Így csúsznak le a magyar bankárok

Bankárként dolgozni Magyarországon évtizedekig egyet jelentett a kiemelkedő fizetéssel, juttatásokkal, megbecsüléssel. A gazdasági válság ugyanakkor mindent átírt: aki elveszíti bankos állását, az pénzintézeti munkahelyre már nem igazán számíthat. A saját vállalkozás beindítása a példák szerint ugyanakkor mindenkit felvillanyoz. Volt banki alkalmazottak mesélnek arról, milyen elviselni egy a korábbinál sokkal alacsonyabb életszínvonalat. A HVG középosztályról szóló sorozatának újabb része.
 
   A bankszektor évekig, ha nem évtizedekig Magyarország egyik legjobban teljesítő iparága volt. Kimagasló fizetés, extra juttatások, megbecsülés – aki bekerült valamelyik magyarországi bankhoz, mondhatni összetehette a két kezét, hiszen onnantól kezdve évekre biztosítva volt a munkahelye és az átlagot masszívan meghaladó életszínvonala. Csakhogy 2008-2009-ben beütött a gazdasági válság, melyre a 2010-től hivatalba lépő új kormány is rátett egy lapáttal. A hitelezés visszaszorulásával, a nem teljesítő hitelek arányának növekedésével és a különadókkal a bankszektorban is megindultak a leépítések. Több ezer embert küldtek el a magyarországi bankoktól – a folyamat már egy ideje tart–, egyes pénzintézetek pedig a kivonulást fontolgatják.
 
   A hvg.hu a (vélt) középosztályról és annak lecsúszásáról szóló cikksorozatában eddig azt járta körbe, milyen volt 2008 előtt az úgynevezett magyar középosztály helyzete, hogy állunk régiós összehasonlításban, hogyan alakult a köztisztviselők, illetve a kutatók helyzete az elmúlt években. Mostani cikkünkben a bankszektorból távozni kényszerült, kilépett emberek helyzetét vesszük górcső alá.
 
Egyik pillanatról a másikra utcára került
 
   Egy lakossági, illetve kis- és középvállalkozásoknak hitelező kisebb hazai banknál töltöttem be vezető pozíciót egészen 2012-ig – meséli az 50-es éveit taposó András. A banknál a problémák a 2008-es gazdasági válsággal kezdődtek, leállt a hitelezés, így tulajdonképpen nem maradt érdemi munka, amivel foglalkozni lehetett volna. András már látta, hogy nem alakul jól a bank helyzete, így nem érte sokként az, hogy egyik percről a másikra bejelentették, elbocsátják. „Több mint 10 évig dolgoztam a banknál, az eltelt idő ugyanakkor azért nyomot hagyott bennem” – tette hozzá.
 
   András több mint 20 éve dolgozott a szakmában, így kézenfekvő volt számára, hogy ebben a szektorban igyekszik új munka után nézni. Megmozgatott minden kapcsolatot, ám nem sikerült munkát találnia egyik banknál sem. Ötven év felett már nem igazán kapkodnak az ember után ebben a szakmában – fejtette ki. A bankszektorban az utóbbi években András szerint ha valahol, úgy leginkább az alacsonyabb pozícióknál volt felvétel, ráadásul ott is kevesebbet lehet most keresni, mint pár éve. Felső vezetőt szerinte egyáltalán nem keresnek a pénzintézetek, így emiatt sem tudott állást találni.
 
   Több mint másfél évig keresett állást a bankszektorban – igencsak szeretett volna visszakerülni az iparágba –, ám nem sikerült munkát találnia. Ekkor egy barátjával közösen úgy döntöttek, vállalkozásba fognak, nyitnak egy borboltot. Mivel több mint 10 éves munkaviszonya volt a banknál, így tisztességes végkielégítést is kapott, illetve voltak tartalékai is, a vállalkozás beindításának pénzügyi fedezete tehát adott volt. Emellett egyes területeken már érzékelhető volt a szűkösebb pénztárca. András elmondta, hogy korábban szeretett síelni járni, a nyári vakációzás helyett inkább ekkor ment két hétre kikapcsolódni, idén viszont ezt már nem tudta megtenni. „Most van egy 5 éves versenybiciklim is, nyilván sokan örülnének egy ilyennek, ám ha a korábbi fizetésem még meglenne, akkor ezt már lecserélném, erre azonban most nincs lehetőségem” – hangsúlyozta András. Ez szerinte nyilván nem nyomor, ám jelentős életszínvonal-csökkenést jelent a korábbiakhoz képest.
 
