Színlelt szerződés a bíróság gyakorlatában

 A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusát a felek szabadon választhatják meg. A törvény csupán azt a korlátot állítja fel, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. A gyakorlatban az jelenti a problémát, ha a megbízási vagy vállalkozási szerződés valójában munkaviszonyt leplez – olvasható a munkajog.hu-n.
     Az Mt. nem határozza meg a munkaviszony fogalmát. Az a munkavállaló végez munkaviszonyban munkát, aki munkáltatójával munkaszerződést kötött. A munkaviszony tehát a munkaszerződéssel jön létre. A felek elvileg szabadon választhatnak a szerződéstípusok között, így a munkaszerződés megkötésével választhatják a lehetséges jogviszonyok közül a munkaviszonyt. A szerződéstípus megválasztásának azonban vannak jogi korlátai. A szerződési szabadság elve a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki (BH 2003/432.).
 
   Hogy hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy jogviszony munkaviszonynak minősül-e, ahhoz érdemes tanulmányozni a bírósági joggyakorlatot, amely komoly segítséget nyújt az elhatároláskor felmerülő kérdések megválaszolásában. Jelen írásban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam azokat a bírósági döntéseket, amelyeket érdemes tanulmányozni a munkavégzésre irányuló jogviszonyok elhatárolásakor.
 
   Ugyan a  bírósági döntések az új Mt. hatálybalépése előtt születtek, de azok ma is segítséget nyújtanak a jogviszonyok elhatárolásakor, annak eldöntésekor, hogy egy jogviszony munkaviszonynak minősül-e.
 
   Annak a kérdésnek az elbírálása során, hogy a peres felek között létrejött jogviszony munkaviszony vagy vállalkozási jogviszony-e, és ehhez képest mely bíróság hatáskörébe tartozik a per eldöntése, a bíróságnak – különösen bonyolult és ellentmondásos tényállás esetén – részletes, az összes körülményre kiterjedő bizonyítást kell lefolytatnia a hatáskör megállapíthatósága érdekében. (BH 1993/775.)
 
Mit vizsgál a bírság a szerződés minősítésekor?
 
   A munkaviszony tartalmi elemeinek, különösen az utasításadási jognak és a személyes munkavégzési kötelezettség hiánya kizárja a munkaviszony fennállásának megállapítását  (EBH 2005. 1236.)
 
   A munkáltató három vagyonőrt munkaszerződés helyett megbízási szerződéssel foglalkoztatott. A megbízási szerződés alapján a vagyonőröknek a felperes rendelkezésére kellett állnia egész hónapban, a munkát az utasításai szerint, az általa biztosított eszközökkel kellett elvégezniük. Ebből következően a munkavégzésük helyét is a felperes határozhatta meg. Mindez olyan fokú alá-fölérendeltségre és függőségre utal, amely kizárja a megbízási szerződés fennállását, és egyértelműen munkaviszony létrejöttére utal. (EBH 2002/677.)
 
   Ha a munkavállalók a munkáltató munkaeszközeivel, az általa meghatározott időben és helyen, az utasításai szerint végezték a munkát, a felek között nem megbízási, hanem munkajogviszony állt fenn (EBH 2001/576.).
 
   A munkáltató alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, ha a felek – még ha csak szóban is – a munkaviszony minden lényeges elemében megállapodtak, és a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint, annak irányítása és ellenőrzése mellett végezte a munkát (BH 2001/445.).
 
  A Legfelsőbb Bíróság szerint a felek között munkaviszony jött létre azzal, hogy a jelentős mennyiségű fakitermelésre vállalkozó alperes vezetője kiszállította a felperest a fakitermelés helyszínére, rendelkezésre bocsátotta a motorfűrészt és a védőfelszerelést, valamint elfogadta a felperes fakivágási munkavégzését (BH 2003/264.).
 
   A munkaviszony létesítésére irányuló megállapodás írásba foglalásának elmaradására csak a munkavállaló hivatkozhat. Ennek hiányában a munkaviszonyból eredő jogokra és kötelezettségekre elsődlegesen a munkajogi jogszabályok az irányadók. (EBH 2000/353.)
 
   A házvezetőnői feladatok ellátására létrejött jogviszonyt munkaviszonyként kell minősíteni, ha a felek között alá- és fölérendeltségi viszony állt fenn, és a munkáltató utasítási és ellenőrzési jogot gyakorolt. A munkavállaló havi rendszerességgel munkabérben részesült, a munkáját az alperes lakásában, az ő munkaeszközeivel végezte. (BH 2011.4.114)
 
   A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának - nem elnevezésének - meghatározására terjed ki. A munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól. (EBH 2002.677)
 
   A társasház képviselete – a tevékenység jellege miatt – mind munkaviszonyban, mind megbízási viszonyban ellátható. A közös képviselőnek a társasház egyes szerveivel szemben fennálló kötelezettségéből nem következik, hogy jogviszonya csak munkaviszony lehet. (BH 2001/444.)
 
