint hétszázezren dolgoznak a közszférában, a közvetlen állami működésben csak egy részük, és nagyon nehéz megítélni, kiket érintene leginkább a csökkentés. Hogy tömeges elbocsátásokra számítani lehet, azt maga Kósa is jelezte azzal, hogy a felszabaduló munkaerőt a piac szívja majd fel. Ugyan hogyan? Nem csupán az a kérdés, hogy az előrejelzések szerint az elkövetkező években lassuló magyar gazdaság hogyan lenne képes – Kósa számai alapján – több tízezres tömegnek munkát adni, hanem az is, mennyire tudnak megfelelni a versenypiac igényeinek a teljesen más háttérrel rendelkező, eddig a bürokratikus gépezetben dolgozó emberek.
 
   A realitások tehát azt mutatják, hogy az, amit eddig hallottunk az állami kiadások lefaragásáról, csak súlyos konfliktusok árán megvalósítható. Lehet, hogy Orbánék a sorozatos választási győzelmek után ehhez elég erősnek érzik magukat, és bíznak jól működő propagandagépezetükben. Az is elképzelhető viszont, hogy túl messzire mégsem mennek el, és a most bedobott nagyívű elképzelésekből kevesebb és az sem úgy valósul meg. Egyelőre a kommunikációs előkészítés első fázisában vannak. Az eddigi tapasztalatok szerint akkor várhatunk ennél több iránymutatást, ha már maga Orbán Viktor is elérkezettnek látja az időt arra, hogy megszólaljon az ügyben.
 
Forrás: 168 óra