Öröm helyett gyomorgörcs: állás nélkül a munka ünnepén

 
Székelyfi József, az Iposz kaposvári elnöke szerint sokak életében öröm helyett gyomorgörcsös ünnep május elseje. A sör-virsli retróérzés a múlté, a piros betűs ünnep a dolgozók megaláztatására, reménytelenségre irányítja a figyelmet, a szegények tömege már csak a szociális háló foszlányaiba kapaszkodik. Sokan munka nélkül ünneplik a munka ünnepét – olvasható a sonline.hu oldalán.

– Van ok az ünneplésre?
– Szerintem nincs – felelte kérdésünkre Székelyfi József, az iparos kisvállalkozókat tömörítő Iposz kaposvári vezetője. – Hogy is lenne, amikor sokan nehezen, egyik napról a másikra élnek? Elég csak arra gondolni, hogy milyen változásokat indított el a közelmúltban elfogadott új Munkatörvénykönyve vagy egyéb más döntések. Szerintem rengetegen bizonytalannak érzik helyzetüket, egy normális demokráciában gond esetén utcára mennek az emberek, s tüntetnek. Az értelmiséget éppúgy sújtják a terhek, nehézségek, mint az alkalmazottakat, a cégeknél dolgozó munkásokat vagy a kisvállalkozókat. Baj, hogy sokan, nagyon sokan nincsenek megbecsülve: se anyagilag, se erkölcsileg.

– Mi az ünnep üzenete?
– Részben az, hogy emlékeztet a nehézségekre. Komoly gondnak tartom, ha egy társadalomban nincs erős középosztály. A világon szinte mindenhol a lakosság 10 százaléka a gazdagokhoz, tizede a szegényekhez tartozik, de a 80 százalékra tehető középosztálynak van munkája, egzisztenciája. Célokat fogalmaznak meg, tudják, hogy merre tartanak, s abban is biztosak lehetnek, hogy a gyermekeik képesek elvégezni az iskolát. Mivel az átlagos helyzetű családoknak évek múlva is lesz annyi pénzük, tartalékuk, hogy taníttassák, diplomát vagy szakmát adjanak a nagyfiú, nagylány kezébe és nem napi filléres problémákkal birkóznak, hanem hosszabb távon is képes tervezni. Szerintem nálunk súlyos gond a szegénység, illetvea mélyszegénység. Szégyen, ha egy mezőgazdasági országban akár csak egy éhező gyermek él. Márpedig tudjuk, hogy ez nem egyedi jelenség.

– Újkeletű változás vagy hosszabb ideje tartó folyamat eredménye a mostani helyzet?
– Úgy látom, hogy hosszabb leépülésről van szó. A történet még a '90-es évek elején kezdődött.

– S hogyan folytatódott?
– A gazdaság gyökerestül átalakult, így az ipar és a mezőgazdaság is. Szétverték a jól működő termelőszövetkezeteket, eladtak sok üzemet, gyárat, melyek nagy része rövid időn belül bezárt, vagy ha tovább működött, akkor is jóval kevesebb munkásnak adott megélhetést, mint azelőtt. Sokan abban a tévhitben ringatták magukat, hogy a '90-es évek elején beígért nagy változások egyet jelentenek azzal, hogy holnaptól mindenki aranybilibe pisil. Nem így történt. Sőt, szerintem a gazdasági élet számos területén romlott a színvonal. Úgy, mint a focinál.

– Mit léptek erre a vállalkozók?
– Ugye, nem kell bizonygatni, hogy a kis- és középvállalkozói kör nyomasztó közegben dolgozik? Komoly, kiválóan felkészült szakmunkások, iparosok is külföldre vándoroltak. Ha jól tudom, az elmúlt időszakban összességében nagyjából 2-3-szor annyi  távoztak az országból, mint az '56-os forradalom után. Már vagy 400-500 ezren külföldön élnek, jelentős részük fiatal. Meggyőződésem, hogy a többség nem kalandvágyból, hanem megélhetési gondok, a munkanélküliség ment ki.

– Milyen következménye lehet ennek?
– Aki külföldre távozott, annak nagy része elhelyezkedett, s egészen bizonyosan sokáig marad. Csakhogy előbb-utóbb idehaza jelentkeznek majd a társadalmi, gazdasági problémák. Ha Kaposváron holnap 50 magasan képzett, gyakorlott szerszámkészítőt, géplakatost keresne egy gyár, az komoly gond lenne. Aki tehette, máshol kereste a boldogulást. Ezért különösen fontosnak ítélem a minőségi oktatást, a szakemberképzést: az iskola piacképes tudást adjon a fiataloknak, amelyre valóban szükség van. S ne ilyen-olyan tanfolyamokra ültessék be a munka nélkül maradt embereket, ahol napocskákat kell rajzolni.

– S ha végeznek a fiatalok, egy részük mégiscsak vállalkozónak áll. Hogyan élnek a somogyi iparosok?
– A társadalom állapotának képe rávetül a kis- és középvállalkozói körre. A lakosság zöme anyagi bizonytalanságban él, s ez jellemző a tagtársak helyzetére is. Alig van fizetőképes kereslet, kevés a munka, elmarad a várt bevétel, emiatt sok kisvállalkozás néhány embernél többet képtelen eltartani. A kkv-kör támogatása dumának jó, de ha az ember azt hallja, hogy szerte az országban gyakran csak a csókos nagyobb vállalkozások jutnak megrendeléshez, az szomorú.

– Változó jogszabályok, razziák, szakmai programok. Milyen hatékonysággal védik az arra hivatottak a dolgozók érdekeit?
–  Az érdekegyeztetés rendszere átalakult, korábban több olyan fórum volt, ahol érezhettük, hogy legalább a morgolódás jogát megkaptuk. Úgy tapasztalom, mostanában hivatalos csatornák helyett inkább egymás között morgolódnak a vállalkozók. Sokan belefásultak a küzdelembe és mutatja a helyzetet, hogy a dolgozók se mernek demonstrálni, féltik az állásukat.