   Az a körülmény, hogy a vezetőedzőként foglalkoztatott munkavállaló korábban munkaviszonyban végezte az adott munkát, önmagában nem alapozza meg az ugyanarra a tevékenységre létesített polgári jogi jogviszony átminősítését. A munkaviszonyban álló felek az elvégzendő munka természete miatt utóbb polgári jogi jogviszonyt is létesíthetnek. (BH 2003/213.)
 
Néhány eset, amikor a bíróság nem minősítette át a jogviszonyt munkaviszonnyá
 
   Nem munkaviszonyban végeztek munkát azok a könyvelők, akik rendszeresen, heti 1–2 alkalommal, havi 10–20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon dolgoztak. Az alá-fölérendeltség, és az ezzel járó széles körű utasítási jog hiányában nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni a jogviszonyt. (EBH 2003/981.)
 
   Az utasításadási jog önmagában nem alapozza meg a jogviszony átminősítését munkaszerződéssé. A megbízási szerződés nem minősíthető át munkaviszonnyá amiatt, hogy a megbízottnak a kapott utasítások alapján kellett munkát végeznie, miután a megbízást is a megbízó utasítása szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. (BH 1992/736.)
 
   A munkaviszony tartalmi elemeinek, különösen az utasításadási jognak és a személyes munkavégzési kötelezettség hiánya kizárja a munkaviszony fennállásának megállapítását. (EBH 2005/1236)
A tartós megbízott helyzete – tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre – nagyban hasonlít a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez. Amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkaidő szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét. (Békés Megyei Bíróság 2.P 20 773/2001/10.)
 
   A megbízó egy betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi közalapítvány valamint a felperes, mint megbízott között írásbeli megbízási szerződés jött létre a betegjogi képviselői feladatok ellátására. A szerződés értelmében a felperesi megbízott feladatait a közalapítvány szakmai irányítása és kijelölt munkatársának ellenőrzése mellett látta el, melynek során köteles volt a szerződés mellékletét képező szakmai irányelvekben a közalapítvány belső szabályzataiban és igazgatói körlevelekben foglaltak szerint eljárni.
 
   A megbízott a feladatait havi 160 órában látta el saját időbeosztás mellett figyelembe véve a kijelölt fogadóórák időpontját, amely havonta legalább 20 órakeretet kellett kitöltsön.
 
  A feladatok ellátásáért a felperes megbízottat havi 200.000,- Ft megbízási díj, valamint költségtérítés illette meg azzal, hogy az egészségügyi és nyugdíjjárulékot, valamint szja-előleget a megbízó vonta le. Megbízási díj és költségtérítés átutalására havonta a teljesítés igazolását követően került sor. Felmondás esetén, illetőleg a havi óraszám 50 %-át el nem érő teljesítés esetén arányos megbízási díjra tarhatott igényt a megbízott. A megbízott betegjogi képviselő feladatait a szerződés 3. pontja részletesen rögzítette, melyek elsődlegesen a betegek jogairól való tájékoztatása, ügyeik, panaszaik esetén az ügyintézésben való közreműködés, a betegjogra vonatkozó ismeretterjesztés voltak.
 
  A felperes a betegjogi képviselői feladatait 2 éven keresztül megbízási jogviszonyban látta el, később a megbízott munkaviszonyban végezte ugyanazon tevékenységet. Az adóhatóság vizsgálta a jogviszonyt és a munkavégzésre irányuló jogviszonyt vizsgálva megállapította, hogy a felperes tevékenységét megbízási jogviszonyban látta el.
 
   A tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre irányuló jogviszony munkaviszonynak vagy megbízásnak minősül-e. A munkaviszonyt minősítő elsődleges és másodlagos jegyek alapján a felek jogviszonya nem tekinthető munkaviszonynak. A bíróság megállapította, hogy az adóhatóság helyesen minősítette megbízási szerződésnek a felek közötti jogviszonyt. Ennek során figyelembe vette a megbízási, valamint munkajogviszony polgári jogi, illetőleg munkajogi jellegzetességeit, amelyek a következők:
bizonyos fajta munka rendszeressége, állandó jellege,
a munkáltató és a munkavállaló közötti szoros kapcsolat,
a munkavállalónak a munkáltatótól függő helyzete,
a munkafegyelem megtartásának kötelezettsége,
a munkaerőnek meghatározott keretben állandó jellegű lekötöttsége, továbbá
a munkaerőnek a munkáltató rendelkezésére bocsátása,
a munkáltató utasításai szerint történő munkavégzés kötelezettsége.
 
   Ezen túlmenően az adóhatóság a szerződés minősítésénél figyelembe vette a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM. együttes irányelv (a továbbiakban: irányelv) rendelkezéseit, amely megkülönböztette a munkaviszonyt minősítő elsődleges és másodlagos jegyeket. (Az irányelvet 2012. január 1. napján hatályon kívül helyezték). (Kaposvári Törvényszék K.20351/2012/4)
 
  A korábban fennállt munkaviszony nem zárja ki, hogy utóbb a (korábbi) munkavállaló a tevékenységét polgári jogi megállapodás alapján végzi. (BH 2008.6.167)

Forrás: munkajog.hu