   Jelenlegi vállalkozásához, noha még csak egy hete indult, András nagy reményeket fűz. Bár úgy kalkulál, hogy jövedelme jelentősen kevesebb lesz, mint bankos munkahelyén, úgy tűnik, végleg elbillent a mérleg nyelve: élvezi a vállalkozását, és ha most választania kellene egy banki állás vagy a vállalkozása között, akkor utóbbi mellett döntene. Már csak azért is inkább a vállalkozásával foglalkozna, mivel az utóbbi másfél évben teljesen kiesett a banki kapcsolati hálóból, munkából, nehezen menne a visszailleszkedés.
 
Ötvenszázalékos életszínvonal-csökkenés
 
   „Én már évek óta gondolkoztam azon, hogy váltani fogok, a banki leépítésekből ráadásul ki is maradtam, mégis eljöttem 2011-ben” – mondja a 30-as éveiben járó Gábor, aki az egyik hazai nagybanknál dolgozott három évvel ezelőttig. Elmondása szerint már egy ideje gondolkodott egy családi vállalkozás beindításán – voltak ehhez elegendő megtakarításai –, a személyes megvalósítást helyezte előtérbe, és ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy kilépjen. Először egy bioélelmiszerekkel foglalkozó vállalkozást indított, ám ezzel párhuzamosan egy IT-fejlesztő céget is létrehozott. Gábor úgy vélte, valamennyire felkészülten várta a váltást, ám egy biztos, multi állásból nyilván nem tudott teljes képet kapni a kisvállalkozások világáról.
 
   Életszínvonalának 50 százalékos zuhanását volt kénytelen elkönyvelni, ám ezt szerinte vastagon ellensúlyozza a nagyon jelentős mentális „lazulás”. Gábor életszínvonala annak ellenére csökkent, hogy azért is lépett ki a banktól, mivel úgy gondolta, az új vállalkozásában majd többet tud hazavinni a hó végén. Ez egyelőre nem így lett, aminek szerinte az a fő oka, hogy az általános gazdasági helyzet nem jó: érdekes módon több bankkal is dolgoznak együtt, ahonnan azt hallja, hogy évente akár 2-3-szor is megvágják az IT-költségeket, így pedig nem tudtak megfelelően bővülni. Ez pedig igencsak érinti őket, mivel a bankok jelentős megrendelőik.
 
   Emellett neki is sokat kellett tanulnia az utóbbi években, ez is lassíthatta a bővülést. Gábor úgy kalkulál, hogy a belföldi piacon nem tudnak majd növekedni, több bevételre szert tenni, így külföld felé kell terjeszkedni. A váltással viszont továbbra is elégedett, szerinte jó döntés volt ezt meglépni, még ha ez azzal is jár, hogy például mióta saját cége van, nem tudott elmenni nyaralni, mivel nem engedhette meg magának. Személyes fejlődés szempontjából ugyanakkor rendkívül kifizetődő volt – tette hozzá.
 
És mi van azokkal, akik még bankban dolgoznak?
 
   A bérfejlesztés mértéke a 2008 előtt megszokott inflációkövetésről mára nulla százalékra süllyedt, a munka pedig kevesebb semmiképpen nem lett – mondta lapunknak egy nagybank vezető elemzője. A bankok a vizsgált időszakban több-kevesebb fiókot bezártak, ez leépítéseket hozott, csomó kiszolgáló jellegű tevékenységet kiszerveztek, ezzel a leépítéseket megúszóknak is „vékonyabb” lett az élet. Felszámoltak egy sor juttatást, kedvezményt, bónuszokat vettek el, akiktől lehetett, nagyon sok céges autót vontak vissza, sokuknak bércsökkentést kellett lenyelniük – a cafeteria azonban gyakorlatilag érintetlenül megmaradt. Az elemző szerint a megszorítások hatásai mindezzel együtt is leginkább abban mutatkoztak meg, hogy az érintett réteg megtakarításai csökkentek.
 
   A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2008 és 2013 között a pénzügyi szektorban alkalmazásban állók körében a bruttó kereseteket illetően körülbelül 9 százalékos emelkedés volt tapasztalható. Emellett ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy 2008 óta 29,5 százalékos volt az összesített, kumulált infláció mértéke.
 
   Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2011-től bevezetett egykulcsos adóval a magasabb jövedelműek jártak jobban – az átlag feletti jövedelem miatt így a bankszektorban dolgozóknál is látszik a nettóban történő emelkedés –, 2010-ről 2013-ra 248 ezerről 310 ezer forintra ugrott a pénzügyi, biztosítási szektor dolgozóinak átlagbére. Ugyanakkor ez is csak körülbelül 25 százalékos emelkedésnek felel meg, vagyis az infláció elvitte a nettó bérek emelkedését.
 
Forrás: HVG