– Választások után vagyunk. Mi javíthatná a dolgozók érdekét, a vállalkozások helyzetét?
– Ígéretekkel tele a padlás. Úgy érzem, ha az utóbbi idők programja marad továbbra is, akkor túl sok jóra nem lehet számítani. Gazdaságélénkítésre, munkahelyteremtésre, új termelő üzemek beindítására kell törekednie az államnak, s nem csak szavakban. Beruházások nélkül nincs előrelépés, ide kell csábítani a befektetőket. Somogy a 19 megye közül számos fontos mutatóban a 16.-17. helyen van: az országoshoz képest nálunk jóval alacsonyabb az átlagfizetés, az építőipar sok helyütt vegetál, alig jön befektető. Az egyik szegény uniós régió még mindig Dél-Dunántúl, s ezen kell változtatni. Úgy érzem, a somogyi kisiparosok jogi-gazdaságok változások tömegét élték át, ennek ellenére bizonyították szakmai alkalmasságukat, életképességüket. A legtöbb vállalkozó társam egyedi megrendeléseket vállal, igényesen dolgozik, de munka, fizetőképes kereslet híján nem tud pályán maradni.

– Milyen irányba érdemes elmozdulni? Milyen konkrét, megvalósítható javaslata van?
– Szerintem az oktatásba kell nyomni a pénzt, mivel a tanulás, a képzés az egyik legjobb befektetés.  Öröm lenne látni, ha Somogyban is minél több magas hozzáadott értékű termék hagyná el a futószalagot. Akkor például nem nyers tölgyfa exportőrként emlegetnék a megyét külföldön, hanem a drága alapanyagból gyártott bútorairól, mely a mostaninál még több pénzt hozna a gazdaságba és sok ember elhelyezkedhetne. Ez csak egy kiragadott példa a sok közül, de a lényeg: van lehetőség, esély, melyet kutyakötelességünk kiaknázni. Azt is tudni kell, hogy Somogy fejlődése a vasút és a közút fejlesztése nélkül elképzelhetetlen. A modern infrastruktúra nélkül nem életképesek a vállalkozások, a térségek, elég, ha csak Kecskemétre, Győrre vagy Székesfehérvárra gondolunk.

– Mit kell tenni?
– A kevés megmaradt gőzt nem a sípokra, hanem a dugattyúkra kellene vezetni, azaz ne lózungokat pufogtassanak a döntéshozók, hanem érdemi, hasznos  programmal álljanak elő. S csak olyan terveket karoljanak fel, támogassanak, ami mögött van ötlet, eladható a piacon, ha nem ez az elv érvényesül, akkor nem számíthat elmozdulásra, pozitív változásra se egy-egy szakma, se a gazdaság egésze. Márpedig ezt várják a vállalkozók, nem beszélve a fiatalokról.

– Hogyan döntene, ha most lenne pályakezdő?
– Jobban megtanulnék németül, s valószínűleg külföldre mennék dolgozni. Később nyilván hazajönnék, s a megszerzett plusztudást hasznosítanám.

Nyolc százaléknak van esélye külföldi munkára
– A munkaerő-piaci nyitást követően, 2011 májusától Ausztria lett a legkeresettebb országa a somogyi érdeklődőknek – tájékoztatta lapunkat a megyei kormányhivatal munkaügyi központja. Sokan tisztában vannak azzal, hogy a vendéglátó szektor folyamatosan lehetőségeket kínál, ezért legnagyobb számban a turizmushoz és szállodaiparhoz kapcsolódó munkaköröket keresték (szakács, felszolgáló, konyhai kisegítő, mosogató, szállodai takarító). A férfiak többsége inkább az építőipar, a fémipar, a feldolgozóipar (húsfeldolgozás) területén kívánt elhelyezkedni, de nagy számban érdeklődtek a viszonylag kevés nyelvtudást igénylő gyári betanított munkák iránt is.
Megtudtuk: komoly megyei ki-, illetve visszaáramlásról adatok, információk a munkaügyi szervezethez nem érkeztek. A munkavállalók jelentős része a tervezés idején legfeljebb 3-5 éves külföldi munkavégzéssel számol, ezt követően újra visszatérne hazánkba.
–  Ausztrián és Németországon kívül az Egyesült Királyság tekinthető kedvelt célpontnak, emellett Olaszország és Hollandia mondható még népszerűnek. A munkaügyi szervezet nem rendelkezik adatokkal a külföldön elhelyezkedett munkavállalókról, ám – az egyéni készségek, képességek, kitartás alapján – összesen 7-8 százalékra becsüli azok számát, akik ténylegesen elnyerhetnek egy-egy külföldi pozíciót.

21 465-en keresnek munkát

A nyilvántartott álláskeresők száma Somogy megyében 21 465 fő (2014. 03. 20-án). Ebből 55,7 százalékuk – 11 953 – férfi, a nők száma 9512. A huszonöt éves, illetve fiatalabb álláskeresők aránya 18,5 százalék (3967 fő), a 26-50 éves korosztályé 57,5 százalék (12 355 fő), ötven év feletti 24 százalék (5143 fő).
A Somogy megyében nyilvántartott álláskeresők 44,1 százaléka szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban kívánt elhelyezkedni. A kereskedelem- és vendéglátóiparban például 12,4 százalékuk, az építőiparban 5,6-, az irodai- és ügyviteli foglalkozásokban öt-, míg fém- és villamosipari foglalkozásokban 4,9 százalékuk szeretett volna dolgozni.
 
Forrás: sonline.hu